11. Bejegyzés

Kedves Naplóm!

Tudod, úgy érzem, hogy ez a kapcsolat véglegesen véget ért. Minho teljes mértékben lemondott rólam, ami miatt lehet, hogy összetörtem, de rá kellett jönnöm arra, hogy jót tett nekem ez a szakítás. Eddig munka mellett mindig időt kellett fordítanom a páromra is, aki igényelte, hogy foglalkozzam vele. Most pedig végre csak a munkának szentelhetem az életem. Elvégre azért élünk, hogy dolgozzunk, nem? De. Minho pedig ezt megakadályozta. Amúgy újabban képesek voltunk pár mondatot rendes hangvétellel is megtárgyalni, meg szerencsére kerültük is egymást. Egyszerűen sosem futottunk össze. Ő biztos randizgatott, miközben én dolgoztam, és bele sem gondoltam abba, hogy milyen lenne, ha most járnánk. Talán lenne egy kis bűntudatom, mert biztosan elhanyagoltam volna.

Tudod, már egyáltalán nem zavar, hogy Minho egy lánnyal kezdett járni. Ha boldogok, akkor élvezzék ki az életet. Nem akarom őket zavarni, bár biztosan meglepne, ha hivatalosan is járni kezdenének. Mármint, hogy a média is tudjon róluk. Nem zavarna, csak meglepne. Amúgy az is megfordult a fejemben, hogy a csaj miatt szakítottunk. Lehet, hogy Minho már régóta keringett körülötte, és kihasználta a helyzetet, hogy kicsit elhanyagoltam őt, így mindent rám kenhetett. Azt sosem tagadtam le, hogy Minho okos ember volt, sőt, tökéletesen egyetértettem ezzel a ténnyel. Majd egy kicsit betanítom a lányt, hogy Minho kedvére járhasson. Semmi mást nem tudnék tenni. Igazából mindig abban reménykedtem, hogy majd visszajön hozzám, bocsánatot kér, aztán újra együtt leszünk. Csak valahogy nem jött össze. Ráadásul Juhyeon is közbelépett. Most mindenki boldog, Lee Taemin meg hoppon maradt. Onew elvolt a saját kis világában, Jongkey úgyszint, Minho pedig azonnal megtalálta a boldogságot. Oké, kicsit féltékeny voltam, de ezt az utat választottam magamnak, és boldog voltam így is.

Ma reggel pedig eleve boldogan keltem. Kai elhívott fagyizni egy nagyon eldugott kis fagyizóba. Utána meg bementünk együtt a vállalathoz, mert be kellett gyakorolnunk a közös koreográfiát, nem is beszélve az MV-m egy-két jelenetéről, amit majd holnap veszünk fel. Már alig várom, hogy kijöjjön a videóklipem. Komolyan!

Szóval a mai reggelem is elindult. Fáradtan vánszorogtam ki a szobából, majd úgy is ültem le enni a mai reggelinket.

- Jó reggelt - köszöntem, azzal elvettem a napi adag kimbapot.

- Szia - Jonghyun meg Kibum kórusban köszöntek, meg a szemem sarkából láttam Jinki hadonászását is. Már éppen enni kezdtem volna, amikor valami az eszembe jutott. Akárhogyan számoltam, nem jött ki a köszönések összege. Felpillantottam, és beigazolódott a gyanúm. A csapat egyik tagja hiányzott a helyéről.

- Minho? Alszik? - gyanakodva pillantottam körbe. Talán ma szabadnapja volt, és éppen ezért sokáig aludt, ugyanis az volt a kedvenc hobbija.

- Nem, a Red Velvetes csajok áthívták őt reggelizni - Key belekortyolt a vizébe.

- Mi az a Red Velvet? - ráncoltam értetlenül a homlokomat. Biztosan hallottam már róla, de most így hirtelen nem ugrott be.

Aztán persze leesett. A Red Velvet biztosan az a banda, amiben Juhyeon is benne van.

- Az a banda, amelyik hamarosan debütál az SM-nél. Tudod, a színes hajú gyakornokok - magyarázta Kibum lelkesen - az egyik onnan jött, mint én. Az egész banda nagyon aranyos, és van még egy gyakornok, akit egyelőre nem tesznek be. Ennek mondjuk nem sok értelmét látom, de ő is felettébb aranyos.

- Ja, amelyikben Minho új csaja is benne van? - értetlenül ráncoltam a homlokomat. Szuper, ha Minho így halad, akkor még a végén beköltözik a lányok dormjába.

- Igen - biccentett Jonghyun.

- Amúgy tényleg járnak? - vontam fel a szemöldököm. Már kezdett érdekelni a dolog. Talán egy icipicit féltékeny voltam, de nem hiszem. Inkább meglepett, hogy Minho ilyen hamar túllépett rajtam.

Azonban szerencsémre Jonghyun megrázta a fejét.

- Nem hiszem. A csaj elég visszafogott, meg amúgy sincs túl sok szabadideje. Minho inkább az egész bandával van, de nem zárom ki, hogy esetleg összejön valakivel - mikor befejezte a monológját, furcsamód megkönnyebbültem. Ezt pedig a kutyus nagyon is látta. Arcán egy halvány mosoly jelent meg: - Féltékeny vagy, Lee Taemin?

- Nem! - olyan hirtelen vágtam rá, amennyire csak tudtam, majd azonnal felálltam - izé... mennem kell... Kai már vár.

- Hova mentek? - pillantott fel Key.

- Fagyizni - beszáguldottam a szobába, felkaptam valami elviselhető göncöt, majd rohantam tovább. Már így is késésben voltam, és nagyon nem akartam megbántani Kimet. Elvégre a legjobb barátom volt már évek óta. Meg vele ki tudtam beszélni Minho aktuális hülyeségeit. Kocsival mentem a megbeszélt helyre, ahol már várt.

- Na, mehetünk? - kérdezte, amint behuppant a kocsimba. Igazából nagyon is ismertem már azt a helyet, mert szinte mindig ott ettünk.

- Mehetünk - vigyorogva elindultam, majd haladtam tovább.

- Rómeó hogyan van? - az ablakon bámult kifelé. Biztos azt hitte, hogy ez még számít nekem. Hát, már rég nem!

- Nem tudom, és nem is érdekel. Neki barátnője van, nekem meg szuper munkám. Időnk se lenne egymásra, nem mellesleg azt hiszem, véglegesen le tudtam zárni a kapcsolatot.

Jongin elmosolyodott.

- Örülök, hogy észhez tértél. Mindig is mondtam, hogy Minho akadályoz a sikereid elérésében - elismerően biccentett, majd rám pillantott.

- Tudod, én mindig itt vagyok neked, és ha az a tajparaszt nagyon böki a csőröd, akkor mondhatod neki, hogy járunk, hiába nem vagy az esetem...

- Kösz, de inkább nem téged hozlak fel ilyen esetre. Téged is utál, és ha most járnánk, akkor csak hisztisebb lenne, hogy igaza volt, tényleg megcsaltam őt veled. De azért tényleg köszönöm - elmosolyodtam. Szuper barátaim voltak. Egyszerűen miattuk érte meg túllépni a volt kapcsolatomon.

Lefékeztem a fagyizó előtt, majd kiszálltam. Innentől kezdve pedig Kim Jongint nem lehetett lelőni sem. Mármint, próbálkozni szabad, de akkor is mondta volna tovább a magáét. Már ismertem annyira, hogy ezt tudjam róla. Miközben az ízek között válogattam, azon gondolkoztam, hogy miről beszélhetett éppen, mert Minho után jött a szerelem jelentéktelensége, majd Párizs, macaronok, olasz makarónifajták, onnan elmagyarázta, hogy a csivavák milyen felesleges élőlények, innentől pedig elvesztettem a fonalat.

- Egy epreset és egy sárkánygyümölcsöset kérek - pillantottam fel a hölgyre, aki azonnal szedegetni is kezdett.

- Én egy vaníliát, meg valami különlegeset... mondjuk... sárgadinnyét - Kai már elő is készítette a pénzt. Most ő fizetett, mert a legutóbb rám hárult ez a feladat. Gyorsan fizetett, majd megint nekilódult.

- Szóval, szerintem igazságtalan skandinávokat síversenyre küldeni - összegezte magának a tényeket röpke tíz perc múlva. A hangja alapján hallottam, hogy már befejezte, így megkönnyebbülve bólintottam.

- Igazad van - biccentettem egy vigyorral az arcomon, holott fogalmam sem volt, hogy hogyan jutottunk idáig. Mindenesetre az én fagyimnak már a fele nem volt meg, ellenben Kimé csepegett. Nem csodálom, amennyit pofázott...

- Szerintem te nem léptél túl Minhon - szólalt meg ismét. A homlokomat ráncolva néztem rá.

- És ezt miből gondolod? - kérdeztem értetlenül. Jongin vállat vont.

- Csak lesüt rólad. Már alig várod, hogy az SM falain belül legyünk, hogy kémkedhess utána, mert érdekel, hogy mi van vele, meg a csajával. Egyszerűen rohanni akarsz hozzá, mert zavar, hogy féltékeny vagy, és hiába titkolod, te még mindig szerelmes vagy belé, és ezt nem tagadhatod le - magyarázta, majd végre-valahára nyalni kezdte a fagyiját. Csendben lesütöttem a szemeimet. Valahol talán igaza volt. Az nem érdekelt, hogy boldog, vagy hasonló. Engem az zavart, hogy Minho ilyen hamar túllépett rajtam, ennyire nem szeretett, s amint dobott, új szerelmet talált magának. Ettől függetlenül ezt nem tudtam visszamondani.

- Jonghyun azt mondta, hogy Minho nem jár Juhyeonnal - kaptam fel hirtelen a fejem. Jongin felnevetett.

- Jó, és te mikor jártál vele hivatalosan? Miután hatszor lesmárolt, egyszer megtöltött, és kétszer megmentette az életed. Egyáltalán ti kimondtátok valaha is, hogy jártok?

Valahol igaza volt. Felsóhajtottam.

- Ebben van valami, de Minho nem ilyen. Már nem. Megváltozott, és tényleg romantikus ember lett. Meg amúgy is, nekem mindegy, hogy kivel kavar. Nekem itt van az ACE, és nekem most ez jelenti a boldogságot - egy elégedett mosollyal társítva dobtam ki a kukába a szalvétát.

- Az Ace, ami úgy keletkezett, mintha Minho énekelné neked? Vagy a Danger, ami pontosan arról szól, hogy Minho milyen ridegnek tűnt, és mégis megszerezted? Esetleg a Pretty Boy? Amiben azt taglalod, hogy te is férfi vagy, hiába a cuki ábrázatod, és meg tudod dönteni Minhot? Hyung, neked az egész életed Minho körül forog! Ha azt mondom, Lee Taemin, arra asszociálok, hogy Choi Minho - Jongin ezennel befejezte a hideg édesség elfogyasztását, így a megmaradt szalvéta a kukában végezte.

- Ezek nem Minhoról szólnak - suttogtam. De, róla szóltak, és ezt Jongin tudta a legjobban. Meg talán Jonghyun. De a többiek talán nem. Legalábbis, remélem, hogy nem.

- Hát kiről, rólam? - nevetett fel Jongin.

- Nem, csak... egy áhított személyről - vontam meg a vállam.

- Aki neked Choi Minho, és itt le is zárhatjuk a beszélgetést, mert nekem van igazam - kacsintott, azzal elindult a kocsi felé. Némán követtem, holott totálisan nem értettem vele egyet. Oké, az tényleg érdekelt, hogy vajon az SM falain belül mit működhetett Minho a Red Velvet lányaival, de azért szerettem Jonginnel is lenni.

- Amúgy te miért vagy ilyen szerelmi tanácsadó? Jobban tudod az érzéseimet, mint én - értetlenül néztem rá. Jongin megvonta a vállát.

- Ez tehetség, édesem, semmi más - nevetett fel a végén. Mosolyogva megcsóváltam a fejem, majd beszálltam a kocsiba, és elindultam.

- Hülye vagy.

- Tudom, meg az őrangyalod, mert te meg egyetemes idióta vagy, és ha nem vigyáznék rád, már halott lennél - nevetve megveregette a vállam.

- Idióta a nénikéd - vigyorogtam vissza, innentől kezdve csendben haladtunk. Nem igazán szóltam Kaihoz, s ő sem hozzám, holott biztosan még ezer meg ezer megbeszélni valónk lett volna. Azonban inkább hallgattunk, és mind a ketten tudtuk, hogy ezzel jót tettünk egymásnak. Csendben leparkoltam az SM művészbejáratánál. Nem volt kedvem az emberek között járkálni, főleg nem az után, hogy az EXO rajongói megkergettek. Azóta inkább csak akkor megyek rajongók közelébe, ha azok nem EXO-L. Jó, ott is vannak normálisak, de elmebeteget ugyanúgy, és azok vagy többen vannak, mint a többi fandomban, vagy jobban mutatkoznak. Mindenesetre én örülök, hogy a Shawolok egészen normálisak. Sőt, ők megértenek minket, és nincs annyi elvetemült, mint szegény Kaijék fandomjában. Vagy nem tudom... nekem rossz véleményem van róluk, ez minden.

Gyorsan kipattantam a kocsiból, majd elindultam az épület felé. Jongin készségesen szaladt mellettem, mint egy kiskutyus.

- Amúgy bejön az új hajad - jegyezte meg hirtelen, mire elmosolyodtam.

- Köszi, sokaknak tetszett - mondtam, miközben kinyitottam az ajtót, s magam elé engedtem a legjobb barátomat, aki megköszönésképpen bólintott.

- Gondolom, a "sokak" közé nem tartozik Choi Minho - amint becsuktam az ajtót, Jongin azonnal dumálni kezdett. Megint. Már gondolkoztam azon, hogy egyszer beragasztom a száját, hátha akkor nem beszélne. Most arról beszélt, hogy vajon az északiak tényleg jávorszarvast esznek-e, ha pedig nem, akkor mit. Én értem, hogy ez a felettébb érdekes téma érdekelte őt, azonban engem sajnos nem nagyon, így merő csalódás lehetett a számára, hogy mindenre kettő szóval válaszoltam. Igennel és nemmel.

- Visszatérve a Danger koreográfiájára, nekem felettébb tetszik, mert nem túl bonyolult, ráadásul lehetőséget ad arra, hogy énekeljek közben, mert mondjuk az Everybody alatt iszonyatosan nehéz, pedig csak hat sorom van maximum. Kezdem úgy érezni, hogy Minho túl sok szerepet kap a dalokban, míg engem elhanyagolnak - mondtam hirtelen a szavába vágva. Jongin pedig bólintott.

- Igen, az a három sor tényleg eszméletlen sok neki. Szerintem nem kevesebb a szöveged, mint szokott. Csak osztozkodnod kell a többiekkel is. Most viszont egy egész albumot uralhatsz, és ha esetleg nagyon bejön a szólóénekesség, akkor ki is válhatsz a SHINee-ból.

Megráztam a fejem.

- Azt nem akarom. Azért szeretem a fiúkat, elvégre csak rájuk számíthattam évekig. Sőt, ha Minho nem lett volna, akkor maximum háttértáncos lennék.

- Meg én - tette hozzá Kai. Jogos volt, elvégre tőle kaptam az időpontot.

- Igen, meg te - biccentettem mosolyogva. Ekkor azonban ismerős hangok csapták meg a füleimet. Egyből a falhoz lapultam, és kipillantottam a menedékemről.

- Hyung...? - Kai értetlenül nézett rám.

- Shh - befogtam a száját, majd magam mögé soroltam őt. Minho beszélgetett az egyik Red Velvetes lánnyal az ő öltözőjük előtt. Mármint a csajoké előtt. Azt már tudtam, hogy nem Juhyeon volt a lány, mert az ő haja vége rózsaszínre volt festve, míg ezé sárgára. Seulgi, azt hiszem...

- Akkor most nem értelek - jelentette ki a lány.

- Szeretem őt, ez biztos... csak... mégsem - dadogta Minho, mire felszaladt a szemöldököm. Hoppá!

- Csak úgy érzed, hogy nem. Pedig lesüt rólad. Szerintem a szakítást még mindig nem dolgoztad fel - jelentette ki a lány mosolyogva. Minho alig láthatóan biccentett. Most komolyan szakított Juhyeonnal? Vagy rólam van szó?

- Ebben lehet valami. Elvégre elég sokáig voltunk együtt, és most furcsa, hogy jóformán egymáshoz se szólunk. Jó, tudom, hogy én sem vagyok szent, de azért elég rendesen be akar mocskolni engem is. Folyton kritizált, és egy senkinek éreztem magam. De ez most lényegtelen.

- Figyelj, úgyis azzal leszel a végén, akit szeretsz, akit neked szánt a sors - a lány kacsintott.

- Jogos. És nagyon remélem, hogy már megtaláltam őt, csak még nem jött össze - láttam rajta a vágyakozást Juhyeon iránt, és ez kicsit elszomorított. Nem igazán tudom, hogy milyen érzéseim voltak. Minho hol boldoggá tett, hol szomorúvá a megmozdulásaival. Ez pedig felettébb irritált. Inkább elsiettem onnan, hogy ne kelljen hallgatnom ezt a párbeszédet. Néha úgy éreztem, hogy a sors szándékosan mindig Minho mellé rakott újabban, hogy egy kicsit úgy érezzem, mintha én is hibáztam volna. Vagy nem tudom...

Erre kit láttak meg szemeim? Így van. Bae Juhyeont, amint éppen megérkezett valami konferenciáról. Hirtelen felindulásból cselekedtem, még magam sem tudtam megmagyarázni, hogy miért. Elé mentem, hogy útját tudjam keresztezni, majd megálltam.

- Juhyeon-noona? Beszélhetnénk? - kérdeztem hirtelen. Nem tudom, hogy mi volt velem, de ez zavart. A szemem sarkából láttam Kim zavart tekintetét.

- Persze - a lány is ugyanilyen képet vágott. Szuper, ráijesztettem.

- Szóval azt hallottam, hogy te meg Minho... szóval, van köztetek valami - kezdtem bele. Igen, irritált, hogy Minho ezzel a csajjal kavart, és nagyon szívesen adtam volna pár tippet neki.

- Olyasmi - válaszolta. Még sosem beszéltem vele, és elég furcsa volt a szótlansága. Azt hittem, hogy rengeteget beszél. Legalábbis Minho mellett csak egy dumagépnek van helye.

- Jártok? - mélyen a szemeibe néztem. Mindent tudni akartam erről a kapcsolatról.

- Nem. Viszont szeretnék menni, ha nem baj - sóhajtotta. Leszegte a fejét, majd elindult volna, de megállítottam.

 - Nem tetszik, hogy a pasimmal kavarsz - sziszegtem.

- Nem a pasid - jelentette ki ridegen - dobott. És nem értem, hogy eddig hogyan bírta veled, ha mindig így viselkedtél.

Felvontam a szemöldököm. Juhyeon kikerült, és elment.

- Ez mi volt? - Jongin a homlokát ráncolva lépett mellém. Felsóhajtottam.

- Nem tudom, egyszerűen megláttam őt, és elöntött a pulykaméreg. Nem randizhat Minhoval...

Megsimogatta a vállam.

- Még nem léptél túl rajta. Ez minden. Ez viszont nem szégyen, elvégre ő volt az első komolyabb kapcsolat - megveregette a vállam.

- Nagyon leégettem magam? - sóhajtottam. Jongin alig láthatóan bólintott. Zseniális vagyok. Komolyan. Ráadásul ezt Juhyeon biztosan el fogja mondani Minhonak, aki majd kiröhög. Úgy éreztem, hogy drasztikus döntést kell hoznom. Felsóhajtottam, majd Jongin felé fordultam.

- Izé, menj előre nyugodtan. Még le kell higgadnom. Most kivételesen egyedül.

- Jó, csak ne csinálj semmi bolondságot - megölelt. Miután visszaöleltem őt, elment.

Elővettelek téged, jól be voltál csomagolva.

Hát, Napló, itt a búcsú ideje. Le szeretném zárni a kettőnk kapcsolatát. Úgy érzem, hogy ideje is volt. Tudod, talán mind a kettőnknek jobb lesz így. Nem szeretnék Minho miatt tovább bánkódni, de ahányszor fellapozlak, az eszembe jut. Szóval, Isten legyen veled.