2015. október 16., péntek

10. Bejegyzés

(Szerzői megjegyzés: az alábbi fejezet nem való:
- nem 2min fanoknak
- nem Taeminho fanoknak
- antifanoknak
- 18 éven aluliaknak -trágár beszéd, illetve erotika-
- azoknak, akik nem szeretik a vajkrémes kenyeret/kiflit/zsömlét
Továbbá: kellemes olvasást kívánok ^^
Lexyy)





A mai napon egy teljesen új Lee Taemin jelentkezik!
Esküszöm, olyan, mintha új lennék.
Egyszerűen kicseréltek, és teljesen másnak érzem magam. Bátrabbnak, szebbnek, férfiasabbnak.
Igen, tudom, hogy az utolsó kettő üti egymást, de már nagyon megszoktam, hogy szépnek hívnak. Ma egyszerűen tökéletesnek érzem magam. Ez is ritkán mondható el rólam, mi?
Bizony, szerintem is.
Hogy mi a titkom? Majd elmesélem.
Ma hagyom ezeket a formasági vacakságokat, miszerint köszönök, meg beszélek, meg ilyenek. Nekem ugyanis nincsen szükségem semmiféle naplóra, vagy akármi ilyesmire. Ma azért írok ide, mert jól érzem magam, és mert jelzem neked, hogy ma tökéletesen érzem magamat. Ráadásul Minho kivételével mindenki oda-vissza volt tőlem, meg az új Taemintől. Mert most nem foglalkozom már az érzéseimmel. Nekem a munka van már csak, és semmi más nem érdekel. A titkot nem fogom elmondani, hülye nem vagyok, majd csak a legvégén, hogy meglepődj. Már alig várom az egészet. Egyébként tudod, hogy mi változtatott meg? Pontosabban ki?
Minho új barátnője. Juhyeon. Minho már elérhetetlen lett a számomra, és éppen ezért nem fogok utána bánkódni. Ő egyből lecserélt egy új szerelemre, én miért ne cserélhetném le azt a tulkot a munkára? Sokkal jobb most, hogy Kaival énekelünk, táncolunk, ráadásul már a videó fele is megvan, és már alig várom, hogy az egészet láthassam. Egyszerűen egészen idáig nem is foglalkoztam Minhoval, és éppen ezért a mai napom sokkal jobb volt, mint a többi. Most vidámnak, szabadnak és tökéletesnek éreztem magam, és egész nap kerülhettem a depi-tanyát, azaz a dormot.
Ma eleve úgy keltem fel, hogy tudtam, új fejezet kezdődik az életemben. Éppen ezért kisiettem a szobából, otthagyva csapot-papot, és egyenesen a konyhában kötöttem ki. Ott ült Jinki, meg Key. Jonghyun gondolom, rádiózott, Minho meg felszívódott, hála az égnek.
- Jó reggelt - vigyorogtam a barátaim képébe.
- Szia - visszavigyorogtak, amellyel tényleg boldoggá tettek. Meg kellett állapítani, hogy ritkán mosolyogtam annyit, mint a mai nap.
- Beléd meg mi ütött? - Key meglepetten állt fel az asztaltól, majd kivette a nekem szánt reggelit. Joghurt meg eper. Esküszöm, ez már túlzás volt. Hogy lehetett ennyit enni?
Ebből a szempontból a rajongókat sem értem, elvégre miattuk nézünk ki úgy, mint egy anorexiás csontváz, ezzel szemben viszont azt hiszik, hogy szart se csinálunk. Nem mellesleg elvárják, hogy mindig elemünkben legyünk, holott a nem megfelelő étel miatt még létezni sincs sok energiánk.
- Azt hiszem, sikerült túllépnem Minhon - büszkén kihúztam magam, hogy tudassam az igazamat, meg nyomatékosíthassam. Talán csak azért, mert én se nagyon akartam elhinni.
A többieknek sem sikerült, sőt, elég látványosan felnevettek.
- Ezt te sem mondod komolyan - röhögte Key. Onew inkább csak imitálta, mint egy némafilm karaktere.
- De, halálosan komolyan mondom - fagyott le az arcomról az önelégült mosolyom. Tényleg nem lehettem valami biztos, mert nem is éreztem magam annak. Minho szerintem örökre a szerelmem marad, akiért mindig dobogni fog a szívem. Sosem fogok elfelejteni egy olyan embert, mint ő.
- Persze - röhögött fel megint Key, a hangjában pedig némi iróniával lehetett találkozni. Felsóhajtottam, és inkább eszegetni kezdtem a joghurtomat.
- Tudod, mi változtatott meg? Az, hogy Minho a múltkor elhívott ebédelni, de közbejött valami, így lemondtam. Azt hittem, hogy legalább egy kicsit sajnálja, vagy valami, esetleg keres egy másik időpontot, erre tudjátok, mit mondott? Azt, hogy akkor szóljak az egyik csajnak az új bandából, eszik vele. Eddig azt hittem, hogy szeretett, vagy legalább táplált valamiféle érzelmeket, de nem. Nagyon könnyen elfelejtette ezt a pár évet, és méghamarabb talált valaki újat. Akkor én miért ne tehetném ugyanezt? - keserűen felnevettem. Nem lehet szavakkal leírni az érzéseimet, amiket akkor éreztem. Bár szívem szerint egész nap zokogtam volna az ágyamba bújva, fagyit zabálva, ez lehetetlen volt. Mindegy, a munka lekötött valamennyire, bár Minho csaját túl sokszor láttam, ami miatt túl sokszor tört porszemnyire a szívem.
- Bunkó paraszt - fújtatott Kibum dühösen. Igazából féltem, hogy ő majd Minho mellé áll, de szerencsére nem így cselekedett, ennek pedig nagyon örültem. Jonghyunban kicsit csalódtam, de tudtam, hogy én sosem voltam a kedvence, meg amúgy is, Minho mellé is kellett valaki, hogy ne érezze magát olyan rosszul. Gondolj csak bele, simán el is hagyhatná a bandát, ha megsértve érezné magát. És senkinek nem hiányozna. Mármint a személye igen, mert rettentően kedves, helyes, szexi pasi, aki tényleg mindenkit maga köré vonzott.
Azonban hangja nem volt, a rapp pedig Key által pótolható volt. A rajongóknak úgyis én vagyok a kedvencük, esetleg Key. Meg Minho nagyon jó színésznek. Műsorvezetőnek. Vagy valami ilyesminek. Csak idolnak nem.
- Az - biccentettem, mire Onew elővette a tabletjét, és írni kezdett. Mindannyian csendben vártunk rá. Borzalmasan sokat gépelt, majd a kezembe nyomta a készüléket.
- "Nem kellene ennyit támadnotok. Tudom, hogy nem egy szent, meg elég bunkó is, de a csapattársunk. És látom, hogy hajlik a békére, te magad is mondtad, Minnie. És mivel nem jártok, joga van udvarolni. És szerintem ő úgy gondolta, hogy azért mondtad le a randit, mert nem kedveled őt, ezzel pedig visszavágott."
- Ebben lehet valami - Key szomorúan biccentett. Miért hitte mindenki azt, hogy még szerettem Minhot?
- Na, mennem kell - kimentem, és felkaptam a cipőmet. Éppenséggel tényleg nagyon kellett volna sietnem.
 - Telefon? - Key felvonta a szemöldökét. Azonnal visszafordultam az ajtóból, és nekiálltam keresgélni.
- A rohadt életbe - kiáltottam dühösen, mire Key a kezembe nyomta a készüléket.
- Na, siess inkább - mondta, én pedig azonnal elindultam. Fél óra múlva már a fodrászatban voltam. Azonnal bepattantam a székbe, és vártam, hogy bekenegessék a hajam.
- Nos, Kim Youngmin elég nem semmi hajat választott neked - mondta a fodrászom, azzal nekiállt a munkának. Nyugodtan tűrtem, amint a hajamban turkált, mosta, hidrogénban fürdette. Oké, szóval szőke leszek. Menő...
Eközben pedig máshol jártam gondolatban. Tudod, mi jutott az eszembe? A tizennyolcadik születésnapom. Egy sorsfordító nap.
Jó, még nem számítottam felnőttnek, de Minho aznap egy csodás ajándékkal lepett meg.

- Boldog születésnapot! - Key vigyorogva nyújtotta felém az ajándékomat. Mosolyogva nyitottam ki. Az a pulcsi volt benne, amiért már majdnem egy éve sóvárogtam. Nem, mintha nem tudtam volna megvenni magamnak, de nem akartam, hogy Minho sokat költekezzen, így inkább finoman szuggeráltam őt, hogy ezt vegye meg. Bár karácsonyra nem sikerült, pedig nagyon akartam. Évfordulóra sem. Semmire, és aztán véget ért a pulóver értékesítése. Többé nem volt. Egyszerűen összetört a szívem, mikor elmentem egy kirakar előtt, és már nem láttam a pulcsimat. Annyira megszoktam már, hogy ott volt, hogy nagyon hiányzott, amikor levették a polcokról.
Mondjuk Minho helyett Key szerezte meg, de az is jó volt.
- Köszönöm - gyorsan megöleltem Kibumot, majd izgatottan kezdtem várni a többi ajándékra, mint valami izgatott kisgyermek.
- Nincs mit - visszaölelt. Egyébként Jonghyun meg Key nagyon ritkán vettek ajándékot közösen, mert egyik sem szerette a másik ötletét.
Ez most onnan jött, hogy Jonghyun egy nagyon alaposan becsomagolt ajándékot nyomott a kezembe. Ez már egy külön boldogság volt a számomra, mert Jonghyun nem tudott csomagolni. Valamiért ahhoz nem értett. Izgatottan csomagoltam ki. Mikor megláttam, azonnal felnevettem.
- De cuki vagy, hyung - egyből a nyakába ugrottam, még ha nem is szó szerint.
- Mi az? - Onew kíváncsian nézegette a papírköteget. Hogy mi volt? Egy játék, amellyel táncolni lehetett, ha beraktam a lejátszóba. Valami iszonyat menő volt, és minden számot le lehetett rá tölteni, így akár SHINee-t is nyomathattunk.
- Nagyon menő, ugye? - vigyorogtam össze-vissza. Gondolhatod, mennyire örültem neki.
- Az - biccentett Kibum. Ezektől az ajándékoktól teljes extázisba kerültem. Ezek után jött Onew ajándéka. Ő nagyon szellemesen megcsináltatta az egyik ötfős képünket ötezer darabos puzzle-nek, és minden születésnapra vagy Karácsonyra azt adott nekünk. Persze, minden kép személyes, szóval, van mindenkinek egy egyedi SHINee-puzzle-ja.
Megjegyzem, magának is azt csináltatott, csak ő már kirakta a sajátját. Mikor elfelejtett rendes ajándékot venni, akkor adott puzzle-darabkákat. Mondjuk vitathatatlan, hogy jó módszer volt.
Neki is megköszöntem, és megölelgettem azt a hülye fejét.
- Akkor már csak én vagyok - sóhajtott Minho. Bólintottam. Igazából elég kíváncsi voltam, hogy vajon mit akarhatott nekem adni. Rengeteg dolog megfordult a fejemben, kezdve ezer dologgal.
- Boldog születésnapot. Ez csak részajándék, az igazit nem nyílvánosan akarom odaadni - magyarázta, miközben a kezembe nyomott egy kicsi dobozt. Nagyon izgatott voltam, azonnal szét is tépkedtem az egészet. Egy doboz síkosító volt benne, meg óvszer.
- Húúú - a többiek persze azonnal a legrosszabbra gondoltak. Mondjuk én is. Meg akart fektetni. Cseles, Choi Minho, cseles.
- Menjetek szobára, kapd meg a teljes születésnapi ajándékod, Kölyök - kacagott Key. Abban a momentumban szinte mind a három csapattársam felszívódott, és kettesben maradtunk Minhoval.
- Akkor..? - félénken rám pillantott, majd a dobozra. Aztán megint rám. Igazából akartam őt. Mindennél jobban, mert ki voltam éhezve.
- Legyen. Gyere - vigyorogva megfogtam a nagy, puha kezét, majd a szobába vezettem őt. Minho teljes lazasággal elterült az ágyon, amint beértünk.
- Mehet - arcán megjelent egy vigyor.
- Azt akarod, hogy lovagoljalak meg? - vontam fel hitetlenkedve a szemöldököm. Ez már csak azért is érdekes volt, mert nem igazán szerette ezt a pozíciót.
- Nem, csacsi. Azt akarom, hogy most te dominálj. Piszkosul éreztem magam, hogy mindig tömködlek téged, holott te is pasi vagy. Így megfogadtam, hogy a tizennyolcadik születésnapodon megengedem, hogy dominálhass. Mindig húztam, vontam, de itt megálltam. És ez az idő is eljött. Felnőtt a kisbabám. Ha meg már felnőtt, akkor legyen férfi, nem? - szomorúan elmosolyodott. Amikor pedig ez a beszéd sikeresen leülepedett bennem, vegyes érzelmek kezdtek bennem kavarogni. Először is, örültem, hogy egy ilyen lehetőség pottyant elém. Azonban izgatott voltam, és nagyon féltem. Mi van, ha elrontom? Mi van, ha fájdalmat okozok neki? Mi van, ha sírni fog?
Ezekbe bele sem mertem gondolni.
- Hogy mi? - értetlenül ráztam meg a fejem. Minho meghülyült?
- Szeretném, ha magadévá tennél - még egyszer kijelentette a nyomatékosítás végett.
- Lökött vagy - nevettem fel - na, ez viccnek elment.
- Nem, komolyan mondom - Minho mosolyogva megrázta a fejét. Biztos komolyan mondta? Egy picit elbizonytalanodtam, de végül bólintottam. Igazából mindig is akartam, hogy egyszer én dominálhassak, de eléggé meglepődtem, hogy az álmom valóra vált. Minho felé térdeltem, majd mélyen megcsókoltam. Azonnal viszonozta. Egy kicsi félelmet és bizonytalanságot éreztem nyelve táncában. Már ismertem őt annyira, hogy tudjam egy csókból, hogy mikor mit érez.
- Fájni fog, hyung - suttogtam a fülébe. Minho elmosolyodott.
- Tudom, de érted megteszem - suttogta vissza, aminek hatására libabőrös lettem. Imádtam, amikor a fülembe suttogott. Beletúrtam a hajába, majd a nyakát kezdtem csókolgatni. Bár senki nem hinné, Minho és én elég aktívak vagyunk szexuális téren, nem mellesleg nyitottak is. Mindent kipróbálunk, majd ezek alapján döntünk, hogy melyik tetszik, melyik nem. Volt olyan, hogy segédeszközöket használtunk, volt olyan, hogy jelmezt, de kipróbáltuk azt is, hogy Minho konkrétan megvert, majd csak utána csináltuk a dolgot. Megjegyzem, nekem az is tetszett. A menedzsernek már kevésbé, mert egy óra volt, míg a sminkesek eltűntették a foltjaimat. Szóval mindent kipróbáltunk már, kivéve ezt - Arra gondoltam, hogy minden negyedik alkalom a tied. Esetleg harmadik.
- Jó lesz a negyedik is. Szeretem, ha bennem matatsz - suttogtam vissza. Lassanként vetkőztetni kezdtem. Minho felsóhajtott, mikor a kezeim a bőréhez értek. Végigsimítottam a mellkasán, majd ott is csókolgatni kezdtem. Még sosem csináltam ilyet, így bátortalanul felpillantottam. Csak utánozni akartam őt, aki olyan remekül csinálta mindig. Miután megnyugodtam afelől, hogy élvezte a puszikat, vetkőzni kezdtem én is. Inkább hamar kibújtam a ruhámból, hogy azzal már ne kelljen szenvedni. Minho alsónadrágja még mindig dudorodott, amitől éreztem a saját merevedésem is.  Minden egyes kockáján végigsimítottam. Imádtam a puha bőrét, meg az izmos hasát, ami most alattam pihent. Hosszasan megcsókoltam, kezeimet beletettem a síkosítóba, közben a másikkal megszabadítottam a kedvesemet a maradék ruhájától. Már nem volt új ez a krém, néha turkáltam benne, így egészen ügyes voltam a kenegetéssel. Bizonytalanul néztem Minhora, aki egy bátorító mosollyal ösztönzött arra, hogy tegyem meg, így behelyeztem az egyik ujjamat a fenekébe. Hallottam a sóhajait, de tudtam, hogy ez még nem fájt neki. Egyszerűen felkészítette magát az igazi fájdalomra. Vagy kicsit túlzott, és minden butaságot bemesélt magának.
Megsimogattam a hasát, közben behelyeztem a másik ujjamat is. Itt már ráncolta a homlokát, főleg, hogy sportolt, neki még szűkebb volt, mint nekem az első alkalmamkor. Mikor ollózni kezdtem, csókjaimmal nem hagytam utat törni kitörő sóhajainak, esetleg nyögéseinek. A harmadik ujjamnál már nem tudta megállni nyögés nélkül.
- Au - nyögdécselte halkan - ez elég fájdalmas.
- Tudom - suttogtam, majd könnyítésképp a nyakát kezdtem csókolni. Hamarosan kivettem az ujjaimat - szeretnél itt megállni?
- Nem.
Némán bólintottam. A gumit felhúztam, azt is bekentem egy kis krémmel, de közben végig simogattam a hyungom bőrét.
Óvatosan behelyeztem a makkot. Minho felsóhajtott.
- Mehet? - kérdeztem. Miután megkaptam a bólintást, boldogan haladtam befele. Nem akartam fájdalmat okozni neki, és igyekeztem is ehhez híven cselekedni, bár nem nagyon sikerült.
- Bassza meg - sziszegte Minho, így azonnal simogatni kezdtem az alhasát a fájdalom csökkentése céljából. Szemeiből patakokként ömlöttek a könnyek, még az izmai is megfeszültek néha. Nagyon keserves látványt nyújtott, de igyekeztem enyhíteni a fájdalmait. Mélyen megcsókoltam őt, majd alhasáról a fegyverére tévedt a kezem. Azonnal felnyögött, így húzogatni kezdtem a bőrt. Ekkorra már tövig benne voltam, valahogy mocorogni kezdtem a fenekében.
- Ott! Célozz oda - hirtelen kiáltása azonnal kirántott a gondolataimból. Ha még nem lettem volna teljesen benne, akkor most biztos becsúsztam volna tövig. Tekintetem ekkor véletlenül a kezeire tévedt. A lepedőt markolászta görcsösen, ujjai már fehérek voltak a vérveszteségtől. Biztos szörnyen fájhatott neki. Gyorsan megcsókoltam, hogy ne láthassam a szenvedését. Kiszáradt ajkai mohón fogadták az én nyálamat. Ebben a pillanatban elmentem. Innentől kezdve már csak az ő szerszámával voltam elfoglalva. Hosszan megcsókoltam őt, majd hirtelen megtörtént a csoda. Kezeimen éreztem a belőle folyóként kiáramló meleg, fehér folyadékot, amit egy nyögés követett.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódva. Bólintott. 
- Kölyök, te egy hős vagy, hogy ezt mindig kibírod - hangja még mindig remegett egy kicsit.
- Te is az voltál most. És hidd el, tisztelem ezt a mozgást, elég nehéz volt megtalálni a pontot.
Elmosolyodott. Gyorsan kihúztam magam belőle, a gumit az éjjeliszekrényre tettem, majd ledőltem mellé. Minho ekkorra már teljesen ellazulva pihegett.
- Szuper ajándék volt. Köszönöm - egy lágy csókot nyomtam puha ajkaira.

Azt már meg sem említem, hogy mennyire fájt neki minden egyes mozdulat, de mindenki nagyon jót röhögött rajta.
- Készen is vagyunk - a fodrász elmosolyodott, majd még egyszer átfésült.
- Most egy darabig flangálj ebben a hajban, aztán majd megint megigazítom, jó?
- Rendben, köszönöm - illedelmesen meghajoltam, majd kisétáltam a szalonból. El sem akartam hinni, hogy mennyire elkalandoztam hajszobrászat közben. Kellemes emlékek voltak ezek egy régi barátomról. Mármint régi páromról. Ezek után még egy pár képet megcsináltunk, majd inkább hazamentem.
- Nagyon csinos vagy - Key egyből a nyakamba ugrott, amint meglátott.
- Miért csinos? - dugta ki a fejét Jonghyun is. Egy darabig méregetett.
- Nagyon jól áll. Tényleg - elmosolyodott. Mikor Key hivatalosan is elengedett, meghajoltam.
- Köszönöm - ezek után bementem a nappaliba is lenyűgözni a többieket. Onew egyből mutatta, hogy neki tetszik, Minho azonban nem mondott semmit. Megjegyzem, nem is nagyon nézett engem. Csak rám pillantott, aztán ennyi.
- Nos? - kérdeztem türelmetlenül, mire megrántotta a vállát.
- Nekem az előző jobban tetszett.
- Ok - sóhajtottam reménytelenül. Mondjuk, mire vártam? Gondolhattam volna, hogy neki nem fog tetszeni, de mindegy.
Felállt, és bement a szobába. Azonban tudod, mit, napló? Már nem érdekel. Ő is elvan a barátnőjével, én is elvagyok az új életemmel. Ez pedig így lesz rendjén.

4 megjegyzés:

  1. Baaaa Tae es MinHo*-*
    Mindig is akartam ilyet olvasni*-*
    Nem csalodtam*-*
    Annyira jo lett ez a fejezet, hogy ffuuuu*-*
    Sajnalom, hogy tullepnek egymason hamarosan, de en ugy szeretnem hogy egyutt legyenek:c
    Mindegy, ugyis lesz majd valahogy csak ki kell varni^^
    Nagyon tetszett, koszi a reszt<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uhh, nagyon örülök, hogy tetszett a Taeminho jelenet, igazából kicsit féltem, hogy mit fogtok hozzá szólni ^^
      Igazából több verzió van a fejemben, de igyekszem valami jó megoldást kitalálni :)
      Köszönöm a komit, sietek az új résszel ^^

      Törlés
  2. Chhhh komolyan ... mert nem foglalkozik vele... ezt még ő maga sem hiszi el, nem hogy én XDXD Minél jobban erőlködik h ne gondoljon rá, úgyis fog. De azért az a kis visszaemlékezés a fodrászatnál aranyos és erotikus meg nagyon +18as volt, de tetszett. Szegény Minhot sajnáltam, hogy át kellett élni amit Taeminnek mindig, de azért nem is baj, jobb ha tudja, milyen érzés neki :D
    De még mindig olyan rossz, hogy nincsenek együtt.... én akarom, hogy újra együtt legyenek és dugimugizzanak szerelemből. !!!! A vége is aranyos volt, csak Minho reakcióját nem nagyon vágom XD
    Imádtam ezt a részt is, siess a kövivel :* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, azért ha nagyon be akar valamit mesélni az agyának, akkor be fogja mesélni.
      Igen,igyekeztem reálisan hatni, és simán el tudtam képzelni ezt az esetet. Minho reakciójának az a lényege, hogy nem tetszik neki Taemin új haja, mert haragszik Taeminre, és csak azért is beléköt.
      Nagyon köszi a komit, sietek az új résszel ^^

      Törlés