12. Bejegyzés

Hát, igazából nem tudom, hogy mi legyen…

Sokat lapoztam vissza, beleolvastam az összes bejegyzésbe, és hasonlók, hogy nagyjából képben legyek a dolgokkal. Bele-beleolvastam az egészbe.

Igazából mindig is izgalmasnak tűnt a naplóírás, csak sosem vettem rá magam arra, hogy valaha is vegyek egy üres könyvet, amibe lehet írni. Most azonban megtaláltam ezt a szemetesben, mikor éppen a csoki papíromat dobtam bele. Azonnal megragadta a tekintetemet ez a kis vacak, így kivettem.

Valaki biztos elhagyta – ez volt az első gondolatom. Aztán leültem a kávézóban és nekiálltam utánajárni a dolognak. Nem értettem, hogy miért nem volt rajta lakat, vagy valami, így bárki nyugodtan el tudta olvasni.  Már a képek is figyelemreméltóak voltak, de csak a bemutatásnál döbbentem rá, hogy kié is lehetett a napló. Lee Taemin volt a tulajdonosa.

Nos, őt ismerve lehet, hogy csak elhagyta.

Mást nem tudnék kinézni belőle. Aztán persze az is megfordult a fejemben, hogy minek kellene neki napló. Aztán persze rájöttem. Biztos a pszichológus mondta neki, hogy jobban tenné, ha vezetne egyet, és valószínűleg szót fogadott.

Az enyém is mondta, hogy írjak naplót, de valamiért sosem volt erőm nekiállni. Úgy gondolkoztam, mint régen. Az idő begyógyítja a sebeket. Nos, ezt igyekeztem is megfogadni, de most, hogy a kezembe került a napló, már nem vagyok ebben biztos. Talán megpróbálok naplót írni. Talán nem olyan nehéz, mint hinném. Igazából a vége győzött meg a legjobban. Az volt az utolsó két mondat, hogy Taemin abbahagyja az írást, majd elkezd saját magára koncentrálni. Most miért hagynám elveszni ezt a majdnem egész könyvet? Ezért rengeteg fát vágtak ki, nem fogom a szemetesbe hajítani, akkor már inkább vezetek egy naplót.

Elvégre nem lehet olyan nehéz…

Nos, ahogyan láttam, Taemin sem írt dátumokat, így azt hiszem, én sem fogok, valamint nem kezdem elölről. Tizenegy bejegyzése volt, én magam pedig elhatároztam, hogy ez a tizenkettedik lesz.

Egy nagyon rövidke kis bevezetőt írnék most, hogy nagyjából fennmaradjon az emlékem nekem is és majd ha nyolcvan év múlva valaki elolvassa a könyvet, akkor majd tudja meg, hogy ki is vagyok én.

Szóval, Taeminnie leírása alapján valószínűleg én vagyok az utolsó, senkiházi, gusztustalan paraszt.  Egy undorító ember, aki csak saját magával foglalkozik, ráadásul mindenkivel bunkó.

Nem olvastam el, megérzés.

A bemutatót végigolvastam, majd úgy döntöttem, hogy én is csinálok egy ilyet.

Egyébként én vagyok Choi Minho, ha esetleg nem lett elég érthető. Gondolom, agyonsajnáltatta magát az egész írogatás alatt.

Szóval, ide már nem igazán tudom, hogy mit írhatnék. Sokat gondolkoztam, és úgy döntöttem, hogy ez csak egy kis bemutató lesz.

Azért elmesélem az én verziómat is, hátha kicsit másabb, mint Taeminé. Pontosabban nem is az előzményeket, inkább azt, hogy hogyan is alakult az életem a szakítás után.

Nem foglalkozott velem. Ha hazajött, bedőlt az ágyba, de nagyrészt még egy köszönésre sem méltatott. Teljesen elhanyagoltnak éreztem magam, egy jelentéktelen senkinek. Főleg, hogy néha még kritizált is. Undorítóan viselkedett, amit nem tudtam hová tenni. Olyan dolgokat vágott a fejemhez, amiket nem kellett volna.

Talán ezért is fordult meg a fejemben a szakítás. Egész hazafelé vezető úton csak az járt a fejemben, hogy hogyan mondhatnám el neki. Egyszerűen nem tudtam semmit kitalálni. Aztán a rendes helyzetben végül valahogy megeredt a nyelvem. Elmondtam az érzéseimet, a fájdalmaimat, meg mindent. Mikor kimondtam a döntésem, a Kölyök sírni kezdett. Igyekeztem figyelmen kívül hagyni, mert még mindig szerettem. Másnapig mindent magamban tartottam. Nem tudtam elmondani senkinek, nem akartam vele másokat zargatni. Nem akartam, hogy mások is szenvedjenek miattam.

- Minho oppa? - a vállalaton belül egy lány állta másnap az utamat. Nem is akármilyen lány. Kim Yerim volt ő, aki majd a Red Velvet egyik tagja lesz, csak még az SM nem akarja őt debütáltatni. Ennek megvan az oka. Ugyebár minden bandának van egy testvérbandája, és eddig az emberek azt hitték, hogy nekünk ez az F(x). Nos, ki kell ábrándítanom mindenkit, az F(x) sajnos egy selejt csapat, amit az SM csak azért működtet, mert pénzt visz a vállalatnak. Ezt nem én mondtam, hanem a vállalat kijelentette. Személy szerint én imádtam a lányokat, és nagyon igazságtalannak érzem, hogy így bánnak velük. A Red Velvet lesz a mi testvérbandánk, oka pedig az, hogy a SHINee sokoldalú, csakúgy, mint a lányok lesznek. Már meghallgattam pár számukat, meg körbeérdeklődtem, és kiderült, hogy a Red Velvet sokkal jobban hasonlít ránk, mint hittem. Wendy egy pici, aranyos lány, nagy hanggal. Mint Jonghyun. Ők a két fővokál. Seulgi tipikusan ázsiai kinézete, cicaszemei meg úgy eleve a divatimádata teljesen megegyezik Keyével, csakúgy, mint Joy meg Onew egyedi hangja. Irene a főrapper, valamint a banda legcsinosabb tagja, ebben rám hasonlít. Yeri pedig aranyos, csinos és mindenhez ért egy picit. Mint Taemin. Szóval, nekem szent meggyőződésem, hogy a Red Velvet a mi testvérbandánk. Amúgy mi is négyen indultunk volna. Taemin csak azért került be, mert bekönyörögtük a bandába. Yerivel ugyanez van. Ő is majd csak később kerül be, és majd ő is az SM kis kedvence lesz, mint Taemin.

- Mondd, baba - automatikusan babának hívtam, mert engem teljesen Taeminre emlékeztetett, aki az én babám volt.

- Nagyon letört vagy, és ez zavar. Mi történt? - aggódva mellém lépett, közben sétáltunk a gyakorlóterem felé - Megint Taemin?

- Aha. Szakítottunk tegnap. Mondjuk, ez így a legjobb. Tudod, már nem bírtam mellette. Egy senkinek éreztem magam.

Yeri bólintott, majd előre szaladt. Hatalmasakat pislogtam utána, de végül folytattam az utamat a termükhöz.

- Sziasztok! - integetett Sooyoung, vagyis Joy. Van még egy Sooyoung, de ő Girls Generation tag.

- Sziasztok. Jöttem megnézni titeket. Yeri is itt volt, de felszívódott - hiába néztem körbe a teremben, nem láttam azt a kis vackot.

- Itt van mögöttem - Seulgi félrelépett, majd felbukkant a kis rosszaság. Na ja, imádtam ezeket a csajokat.

- Hallottuk, hogy mi történt. Minden rendben? - Seunghwan aggódva nézett rám, mire bólintottam. Szóval Yeri ezért szaladt el. Értem én...

- Persze, jól vagyok - igyekeztem egy mosolyt varázsolni az arcomra, több-kevesebb sikerrel.

- Lehet, hogy bután foghangozni, de szívesen meghívlak valamire, hogy jobban érezd magad - Juhyeon félénken elpillantott. Nem igazán jött ki az elején senkivel, de amióta a lányokat összerakták, sokkal nyíltabb, én meg különösen sokat beszéltem vele.

- Az jó lenne - mosolyogtam rá. Visszamosolygott, majd megkezdték a próbát. Nagyon tetszett a koreográfia, meg a dal is, Yeri is élvezte.

Szóval, így melegedtem össze Juhyeonnal. Persze, csak barátok voltunk, mégis nagyon sokat tudtam vele együtt lenni. A Super Junior tagok is vigasztalgattak, csakúgy, mint az F(x) lányok és a Girls Generation csapata. Mindenki magához vett, buliba hívott, szeretgetett, még egy-két EXO-s fiú is velem foglalkozott, holott ezt nem nagyon igényeltem. Nagyon örültem, hogy Juhyeon leader ellenére ennyit tudott velem lenni a debüt előtt, mi a fiúkkal még aludni sem tudtunk, mert Sooman papa csak négy órát hagyott nekünk, főleg szegény Diákelnöknek, akit csak a kávék tartottak életben. Így külön megtisztelve éreztem magam. Amikor pedig unatkoztam, gyakran visszagondoltam a Kölyökre, az emlékeinkre, meg a randijainkra. Sosem fogom elfelejteni azt, amikor akciófilmre vittem.

Szerencsétlen nem olvasta el az SMS-t, hogy később találkozunk, mert közbejött valami, így fél órát várt rám. Nagyon szépen elbeszélgettünk egymás mellett a titkos szerelmeinkről, majd beültem vele a terembe és filmezni kezdtünk. Lopva ránéztem. Hatalmas szemekkel nézte a filmet, összehúzva magát. Kit érdekelt, hogy egy mozi teremben voltunk? Ő úgy viselkedett, mint otthon. Lábai a széken, szorosan magához szorítva őket. Én meg összeöntöttem a kukoricákat, és egymásba tettem a dobozokat. Nem fogok kettő dobozt tartani magamnál. Viszont a film vége felé a Kölyök ösztönösen elkezdett bújni hozzám. Egyszerűen csak azt vettem észre, hogy már a felkaromon van a feje. Félt szegényem. Nem löktem őt el magamtól, de nem is öleltem át. Egyszerűen csak hagytam, hogy rám támaszkodjon. Néha felé döntöttem a popcornos dobozt, olyankor kivett magának és lassan eszegetett. Én meg egy kézzel szenvedtem, mert a másikon valaki feküdt és olyan rémülten nézte a filmet, hogy már kezdtem aggódni. Megmoccanni meg nem akartam, mert akkor eltávolodott volna tőlem. Amúgy ezerrel vert a szívem. Hamarosan vége volt. Kiegyenesedett mellettem, és felkapta az üdítőjét. A terem újra kifényesedett, a nézősereg pedig felállt. Egyébként nem voltak meg előre a jegyek, azt tegnapelőtt foglaltam le késő délután, ráadásul pont az utolsó sorban, úgyhogy még csak nem is voltunk feltűnőek.

- Tetszett? – kérdeztem. Szerintem egyértelműen nem. Még mindig rémült volt.

- Igen – válaszolta kicsit bátortalanul – csak… eddig még… nem láttam akciófilmet. És… kicsit ijesztő volt. Mármint ez tök simán megtörténhet. És mennyi ártalmatlan civil áldozat volt…

Ha itt elkezd nekem bőgni, én lehajítom őt az emeletről, legyen bármennyire is a szerelmem. Nem érdekel.

- Akkor legközelebb mesefilmre megyünk – lassan elindultam mögötte kifelé. A lépcsőn bevárt és együtt mentünk le.

- Neeeeeem – nyávogott – inkább menjünk horrorra.

Én is pont ezt akartam… mintha a fejembe látott volna…

- Ezek után arra fix, hogy nem megyünk.

- Mert? Azt szeretem. Az nem olyan reális.

Szóra nyitottam a számat, de végül nem mondtam semmit. Hallottam már elmebeteg emberekről, akik horrorfilmbe illően gyilkoltak embereket. Viszont ilyen autóüldözéses, robbantásos dologról lényegesen kevesebbet lehet hallani. Még a végén itt összeesik nekem a rémülettől, ha ezt kijelentem. Néha nagyon felszabadultan beszél velem, néha viszont túlságosan félős… nem értem őt…

Sosem tudnám elfelejteni ezeket a képeket.

Nem csinálok fényképalbumot, mert feleslegesnek tartom. Majd minden fejezetre én is beragasztok egy képet, és akkor mindent rendezetten lehet majd látni.

Nos, ez lenne az én kis bevezetőm. Majd holnaptól elkezdem rendesen belevetni magam ebbe a naplóírásba.

Choi Minho,

2014, augusztus 1.

11. Bejegyzés

Kedves Naplóm!

Tudod, úgy érzem, hogy ez a kapcsolat véglegesen véget ért. Minho teljes mértékben lemondott rólam, ami miatt lehet, hogy összetörtem, de rá kellett jönnöm arra, hogy jót tett nekem ez a szakítás. Eddig munka mellett mindig időt kellett fordítanom a páromra is, aki igényelte, hogy foglalkozzam vele. Most pedig végre csak a munkának szentelhetem az életem. Elvégre azért élünk, hogy dolgozzunk, nem? De. Minho pedig ezt megakadályozta. Amúgy újabban képesek voltunk pár mondatot rendes hangvétellel is megtárgyalni, meg szerencsére kerültük is egymást. Egyszerűen sosem futottunk össze. Ő biztos randizgatott, miközben én dolgoztam, és bele sem gondoltam abba, hogy milyen lenne, ha most járnánk. Talán lenne egy kis bűntudatom, mert biztosan elhanyagoltam volna.

Tudod, már egyáltalán nem zavar, hogy Minho egy lánnyal kezdett járni. Ha boldogok, akkor élvezzék ki az életet. Nem akarom őket zavarni, bár biztosan meglepne, ha hivatalosan is járni kezdenének. Mármint, hogy a média is tudjon róluk. Nem zavarna, csak meglepne. Amúgy az is megfordult a fejemben, hogy a csaj miatt szakítottunk. Lehet, hogy Minho már régóta keringett körülötte, és kihasználta a helyzetet, hogy kicsit elhanyagoltam őt, így mindent rám kenhetett. Azt sosem tagadtam le, hogy Minho okos ember volt, sőt, tökéletesen egyetértettem ezzel a ténnyel. Majd egy kicsit betanítom a lányt, hogy Minho kedvére járhasson. Semmi mást nem tudnék tenni. Igazából mindig abban reménykedtem, hogy majd visszajön hozzám, bocsánatot kér, aztán újra együtt leszünk. Csak valahogy nem jött össze. Ráadásul Juhyeon is közbelépett. Most mindenki boldog, Lee Taemin meg hoppon maradt. Onew elvolt a saját kis világában, Jongkey úgyszint, Minho pedig azonnal megtalálta a boldogságot. Oké, kicsit féltékeny voltam, de ezt az utat választottam magamnak, és boldog voltam így is.

Ma reggel pedig eleve boldogan keltem. Kai elhívott fagyizni egy nagyon eldugott kis fagyizóba. Utána meg bementünk együtt a vállalathoz, mert be kellett gyakorolnunk a közös koreográfiát, nem is beszélve az MV-m egy-két jelenetéről, amit majd holnap veszünk fel. Már alig várom, hogy kijöjjön a videóklipem. Komolyan!

Szóval a mai reggelem is elindult. Fáradtan vánszorogtam ki a szobából, majd úgy is ültem le enni a mai reggelinket.

- Jó reggelt - köszöntem, azzal elvettem a napi adag kimbapot.

- Szia - Jonghyun meg Kibum kórusban köszöntek, meg a szemem sarkából láttam Jinki hadonászását is. Már éppen enni kezdtem volna, amikor valami az eszembe jutott. Akárhogyan számoltam, nem jött ki a köszönések összege. Felpillantottam, és beigazolódott a gyanúm. A csapat egyik tagja hiányzott a helyéről.

- Minho? Alszik? - gyanakodva pillantottam körbe. Talán ma szabadnapja volt, és éppen ezért sokáig aludt, ugyanis az volt a kedvenc hobbija.

- Nem, a Red Velvetes csajok áthívták őt reggelizni - Key belekortyolt a vizébe.

- Mi az a Red Velvet? - ráncoltam értetlenül a homlokomat. Biztosan hallottam már róla, de most így hirtelen nem ugrott be.

Aztán persze leesett. A Red Velvet biztosan az a banda, amiben Juhyeon is benne van.

- Az a banda, amelyik hamarosan debütál az SM-nél. Tudod, a színes hajú gyakornokok - magyarázta Kibum lelkesen - az egyik onnan jött, mint én. Az egész banda nagyon aranyos, és van még egy gyakornok, akit egyelőre nem tesznek be. Ennek mondjuk nem sok értelmét látom, de ő is felettébb aranyos.

- Ja, amelyikben Minho új csaja is benne van? - értetlenül ráncoltam a homlokomat. Szuper, ha Minho így halad, akkor még a végén beköltözik a lányok dormjába.

- Igen - biccentett Jonghyun.

- Amúgy tényleg járnak? - vontam fel a szemöldököm. Már kezdett érdekelni a dolog. Talán egy icipicit féltékeny voltam, de nem hiszem. Inkább meglepett, hogy Minho ilyen hamar túllépett rajtam.

Azonban szerencsémre Jonghyun megrázta a fejét.

- Nem hiszem. A csaj elég visszafogott, meg amúgy sincs túl sok szabadideje. Minho inkább az egész bandával van, de nem zárom ki, hogy esetleg összejön valakivel - mikor befejezte a monológját, furcsamód megkönnyebbültem. Ezt pedig a kutyus nagyon is látta. Arcán egy halvány mosoly jelent meg: - Féltékeny vagy, Lee Taemin?

- Nem! - olyan hirtelen vágtam rá, amennyire csak tudtam, majd azonnal felálltam - izé... mennem kell... Kai már vár.

- Hova mentek? - pillantott fel Key.

- Fagyizni - beszáguldottam a szobába, felkaptam valami elviselhető göncöt, majd rohantam tovább. Már így is késésben voltam, és nagyon nem akartam megbántani Kimet. Elvégre a legjobb barátom volt már évek óta. Meg vele ki tudtam beszélni Minho aktuális hülyeségeit. Kocsival mentem a megbeszélt helyre, ahol már várt.

- Na, mehetünk? - kérdezte, amint behuppant a kocsimba. Igazából nagyon is ismertem már azt a helyet, mert szinte mindig ott ettünk.

- Mehetünk - vigyorogva elindultam, majd haladtam tovább.

- Rómeó hogyan van? - az ablakon bámult kifelé. Biztos azt hitte, hogy ez még számít nekem. Hát, már rég nem!

- Nem tudom, és nem is érdekel. Neki barátnője van, nekem meg szuper munkám. Időnk se lenne egymásra, nem mellesleg azt hiszem, véglegesen le tudtam zárni a kapcsolatot.

Jongin elmosolyodott.

- Örülök, hogy észhez tértél. Mindig is mondtam, hogy Minho akadályoz a sikereid elérésében - elismerően biccentett, majd rám pillantott.

- Tudod, én mindig itt vagyok neked, és ha az a tajparaszt nagyon böki a csőröd, akkor mondhatod neki, hogy járunk, hiába nem vagy az esetem...

- Kösz, de inkább nem téged hozlak fel ilyen esetre. Téged is utál, és ha most járnánk, akkor csak hisztisebb lenne, hogy igaza volt, tényleg megcsaltam őt veled. De azért tényleg köszönöm - elmosolyodtam. Szuper barátaim voltak. Egyszerűen miattuk érte meg túllépni a volt kapcsolatomon.

Lefékeztem a fagyizó előtt, majd kiszálltam. Innentől kezdve pedig Kim Jongint nem lehetett lelőni sem. Mármint, próbálkozni szabad, de akkor is mondta volna tovább a magáét. Már ismertem annyira, hogy ezt tudjam róla. Miközben az ízek között válogattam, azon gondolkoztam, hogy miről beszélhetett éppen, mert Minho után jött a szerelem jelentéktelensége, majd Párizs, macaronok, olasz makarónifajták, onnan elmagyarázta, hogy a csivavák milyen felesleges élőlények, innentől pedig elvesztettem a fonalat.

- Egy epreset és egy sárkánygyümölcsöset kérek - pillantottam fel a hölgyre, aki azonnal szedegetni is kezdett.

- Én egy vaníliát, meg valami különlegeset... mondjuk... sárgadinnyét - Kai már elő is készítette a pénzt. Most ő fizetett, mert a legutóbb rám hárult ez a feladat. Gyorsan fizetett, majd megint nekilódult.

- Szóval, szerintem igazságtalan skandinávokat síversenyre küldeni - összegezte magának a tényeket röpke tíz perc múlva. A hangja alapján hallottam, hogy már befejezte, így megkönnyebbülve bólintottam.

- Igazad van - biccentettem egy vigyorral az arcomon, holott fogalmam sem volt, hogy hogyan jutottunk idáig. Mindenesetre az én fagyimnak már a fele nem volt meg, ellenben Kimé csepegett. Nem csodálom, amennyit pofázott...

- Szerintem te nem léptél túl Minhon - szólalt meg ismét. A homlokomat ráncolva néztem rá.

- És ezt miből gondolod? - kérdeztem értetlenül. Jongin vállat vont.

- Csak lesüt rólad. Már alig várod, hogy az SM falain belül legyünk, hogy kémkedhess utána, mert érdekel, hogy mi van vele, meg a csajával. Egyszerűen rohanni akarsz hozzá, mert zavar, hogy féltékeny vagy, és hiába titkolod, te még mindig szerelmes vagy belé, és ezt nem tagadhatod le - magyarázta, majd végre-valahára nyalni kezdte a fagyiját. Csendben lesütöttem a szemeimet. Valahol talán igaza volt. Az nem érdekelt, hogy boldog, vagy hasonló. Engem az zavart, hogy Minho ilyen hamar túllépett rajtam, ennyire nem szeretett, s amint dobott, új szerelmet talált magának. Ettől függetlenül ezt nem tudtam visszamondani.

- Jonghyun azt mondta, hogy Minho nem jár Juhyeonnal - kaptam fel hirtelen a fejem. Jongin felnevetett.

- Jó, és te mikor jártál vele hivatalosan? Miután hatszor lesmárolt, egyszer megtöltött, és kétszer megmentette az életed. Egyáltalán ti kimondtátok valaha is, hogy jártok?

Valahol igaza volt. Felsóhajtottam.

- Ebben van valami, de Minho nem ilyen. Már nem. Megváltozott, és tényleg romantikus ember lett. Meg amúgy is, nekem mindegy, hogy kivel kavar. Nekem itt van az ACE, és nekem most ez jelenti a boldogságot - egy elégedett mosollyal társítva dobtam ki a kukába a szalvétát.

- Az Ace, ami úgy keletkezett, mintha Minho énekelné neked? Vagy a Danger, ami pontosan arról szól, hogy Minho milyen ridegnek tűnt, és mégis megszerezted? Esetleg a Pretty Boy? Amiben azt taglalod, hogy te is férfi vagy, hiába a cuki ábrázatod, és meg tudod dönteni Minhot? Hyung, neked az egész életed Minho körül forog! Ha azt mondom, Lee Taemin, arra asszociálok, hogy Choi Minho - Jongin ezennel befejezte a hideg édesség elfogyasztását, így a megmaradt szalvéta a kukában végezte.

- Ezek nem Minhoról szólnak - suttogtam. De, róla szóltak, és ezt Jongin tudta a legjobban. Meg talán Jonghyun. De a többiek talán nem. Legalábbis, remélem, hogy nem.

- Hát kiről, rólam? - nevetett fel Jongin.

- Nem, csak... egy áhított személyről - vontam meg a vállam.

- Aki neked Choi Minho, és itt le is zárhatjuk a beszélgetést, mert nekem van igazam - kacsintott, azzal elindult a kocsi felé. Némán követtem, holott totálisan nem értettem vele egyet. Oké, az tényleg érdekelt, hogy vajon az SM falain belül mit működhetett Minho a Red Velvet lányaival, de azért szerettem Jonginnel is lenni.

- Amúgy te miért vagy ilyen szerelmi tanácsadó? Jobban tudod az érzéseimet, mint én - értetlenül néztem rá. Jongin megvonta a vállát.

- Ez tehetség, édesem, semmi más - nevetett fel a végén. Mosolyogva megcsóváltam a fejem, majd beszálltam a kocsiba, és elindultam.

- Hülye vagy.

- Tudom, meg az őrangyalod, mert te meg egyetemes idióta vagy, és ha nem vigyáznék rád, már halott lennél - nevetve megveregette a vállam.

- Idióta a nénikéd - vigyorogtam vissza, innentől kezdve csendben haladtunk. Nem igazán szóltam Kaihoz, s ő sem hozzám, holott biztosan még ezer meg ezer megbeszélni valónk lett volna. Azonban inkább hallgattunk, és mind a ketten tudtuk, hogy ezzel jót tettünk egymásnak. Csendben leparkoltam az SM művészbejáratánál. Nem volt kedvem az emberek között járkálni, főleg nem az után, hogy az EXO rajongói megkergettek. Azóta inkább csak akkor megyek rajongók közelébe, ha azok nem EXO-L. Jó, ott is vannak normálisak, de elmebeteget ugyanúgy, és azok vagy többen vannak, mint a többi fandomban, vagy jobban mutatkoznak. Mindenesetre én örülök, hogy a Shawolok egészen normálisak. Sőt, ők megértenek minket, és nincs annyi elvetemült, mint szegény Kaijék fandomjában. Vagy nem tudom... nekem rossz véleményem van róluk, ez minden.

Gyorsan kipattantam a kocsiból, majd elindultam az épület felé. Jongin készségesen szaladt mellettem, mint egy kiskutyus.

- Amúgy bejön az új hajad - jegyezte meg hirtelen, mire elmosolyodtam.

- Köszi, sokaknak tetszett - mondtam, miközben kinyitottam az ajtót, s magam elé engedtem a legjobb barátomat, aki megköszönésképpen bólintott.

- Gondolom, a "sokak" közé nem tartozik Choi Minho - amint becsuktam az ajtót, Jongin azonnal dumálni kezdett. Megint. Már gondolkoztam azon, hogy egyszer beragasztom a száját, hátha akkor nem beszélne. Most arról beszélt, hogy vajon az északiak tényleg jávorszarvast esznek-e, ha pedig nem, akkor mit. Én értem, hogy ez a felettébb érdekes téma érdekelte őt, azonban engem sajnos nem nagyon, így merő csalódás lehetett a számára, hogy mindenre kettő szóval válaszoltam. Igennel és nemmel.

- Visszatérve a Danger koreográfiájára, nekem felettébb tetszik, mert nem túl bonyolult, ráadásul lehetőséget ad arra, hogy énekeljek közben, mert mondjuk az Everybody alatt iszonyatosan nehéz, pedig csak hat sorom van maximum. Kezdem úgy érezni, hogy Minho túl sok szerepet kap a dalokban, míg engem elhanyagolnak - mondtam hirtelen a szavába vágva. Jongin pedig bólintott.

- Igen, az a három sor tényleg eszméletlen sok neki. Szerintem nem kevesebb a szöveged, mint szokott. Csak osztozkodnod kell a többiekkel is. Most viszont egy egész albumot uralhatsz, és ha esetleg nagyon bejön a szólóénekesség, akkor ki is válhatsz a SHINee-ból.

Megráztam a fejem.

- Azt nem akarom. Azért szeretem a fiúkat, elvégre csak rájuk számíthattam évekig. Sőt, ha Minho nem lett volna, akkor maximum háttértáncos lennék.

- Meg én - tette hozzá Kai. Jogos volt, elvégre tőle kaptam az időpontot.

- Igen, meg te - biccentettem mosolyogva. Ekkor azonban ismerős hangok csapták meg a füleimet. Egyből a falhoz lapultam, és kipillantottam a menedékemről.

- Hyung...? - Kai értetlenül nézett rám.

- Shh - befogtam a száját, majd magam mögé soroltam őt. Minho beszélgetett az egyik Red Velvetes lánnyal az ő öltözőjük előtt. Mármint a csajoké előtt. Azt már tudtam, hogy nem Juhyeon volt a lány, mert az ő haja vége rózsaszínre volt festve, míg ezé sárgára. Seulgi, azt hiszem...

- Akkor most nem értelek - jelentette ki a lány.

- Szeretem őt, ez biztos... csak... mégsem - dadogta Minho, mire felszaladt a szemöldököm. Hoppá!

- Csak úgy érzed, hogy nem. Pedig lesüt rólad. Szerintem a szakítást még mindig nem dolgoztad fel - jelentette ki a lány mosolyogva. Minho alig láthatóan biccentett. Most komolyan szakított Juhyeonnal? Vagy rólam van szó?

- Ebben lehet valami. Elvégre elég sokáig voltunk együtt, és most furcsa, hogy jóformán egymáshoz se szólunk. Jó, tudom, hogy én sem vagyok szent, de azért elég rendesen be akar mocskolni engem is. Folyton kritizált, és egy senkinek éreztem magam. De ez most lényegtelen.

- Figyelj, úgyis azzal leszel a végén, akit szeretsz, akit neked szánt a sors - a lány kacsintott.

- Jogos. És nagyon remélem, hogy már megtaláltam őt, csak még nem jött össze - láttam rajta a vágyakozást Juhyeon iránt, és ez kicsit elszomorított. Nem igazán tudom, hogy milyen érzéseim voltak. Minho hol boldoggá tett, hol szomorúvá a megmozdulásaival. Ez pedig felettébb irritált. Inkább elsiettem onnan, hogy ne kelljen hallgatnom ezt a párbeszédet. Néha úgy éreztem, hogy a sors szándékosan mindig Minho mellé rakott újabban, hogy egy kicsit úgy érezzem, mintha én is hibáztam volna. Vagy nem tudom...

Erre kit láttak meg szemeim? Így van. Bae Juhyeont, amint éppen megérkezett valami konferenciáról. Hirtelen felindulásból cselekedtem, még magam sem tudtam megmagyarázni, hogy miért. Elé mentem, hogy útját tudjam keresztezni, majd megálltam.

- Juhyeon-noona? Beszélhetnénk? - kérdeztem hirtelen. Nem tudom, hogy mi volt velem, de ez zavart. A szemem sarkából láttam Kim zavart tekintetét.

- Persze - a lány is ugyanilyen képet vágott. Szuper, ráijesztettem.

- Szóval azt hallottam, hogy te meg Minho... szóval, van köztetek valami - kezdtem bele. Igen, irritált, hogy Minho ezzel a csajjal kavart, és nagyon szívesen adtam volna pár tippet neki.

- Olyasmi - válaszolta. Még sosem beszéltem vele, és elég furcsa volt a szótlansága. Azt hittem, hogy rengeteget beszél. Legalábbis Minho mellett csak egy dumagépnek van helye.

- Jártok? - mélyen a szemeibe néztem. Mindent tudni akartam erről a kapcsolatról.

- Nem. Viszont szeretnék menni, ha nem baj - sóhajtotta. Leszegte a fejét, majd elindult volna, de megállítottam.

 - Nem tetszik, hogy a pasimmal kavarsz - sziszegtem.

- Nem a pasid - jelentette ki ridegen - dobott. És nem értem, hogy eddig hogyan bírta veled, ha mindig így viselkedtél.

Felvontam a szemöldököm. Juhyeon kikerült, és elment.

- Ez mi volt? - Jongin a homlokát ráncolva lépett mellém. Felsóhajtottam.

- Nem tudom, egyszerűen megláttam őt, és elöntött a pulykaméreg. Nem randizhat Minhoval...

Megsimogatta a vállam.

- Még nem léptél túl rajta. Ez minden. Ez viszont nem szégyen, elvégre ő volt az első komolyabb kapcsolat - megveregette a vállam.

- Nagyon leégettem magam? - sóhajtottam. Jongin alig láthatóan bólintott. Zseniális vagyok. Komolyan. Ráadásul ezt Juhyeon biztosan el fogja mondani Minhonak, aki majd kiröhög. Úgy éreztem, hogy drasztikus döntést kell hoznom. Felsóhajtottam, majd Jongin felé fordultam.

- Izé, menj előre nyugodtan. Még le kell higgadnom. Most kivételesen egyedül.

- Jó, csak ne csinálj semmi bolondságot - megölelt. Miután visszaöleltem őt, elment.

Elővettelek téged, jól be voltál csomagolva.

Hát, Napló, itt a búcsú ideje. Le szeretném zárni a kettőnk kapcsolatát. Úgy érzem, hogy ideje is volt. Tudod, talán mind a kettőnknek jobb lesz így. Nem szeretnék Minho miatt tovább bánkódni, de ahányszor fellapozlak, az eszembe jut. Szóval, Isten legyen veled.

10. Bejegyzés

(Szerzői megjegyzés: az alábbi fejezet nem való:
- nem 2min fanoknak
- nem Taeminho fanoknak
- antifanoknak
- 18 éven aluliaknak -trágár beszéd, illetve erotika-
- azoknak, akik nem szeretik a vajkrémes kenyeret/kiflit/zsömlét
Továbbá: kellemes olvasást kívánok ^^
Lexyy)

A mai napon egy teljesen új Lee Taemin jelentkezik!

Esküszöm, olyan, mintha új lennék.

Egyszerűen kicseréltek, és teljesen másnak érzem magam. Bátrabbnak, szebbnek, férfiasabbnak.

Igen, tudom, hogy az utolsó kettő üti egymást, de már nagyon megszoktam, hogy szépnek hívnak. Ma egyszerűen tökéletesnek érzem magam. Ez is ritkán mondható el rólam, mi?

Bizony, szerintem is.

Hogy mi a titkom? Majd elmesélem.

Ma hagyom ezeket a formasági vacakságokat, miszerint köszönök, meg beszélek, meg ilyenek. Nekem ugyanis nincsen szükségem semmiféle naplóra, vagy akármi ilyesmire. Ma azért írok ide, mert jól érzem magam, és mert jelzem neked, hogy ma tökéletesen érzem magamat. Ráadásul Minho kivételével mindenki oda-vissza volt tőlem, meg az új Taemintől. Mert most nem foglalkozom már az érzéseimmel. Nekem a munka van már csak, és semmi más nem érdekel. A titkot nem fogom elmondani, hülye nem vagyok, majd csak a legvégén, hogy meglepődj. Már alig várom az egészet. Egyébként tudod, hogy mi változtatott meg? Pontosabban ki?

Minho új barátnője. Juhyeon. Minho már elérhetetlen lett a számomra, és éppen ezért nem fogok utána bánkódni. Ő egyből lecserélt egy új szerelemre, én miért ne cserélhetném le azt a tulkot a munkára? Sokkal jobb most, hogy Kaival énekelünk, táncolunk, ráadásul már a videó fele is megvan, és már alig várom, hogy az egészet láthassam. Egyszerűen egészen idáig nem is foglalkoztam Minhoval, és éppen ezért a mai napom sokkal jobb volt, mint a többi. Most vidámnak, szabadnak és tökéletesnek éreztem magam, és egész nap kerülhettem a depi-tanyát, azaz a dormot.

Ma eleve úgy keltem fel, hogy tudtam, új fejezet kezdődik az életemben. Éppen ezért kisiettem a szobából, otthagyva csapot-papot, és egyenesen a konyhában kötöttem ki. Ott ült Jinki, meg Key. Jonghyun gondolom, rádiózott, Minho meg felszívódott, hála az égnek.

- Jó reggelt - vigyorogtam a barátaim képébe.

- Szia - visszavigyorogtak, amellyel tényleg boldoggá tettek. Meg kellett állapítani, hogy ritkán mosolyogtam annyit, mint a mai nap.

- Beléd meg mi ütött? - Key meglepetten állt fel az asztaltól, majd kivette a nekem szánt reggelit. Joghurt meg eper. Esküszöm, ez már túlzás volt. Hogy lehetett ennyit enni?

Ebből a szempontból a rajongókat sem értem, elvégre miattuk nézünk ki úgy, mint egy anorexiás csontváz, ezzel szemben viszont azt hiszik, hogy szart se csinálunk. Nem mellesleg elvárják, hogy mindig elemünkben legyünk, holott a nem megfelelő étel miatt még létezni sincs sok energiánk.

- Azt hiszem, sikerült túllépnem Minhon - büszkén kihúztam magam, hogy tudassam az igazamat, meg nyomatékosíthassam. Talán csak azért, mert én se nagyon akartam elhinni.

A többieknek sem sikerült, sőt, elég látványosan felnevettek.

- Ezt te sem mondod komolyan - röhögte Key. Onew inkább csak imitálta, mint egy némafilm karaktere.

- De, halálosan komolyan mondom - fagyott le az arcomról az önelégült mosolyom. Tényleg nem lehettem valami biztos, mert nem is éreztem magam annak. Minho szerintem örökre a szerelmem marad, akiért mindig dobogni fog a szívem. Sosem fogok elfelejteni egy olyan embert, mint ő.

- Persze - röhögött fel megint Key, a hangjában pedig némi iróniával lehetett találkozni. Felsóhajtottam, és inkább eszegetni kezdtem a joghurtomat.

- Tudod, mi változtatott meg? Az, hogy Minho a múltkor elhívott ebédelni, de közbejött valami, így lemondtam. Azt hittem, hogy legalább egy kicsit sajnálja, vagy valami, esetleg keres egy másik időpontot, erre tudjátok, mit mondott? Azt, hogy akkor szóljak az egyik csajnak az új bandából, eszik vele. Eddig azt hittem, hogy szeretett, vagy legalább táplált valamiféle érzelmeket, de nem. Nagyon könnyen elfelejtette ezt a pár évet, és méghamarabb talált valaki újat. Akkor én miért ne tehetném ugyanezt? - keserűen felnevettem. Nem lehet szavakkal leírni az érzéseimet, amiket akkor éreztem. Bár szívem szerint egész nap zokogtam volna az ágyamba bújva, fagyit zabálva, ez lehetetlen volt. Mindegy, a munka lekötött valamennyire, bár Minho csaját túl sokszor láttam, ami miatt túl sokszor tört porszemnyire a szívem.

- Bunkó paraszt - fújtatott Kibum dühösen. Igazából féltem, hogy ő majd Minho mellé áll, de szerencsére nem így cselekedett, ennek pedig nagyon örültem. Jonghyunban kicsit csalódtam, de tudtam, hogy én sosem voltam a kedvence, meg amúgy is, Minho mellé is kellett valaki, hogy ne érezze magát olyan rosszul. Gondolj csak bele, simán el is hagyhatná a bandát, ha megsértve érezné magát. És senkinek nem hiányozna. Mármint a személye igen, mert rettentően kedves, helyes, szexi pasi, aki tényleg mindenkit maga köré vonzott.

Azonban hangja nem volt, a rapp pedig Key által pótolható volt. A rajongóknak úgyis én vagyok a kedvencük, esetleg Key. Meg Minho nagyon jó színésznek. Műsorvezetőnek. Vagy valami ilyesminek. Csak idolnak nem.

- Az - biccentettem, mire Onew elővette a tabletjét, és írni kezdett. Mindannyian csendben vártunk rá. Borzalmasan sokat gépelt, majd a kezembe nyomta a készüléket.

- "Nem kellene ennyit támadnotok. Tudom, hogy nem egy szent, meg elég bunkó is, de a csapattársunk. És látom, hogy hajlik a békére, te magad is mondtad, Minnie. És mivel nem jártok, joga van udvarolni. És szerintem ő úgy gondolta, hogy azért mondtad le a randit, mert nem kedveled őt, ezzel pedig visszavágott."

- Ebben lehet valami - Key szomorúan biccentett. Miért hitte mindenki azt, hogy még szerettem Minhot?

- Na, mennem kell - kimentem, és felkaptam a cipőmet. Éppenséggel tényleg nagyon kellett volna sietnem.

 - Telefon? - Key felvonta a szemöldökét. Azonnal visszafordultam az ajtóból, és nekiálltam keresgélni.

- A rohadt életbe - kiáltottam dühösen, mire Key a kezembe nyomta a készüléket.

- Na, siess inkább - mondta, én pedig azonnal elindultam. Fél óra múlva már a fodrászatban voltam. Azonnal bepattantam a székbe, és vártam, hogy bekenegessék a hajam.

- Nos, Kim Youngmin elég nem semmi hajat választott neked - mondta a fodrászom, azzal nekiállt a munkának. Nyugodtan tűrtem, amint a hajamban turkált, mosta, hidrogénban fürdette. Oké, szóval szőke leszek. Menő...

Eközben pedig máshol jártam gondolatban. Tudod, mi jutott az eszembe? A tizennyolcadik születésnapom. Egy sorsfordító nap.

Jó, még nem számítottam felnőttnek, de Minho aznap egy csodás ajándékkal lepett meg.

- Boldog születésnapot! - Key vigyorogva nyújtotta felém az ajándékomat. Mosolyogva nyitottam ki. Az a pulcsi volt benne, amiért már majdnem egy éve sóvárogtam. Nem, mintha nem tudtam volna megvenni magamnak, de nem akartam, hogy Minho sokat költekezzen, így inkább finoman szuggeráltam őt, hogy ezt vegye meg. Bár karácsonyra nem sikerült, pedig nagyon akartam. Évfordulóra sem. Semmire, és aztán véget ért a pulóver értékesítése. Többé nem volt. Egyszerűen összetört a szívem, mikor elmentem egy kirakar előtt, és már nem láttam a pulcsimat. Annyira megszoktam már, hogy ott volt, hogy nagyon hiányzott, amikor levették a polcokról.

Mondjuk Minho helyett Key szerezte meg, de az is jó volt.

- Köszönöm - gyorsan megöleltem Kibumot, majd izgatottan kezdtem várni a többi ajándékra, mint valami izgatott kisgyermek.

- Nincs mit - visszaölelt. Egyébként Jonghyun meg Key nagyon ritkán vettek ajándékot közösen, mert egyik sem szerette a másik ötletét.

Ez most onnan jött, hogy Jonghyun egy nagyon alaposan becsomagolt ajándékot nyomott a kezembe. Ez már egy külön boldogság volt a számomra, mert Jonghyun nem tudott csomagolni. Valamiért ahhoz nem értett. Izgatottan csomagoltam ki. Mikor megláttam, azonnal felnevettem.

- De cuki vagy, hyung - egyből a nyakába ugrottam, még ha nem is szó szerint.

- Mi az? - Onew kíváncsian nézegette a papírköteget. Hogy mi volt? Egy játék, amellyel táncolni lehetett, ha beraktam a lejátszóba. Valami iszonyat menő volt, és minden számot le lehetett rá tölteni, így akár SHINee-t is nyomathattunk.

- Nagyon menő, ugye? - vigyorogtam össze-vissza. Gondolhatod, mennyire örültem neki.

- Az - biccentett Kibum. Ezektől az ajándékoktól teljes extázisba kerültem. Ezek után jött Onew ajándéka. Ő nagyon szellemesen megcsináltatta az egyik ötfős képünket ötezer darabos puzzle-nek, és minden születésnapra vagy Karácsonyra azt adott nekünk. Persze, minden kép személyes, szóval, van mindenkinek egy egyedi SHINee-puzzle-ja.

Megjegyzem, magának is azt csináltatott, csak ő már kirakta a sajátját. Mikor elfelejtett rendes ajándékot venni, akkor adott puzzle-darabkákat. Mondjuk vitathatatlan, hogy jó módszer volt.

Neki is megköszöntem, és megölelgettem azt a hülye fejét.

- Akkor már csak én vagyok - sóhajtott Minho. Bólintottam. Igazából elég kíváncsi voltam, hogy vajon mit akarhatott nekem adni. Rengeteg dolog megfordult a fejemben, kezdve ezer dologgal.

- Boldog születésnapot. Ez csak részajándék, az igazit nem nyílvánosan akarom odaadni - magyarázta, miközben a kezembe nyomott egy kicsi dobozt. Nagyon izgatott voltam, azonnal szét is tépkedtem az egészet. Egy doboz síkosító volt benne, meg óvszer.

- Húúú - a többiek persze azonnal a legrosszabbra gondoltak. Mondjuk én is. Meg akart fektetni. Cseles, Choi Minho, cseles.

- Menjetek szobára, kapd meg a teljes születésnapi ajándékod, Kölyök - kacagott Key. Abban a momentumban szinte mind a három csapattársam felszívódott, és kettesben maradtunk Minhoval.

- Akkor..? - félénken rám pillantott, majd a dobozra. Aztán megint rám. Igazából akartam őt. Mindennél jobban, mert ki voltam éhezve.

- Legyen. Gyere - vigyorogva megfogtam a nagy, puha kezét, majd a szobába vezettem őt. Minho teljes lazasággal elterült az ágyon, amint beértünk.

- Mehet - arcán megjelent egy vigyor.

- Azt akarod, hogy lovagoljalak meg? - vontam fel hitetlenkedve a szemöldököm. Ez már csak azért is érdekes volt, mert nem igazán szerette ezt a pozíciót.

- Nem, csacsi. Azt akarom, hogy most te dominálj. Piszkosul éreztem magam, hogy mindig tömködlek téged, holott te is pasi vagy. Így megfogadtam, hogy a tizennyolcadik születésnapodon megengedem, hogy dominálhass. Mindig húztam, vontam, de itt megálltam. És ez az idő is eljött. Felnőtt a kisbabám. Ha meg már felnőtt, akkor legyen férfi, nem? - szomorúan elmosolyodott. Amikor pedig ez a beszéd sikeresen leülepedett bennem, vegyes érzelmek kezdtek bennem kavarogni. Először is, örültem, hogy egy ilyen lehetőség pottyant elém. Azonban izgatott voltam, és nagyon féltem. Mi van, ha elrontom? Mi van, ha fájdalmat okozok neki? Mi van, ha sírni fog?

Ezekbe bele sem mertem gondolni.

- Hogy mi? - értetlenül ráztam meg a fejem. Minho meghülyült?

- Szeretném, ha magadévá tennél - még egyszer kijelentette a nyomatékosítás végett.

- Lökött vagy - nevettem fel - na, ez viccnek elment.

- Nem, komolyan mondom - Minho mosolyogva megrázta a fejét. Biztos komolyan mondta? Egy picit elbizonytalanodtam, de végül bólintottam. Igazából mindig is akartam, hogy egyszer én dominálhassak, de eléggé meglepődtem, hogy az álmom valóra vált. Minho felé térdeltem, majd mélyen megcsókoltam. Azonnal viszonozta. Egy kicsi félelmet és bizonytalanságot éreztem nyelve táncában. Már ismertem őt annyira, hogy tudjam egy csókból, hogy mikor mit érez.

- Fájni fog, hyung - suttogtam a fülébe. Minho elmosolyodott.

- Tudom, de érted megteszem - suttogta vissza, aminek hatására libabőrös lettem. Imádtam, amikor a fülembe suttogott. Beletúrtam a hajába, majd a nyakát kezdtem csókolgatni. Bár senki nem hinné, Minho és én elég aktívak vagyunk szexuális téren, nem mellesleg nyitottak is. Mindent kipróbálunk, majd ezek alapján döntünk, hogy melyik tetszik, melyik nem. Volt olyan, hogy segédeszközöket használtunk, volt olyan, hogy jelmezt, de kipróbáltuk azt is, hogy Minho konkrétan megvert, majd csak utána csináltuk a dolgot. Megjegyzem, nekem az is tetszett. A menedzsernek már kevésbé, mert egy óra volt, míg a sminkesek eltűntették a foltjaimat. Szóval mindent kipróbáltunk már, kivéve ezt - Arra gondoltam, hogy minden negyedik alkalom a tied. Esetleg harmadik.

- Jó lesz a negyedik is. Szeretem, ha bennem matatsz - suttogtam vissza. Lassanként vetkőztetni kezdtem. Minho felsóhajtott, mikor a kezeim a bőréhez értek. Végigsimítottam a mellkasán, majd ott is csókolgatni kezdtem. Még sosem csináltam ilyet, így bátortalanul felpillantottam. Csak utánozni akartam őt, aki olyan remekül csinálta mindig. Miután megnyugodtam afelől, hogy élvezte a puszikat, vetkőzni kezdtem én is. Inkább hamar kibújtam a ruhámból, hogy azzal már ne kelljen szenvedni. Minho alsónadrágja még mindig dudorodott, amitől éreztem a saját merevedésem is.  Minden egyes kockáján végigsimítottam. Imádtam a puha bőrét, meg az izmos hasát, ami most alattam pihent. Hosszasan megcsókoltam, kezeimet beletettem a síkosítóba, közben a másikkal megszabadítottam a kedvesemet a maradék ruhájától. Már nem volt új ez a krém, néha turkáltam benne, így egészen ügyes voltam a kenegetéssel. Bizonytalanul néztem Minhora, aki egy bátorító mosollyal ösztönzött arra, hogy tegyem meg, így behelyeztem az egyik ujjamat a fenekébe. Hallottam a sóhajait, de tudtam, hogy ez még nem fájt neki. Egyszerűen felkészítette magát az igazi fájdalomra. Vagy kicsit túlzott, és minden butaságot bemesélt magának.

Megsimogattam a hasát, közben behelyeztem a másik ujjamat is. Itt már ráncolta a homlokát, főleg, hogy sportolt, neki még szűkebb volt, mint nekem az első alkalmamkor. Mikor ollózni kezdtem, csókjaimmal nem hagytam utat törni kitörő sóhajainak, esetleg nyögéseinek. A harmadik ujjamnál már nem tudta megállni nyögés nélkül.

- Au - nyögdécselte halkan - ez elég fájdalmas.

- Tudom - suttogtam, majd könnyítésképp a nyakát kezdtem csókolni. Hamarosan kivettem az ujjaimat - szeretnél itt megállni?

- Nem.

Némán bólintottam. A gumit felhúztam, azt is bekentem egy kis krémmel, de közben végig simogattam a hyungom bőrét.

Óvatosan behelyeztem a makkot. Minho felsóhajtott.

- Mehet? - kérdeztem. Miután megkaptam a bólintást, boldogan haladtam befele. Nem akartam fájdalmat okozni neki, és igyekeztem is ehhez híven cselekedni, bár nem nagyon sikerült.

- Bassza meg - sziszegte Minho, így azonnal simogatni kezdtem az alhasát a fájdalom csökkentése céljából. Szemeiből patakokként ömlöttek a könnyek, még az izmai is megfeszültek néha. Nagyon keserves látványt nyújtott, de igyekeztem enyhíteni a fájdalmait. Mélyen megcsókoltam őt, majd alhasáról a fegyverére tévedt a kezem. Azonnal felnyögött, így húzogatni kezdtem a bőrt. Ekkorra már tövig benne voltam, valahogy mocorogni kezdtem a fenekében.

- Ott! Célozz oda - hirtelen kiáltása azonnal kirántott a gondolataimból. Ha még nem lettem volna teljesen benne, akkor most biztos becsúsztam volna tövig. Tekintetem ekkor véletlenül a kezeire tévedt. A lepedőt markolászta görcsösen, ujjai már fehérek voltak a vérveszteségtől. Biztos szörnyen fájhatott neki. Gyorsan megcsókoltam, hogy ne láthassam a szenvedését. Kiszáradt ajkai mohón fogadták az én nyálamat. Ebben a pillanatban elmentem. Innentől kezdve már csak az ő szerszámával voltam elfoglalva. Hosszan megcsókoltam őt, majd hirtelen megtörtént a csoda. Kezeimen éreztem a belőle folyóként kiáramló meleg, fehér folyadékot, amit egy nyögés követett.

- Jól vagy? - kérdeztem aggódva. Bólintott. 

- Kölyök, te egy hős vagy, hogy ezt mindig kibírod - hangja még mindig remegett egy kicsit.

- Te is az voltál most. És hidd el, tisztelem ezt a mozgást, elég nehéz volt megtalálni a pontot.

Elmosolyodott. Gyorsan kihúztam magam belőle, a gumit az éjjeliszekrényre tettem, majd ledőltem mellé. Minho ekkorra már teljesen ellazulva pihegett.

- Szuper ajándék volt. Köszönöm - egy lágy csókot nyomtam puha ajkaira.

Azt már meg sem említem, hogy mennyire fájt neki minden egyes mozdulat, de mindenki nagyon jót röhögött rajta.

- Készen is vagyunk - a fodrász elmosolyodott, majd még egyszer átfésült.

- Most egy darabig flangálj ebben a hajban, aztán majd megint megigazítom, jó?

- Rendben, köszönöm - illedelmesen meghajoltam, majd kisétáltam a szalonból. El sem akartam hinni, hogy mennyire elkalandoztam hajszobrászat közben. Kellemes emlékek voltak ezek egy régi barátomról. Mármint régi páromról. Ezek után még egy pár képet megcsináltunk, majd inkább hazamentem.

- Nagyon csinos vagy - Key egyből a nyakamba ugrott, amint meglátott.

- Miért csinos? - dugta ki a fejét Jonghyun is. Egy darabig méregetett.

- Nagyon jól áll. Tényleg - elmosolyodott. Mikor Key hivatalosan is elengedett, meghajoltam.

- Köszönöm - ezek után bementem a nappaliba is lenyűgözni a többieket. Onew egyből mutatta, hogy neki tetszik, Minho azonban nem mondott semmit. Megjegyzem, nem is nagyon nézett engem. Csak rám pillantott, aztán ennyi.

- Nos? - kérdeztem türelmetlenül, mire megrántotta a vállát.

- Nekem az előző jobban tetszett.

- Ok - sóhajtottam reménytelenül. Mondjuk, mire vártam? Gondolhattam volna, hogy neki nem fog tetszeni, de mindegy.

Felállt, és bement a szobába. Azonban tudod, mit, napló? Már nem érdekel. Ő is elvan a barátnőjével, én is elvagyok az új életemmel. Ez pedig így lesz rendjén.