16. Bejegyzés

Én…

Hát, én…

Nos…

Én tév…

Na, jó, ez nem fog menni. Nem tudtam magamnak hazudni, meg úgy alapjáraton senkinek. Őszinte leszek, az a klip valami iszonyat.

Nos, elmondom az elképzeléseimet, hogy szerintem hogyan lett volna jó. A számot ugyebár ismertem, sőt, a koreográfiát is, de a klip megdöbbentett. Nekem túlságosan ellentétes volt azzal a Taeminnel, akit megismertem.

Tehát, a klip az én verzióm szerint biztos, hogy valami Barbie-verzumban kezdődött volna. Minden rózsaszín, fehér, a törpök meg szivárványt hánynak az unikornisok hátán. A madárkák csicseregnek, és megjelenik egy Barbie lány szőke hajjal. Ez nem feltétlenül szükséges, de szerintem jól nézett volna ki. Persze, csak hátulról látszódna mindene. Aztán elkezdődne a szám, ami elég béna, de nem baj, elkezdődne. És Barbie lány szaladna Taeminnie elöl, ő pedig szeretné elkapni, és valamiért mindig a lány elé lép, aki megfordul, majd szalad tovább. Közben meg a ház minden szegletét bejárnák, Taemin meg folyton áradozna a lányról, ölelgetve egy rózsaszín szívecskét. A végén meg találkoznak, mert az olyan romantikus. Csók persze nem lenne, csak egy mosoly. Mindenesetre szerintem maga az ötletem zseniális, és ezerszer jobb ennél az agyonpiercingezett utcagyereknél, aki ráadásul a szőke hajas sminkjénél úgy néz ki, mint valami drogos. Ez a személy valami felettébb visszataszító, gusztustalan, ráadásul mindenkit ingerel. Ez nem Taemin volt. Pontosabban nem a Kölyök volt, akit szerettem. Akibe az első pillanattól fogva szerelmes voltam. Ez nem az a fiú volt, akinek anno megkértem a kezét, nem vele szeretkeztem az ágyban, nem őt mentettem ki Jonghyun és Seunghyun karjai alól, nem miatta verettem össze magam, nem ő ösztönzött arra, hogy fejlődjek, nem ő volt az, akinek megettem a borzalmas ételét. Lehet, hogy ő is a Lee Taemin névre hallgatott.

De ez egyértelműen nem a Kölyök volt.

Ennek ellenére, mikor véget ért a klip, akkor feltűnt Kisminho ezredes kilövésre kész állapota. Fasza… felizgultam a klipre, amit az előbb húztam le…

Mondjuk, nem a klipre, hanem csak a Taemin nevű énekesre. Mert legyen akármilyen paraszt, jól nézett ki. Felsóhajtottam. Na, most mihez kezdesz, Choi?

Ki nem mehettem, ennek oka egyszerű volt: kint volt a Kölyök. Azt biztosan hallotta, hogy a dalocskáját hallgattam. Ha kimegyek, és meglátja a merevedésem, akkor az nekem ciki. Ha nem megyek ki, akkor viszont nem tudom megoldani. Reménytelen arccal dőltem vissza az ágyamba. A plafont néztem. Most meglepően fehérnek találtam, ami csak egy dologra mutatott rá: kezdtem belebolondulni abba, hogy nincs partnerem, akivel csinálhatnám. Az egyik még csak az udvarlási szinten tartott, és ahogy jó édes bátyám tanította: négy fokozat van az ágyba vitelhez egy olyan embernél, aki nem jelentéktelen a számunkra: Az első az, hogy kicsit megismerjük, barátkozzunk, nézzük meg, hogy miket tud, miben lehet jó. Ez az ismerkedési fázis. A második az udvarlási fázis, amelyben már hízelgünk az illetőnek, kedveskedünk, udvarolgatunk neki, és leszűrjük a jeleket. A harmadik az a romantikus fázis. Ez egy felettébb összetett dolog, ugyanis itt három részre oszlik a történet. Az első, hogy szeret, de nem akar komoly kapcsolatot. Ebben az esetben rá kell kérdezni az okra. Ha szűz, akkor vissza kell esni egy fázist, és még nagyobb hitet kell beléölni. Ha férjezett, akkor egyértelműen futókalandokat akar, fel lehet ajánlani a negyedik fázist. A második verzió, hogy komoly kapcsolatot akar, de nem akar negyedik fázist. Ez a legrosszabb, az ilyen nőt le kell itatni, és megdugni, vagy nyáladzol neki egy sort, és ha komolyan gondolod a kapcsolatotokat, akkor sokáig kell maradni ebben a fázisban. A harmadik eshetőség az, ha csak egyszerűen látod, hogy akarja. Na, az a legjobb.

Akkor már valahol elértél egy fontos sikert, és szinte azonnal léphetsz a negyedik fázisra.

A negyedik fázis pedig a kedvenc fázisom, ugyanis itt dugjuk ágyba az illetőt.

Szóval, Irene még csak a második szint lelkes tagja, míg Taemin már az ötödiké, amelyben csak testileg kívánsz valakit, lelkileg nem. Na jó, talán lelkileg is, de ő már a múlté.

Kopogtak.

Ijedten pillantottam az ajtó felé.

A kurva életbe!

Nem szoktam káromkodni, de most a kurva életbe! A kurva büdös életbe!

- Egy pillanat - kiáltottam ki, azzal letettem magam mellé a laptopot. A szívem hevesen vert, szinte kiugrott a helyéről. Semmi bajom nem volt azzal, ha valaki be akart jönni a szobába, de most volt egy felettébb nagy problémám, amelyet nem akartam megmutatni senkinek. Így aztán kutakodni kezdtem. Mindent alaposan átnéztem, hogy vajon mi felelhetne meg fedés céljából, de aztán megszállt az ihlet angyala, és az ölembe vettem Herkulest. Ő volt a plüssmacim, amit Taemin adott nekem születésnapomra. Még a debüt előtt. Szerencsétlen azt hitte, hogy haragudtam rá, amiért első alkalommal elfelejtette a születésnapomat. Hát, nem esett jól, de azért nem szóltam semmit.

- Jöhetsz.

Az ajtó kinyílt, és megpillantottam Taemin tökéletesen szőke fejét. Nagy, kíváncsi szemeket meresztett rám, érdeklődően. Azt sem tudtam, hogy mit tegyek. Köszönjek neki? Vagy ne? Magyarázkodjak, amiért Herkules az ölemben volt? Vagy kezdjek bele valami zseniális témába, mint amilyen az időjárás?

- Szia - hangja rekedtes volt, ami megzavart. Értetlenül néztem a zavart tekintetét, hátha kiderül, hogy mi történt az aranyhangjával. Elvégre neki jobbnak kellett lennie most, hogy debütált.

- Szia - minden bátorságomat összeszedve köszöntem vissza. Ezt pedig jelnek vette, mert azonnal behajtotta maga mögött az ajtót. Csendben be is csukta, mintha valami nagy titkot akart volna közölni, de végül nem mondott semmit. Szőke, rakoncátlan tincsei az arcába hullottak, és amelyik nem, az ezer irányban állt. Kezei maga előtt voltak, a saját ujjait tördelte idegességében, és szorította őket. Néhány ugyanis hófehér volt. A száját is rágta belülről. Néha láttam állkapcsai ideges, zavart mozdulatsorát, amelyek megismétlődtek. Gesztenyebarna szemeit le sem vette rólam. Érdekes módon nem Herkulest nézte, hanem engem. Pontosabban a szemeimet. Igen, feltűnt, ezért szándékosan álltam a helyzetem, és farkasszemet néztem vele. Nem bírta sokáig, azonnal elpillantott. Most a talpamat bámulta. Idegesen, zavartan, elveszve. Ugyanolyan ideges volt, mint amikor bejött. Zavart, elveszett, de azért láttam rajta, hogy akart valamit mondani. Csak bátorsága nem volt. Esetleg ötlete, hogy hogyan kezdhetne hozzá a beszélgetéshez. Egy fekete póló volt rajta, fekete nadrággal, ami jobban kiemelte csontos alkatát. Hát, jobban szerettem, amikor fehéret viselt. Akkor nem látszott olyan gebének, ráadásul bizonyos formákat még ki is emelt. Na ja, az Everybody szériát ezért imádtam annyira. Akkor valami olyan szexi volt, hogy minden fellépés után letepertem szegényemet. Kivéve akkor, amikor We Got Married nap volt. Olyankor nem szóltam hozzá, mert féltékeny voltam. Én is Taeminnel akartam lenni, erre azt a kis időnket is egy lányra pazarolta, aki eközben sajnos szerelmes lett belé.

Felsóhajtottam. Már éppen szóra nyitottam volna a számat, hogy megkérdezzem, minek jött be, de Taemin megelőzött. Szerencsére megtörte a kínos csendet, mert én nem akartam bunkónak tűnni.

- Hallottam, hogy az Acet hallgatod - jelentette ki zavartan, szemeit lesütve. Szóval csak érdeklődni jött, hogy tetszett-e az a borzalom. Felsóhajtottam.

- Csak a klipet néztem meg - válaszoltam gyorsan, és imádkoztam, hogy menjen már ki, mert Kisminho ezredes nagyon kellemetlen érzést adott nekem. Tekintetemmel azt sugalltam, hogy ideje volt távozni, azonban nem reagált a jelekre.

- Tetszett? - kérdezte hirtelen. Remek, megint kezdődött. Megint jött az, hogy hiába akartam lehúzni az egészet, nem tudtam. Nem tudtam hazudni magamnak, sem neki. Lehet, hogy én nem voltam elragadtatva a kliptől, és szellemileg utáltam, azonban a testem minden egyes porcikájának tetszett.

- Másra számítottam - jelentettem ki határozottan. Ebben biztos voltam, és nem is hazudtam. Arca hirtelen megváltozott, szemeiben felcsillant némi kíváncsiság.

- Ezt hogyan érted?

- Meglepett, hogy nem Ken baba vagy, hanem egy drogos piercingpáva - igyekeztem viszonylag higgadtan közölni vele az ilyen tényeket, meg nem mellébeszélni. Nem akartam azt mondani, hogy nem tetszett a klip,

de arra meg képtelen lettem volna, hogy azt mondjam, tetszett.

- Értem. Akkor... megyek is... - még egy darabig ott állt, mintha várt volna valamire. Nos, jól tette.

- Hova mész? - vontam fel a szemöldököm. Ez nagyon érdekelt, ugyanis igazán eldobhatott volna valahova.

- SM.

- Megvársz? Még van egy kis dolgom, aztán felöltözöm, és akkor mehetnénk együtt - komolyan, madarat lehetett volna velem fogatni, hogy tényleg arra a helyre indult, ahova szerettem volna.

- Milyen dolgod van? Kivered magadnak? - vonta fel a szemöldökét. Esküszöm, beragadt a levegőm. Azt is éreztem, hogy minden vér kifolyt az arcomból, és a kezeimből. Csak értetlenül bámultam a maknae-ra, akinek szemeiben megcsillant a gonoszság. Most komolyan látta, hogy mekkora merevedésem volt? Herkules egyáltalán nem is védett, és kilátszott Kisminho ezredes? Ugye, nem? Most erre mit kellett volna mondanom? Azt, hogy igen, kiverem, mert olyan szexi vagy a klipben, meg annyira ki vagyok már éhezve, hogy egyszerűen szűk lett a nadrágom? Ugye, nem? Mert abban az esetben Herkules elég pocsék munkát végzett.

- Ezt honnan vetted? - most én törtem meg a csendet. Egyszerűen túl kíváncsi lettem, az vitathatatlan volt...

- Mi más dolgod lenne? - vonta fel a szemöldökét. Ebben a másodpercben két dolog futott át az agyamon. Az egyik az volt, hogy szerencsére nem gyanakodott, a másik pedig az volt, hogy "anyád".

- Nagyon vicces. Nem te vagyok, hogy folyton csak ezen járjon az agyam - szemeimet forgatva tettem a szabad kezemet

Herkules buksijára. Taemin egy darabig engem bámult, majd megrázta a fejét.

- Nem is tudtam, hogy macizol... ilyen öregen...

- Nosztalgiáztam. Na, kimennél? - igyekeztem rá kedvesen mosolyogni, de ezt sem a merevedésem, sem a jelenlegi kapcsolatunk nem könnyítette meg.

- Ki. És siess a dolgod elvégzésével - kacsintott, majd kisétált, gondosan becsukva maga mögött az ajtót. Még hallottam a távolodó lépéseinek a zaját, majd benyúltam a nadrágomba, és megragadtam Kisminho ezredest. Megállapítottam, hogy ez nem egy leírható dolog, így nem is írom le részletesen, hogy ezt hogyan csináltam. Mindenesetre a nyögéseim kihallatszottak a szobából, miközben kirázott a hideg. Mégis kellemes érzés járta át a testemet. Persze, nem volt olyan kellemes, mint párosban, de azért túl lehetett élni, hiába utáltam. Képzeletemben levetkőztettem Juhyeont és Taemint, egymással csókolóztak meztelenül. Nem szerelemből tették, hanem az én kedvtelésemre. Ez látszott az arcukon.

Aztán a kellemes, meleg folyadék végigfolyt a kézfejemen. Megkönnyebbülve engedtem el Kisminho ezredest, előszedtem a papírzsebkendőimet, majd megtörölgettem mindenemet.

Szuper vagyok... két embert szerettem egyszerre? Ugye nem? Nem szerethettem egyszerre mindkettőt. Taemin bájos volt, kedves, aranyos. Mostanra azonban felnőtt. Már nem volt ugyanaz, de mégsem tudtam elengedni, mert azért mégis ő volt az ember, akit szerettem éveken át.

Azonban Juhyeon új volt. Kicsit bizalmatlan, de amint megismert valakit, egyből kiengedte

az állatot, és akkor viszont nagyon szerettem őt.

Felöltözve léptem ki a szobából. Nagyon reméltem, hogy nem hallgatózott a Kölyök, mert ha kiderül, hogy tényleg azt csináltam, amit mondott, akkor azt hallgathatom egész nap a szájából.

- Kölyök? - kérdeztem. Semmi válasz nem jött, így elindultam a konyha felé. Most komolyan itt hagyott? Egy ideig kicsit ingerülten sétáltam körbe a lakást, majd meggondoltam magam, és inkább levetődtem a kanapéra. Nem fért a fejembe, hogy miért tette ezt velem. Az oké, hogy már nem voltunk olyan jóban, mintha jártunk volna, de akkor sem volt fair tőle, hogy itt hagyott.

- Na, végeztél a felettébb fontos dolgoddal? - a hangra felkaptam a fejem. A kis köcsög az erkélyről lépett be. Biztos cigizett, amíg kivertem őt a fejemből. Szó szerint.

- Aha - biccentettem megkönnyebbülve. Halványan elmosolyodott.

- Akkor jó. Amúgy láttam, hogy össze-vissza mászkáltál. Engem kerestél, cicavirág? - szemeivel az enyéimbe nézett, mintha ennek direkt a megfigyelője lett volna.

- Igen.

- Gondoltam, szólok, de olyan aranyos voltál, hogy inkább nem akartalak zavarni - valami nem volt vele rendben, az látszott rajta. A hangja másabb volt, mint szokott.

- Nagyon rendes vagy - biccentettem. Igyekeztem minden erőmet összeszedni, hogy ne tűnjek mérgesnek, amiért ilyen tréfát űzött velem. Meg amúgy is, meg akartam őt figyelni.

- Komolyan azt hitted, hogy itthagylak? Megígértem, hogy együtt megyünk. Én mindig betartom az ígéretem - arcán egy furcsa mosoly jelent meg.

Oké, valami tényleg nem stimmelt vele. Már épp szóra nyitottam a számat, de folytatta: - veled ellentétben, hyung.

Felvontam a szemöldököm. Nem igazán tudtam ezt a hirtelen kitörést mire vélni. Az meg felettébb zavart, hogy a többiek hirtelen felszívódtak.

- Nem értem, mire célzol. Soha nem hazudtam neked...

Elindult felém, és most legyek megkövezve, de esküszöm, hogy azt hittem, le akart szúrni.

- Azt ígérted, hogy örökké szeretni fogsz - szó szerint belehajolt a képembe, amelynek hatására a szívem őrült sebességgel verni kezdett, szinte kiugrott a helyéről. Vastag ajkai pont úgy voltak, hogy könnyedén megcsókolhattam volna. Azonban nem tettem, ugyanis eltántorított az, hogy lehellete bűzlött az alkoholtól.

- Mennyit ittál?

- Kettő, vagy három doboz sört - kicsit elbizonytalanodott. Oké, az látszott, hogy már nem volt szomjas, de részegnek sem lehetett nevezni.

- Csodás, én vezetek - jelentettem ki határozottan, majd siettem is cipőt venni. Jött utánam, bár neki ez a könnyed feladat négyszer annyi időbe telt, és még így sem sikerült megoldania. Kénytelen voltam bekötni az övét is. Ezek után megragadtam a kezét, nehogy leessen nekem a lépcsőn. Még most is elmosolyodtam a mennyeien puha kezecskéin. Ezek után beültettem a kocsijába. Gyorsan bekötöttem, és beültem én is.

- Téged ki fognak nyírni, ha részegen mész dolgozni - jegyeztem meg halkan. A Kölyök rám emelte a tekintetét.

- Muszáj volt innom. Egyszerűen már nem bírtam. Tudod, nagyon sok a stressz, és most végre

úgy érzem, megkönnyebbülhetek. Hiába vagyok egy fos a magánéletben, de legalább a munkahelyemen lehetek valaki. Az viszont nagyon stresszes, így kellett egy kis megnyugvás - szemeiben könnyek gyűltek össze. Tudtam, hogy nagyon izgatott volt az album miatt, és ezért ivott. Azonban nem akartam, hogy valami baja legyen ebből. Érdekelt az egészsége, hiába szakítottunk.

- Nem vagy rossz a magánéletben sem - halványan elmosolyodtam, közben kikanyarodtam a főútra.

- Ja, azért szakítottál velem... - esküszöm, már majdnem sírt. Igaz, csak fél szemmel láthattam őt, de határozottan észre lehetett venni a szemeiben megjelenő könnyeket.

- Nem, az nem amiatt volt. Csak zavart, hogy megkomolyodtál, felnőttél, féltékeny voltam Kaira meg az albumodra. Ennyi. Nem a személyiséged miatt szakítottunk, hanem mert annyira elhidegültünk egymástól, hogy nagyon...

Fejét elfordítva ült, és egyszerűen bűntudatom lett. Olyan volt, mintha nagyon megbántottam volna.

- Nagyon sürgős bejutnod? - kérdeztem hirtelen. Némán megrázta a fejét.

- Igazából csak egy tükörpróbát akartam - arca rezzenéstelen volt, és mindent lehetett rá mondani, csak azt nem, hogy kifejező.

- Ettél már?

- Nem. Csak reggelit - pillantott rám. Hát, csoda, hogy délután négykor még mindig nem esett össze az éhségtől.

- Na jó, megyünk enni. Meghívlak, mert gondolom, nálad nincs pénz.

Éppen ellenkezni kezdett volna, azonban amikor elő akarta venni a bizonyítékot, nem járt sikerrel. Mondjuk, ezt pont tudtam, mert láttam a cuccait a mikrón.

- Francba...

- Nyugi, láttam őket a lakásban - igyekeztem egy halvány mosolyt is társítani a szövegemhez, de igazából nem tudom, mennyire sikerült - mondom, meghívlak.

Elmosolyodott. Kezét ösztönösen a sebváltón lévő kezemre tette. Egy pillanatra megrezzentem, de nem szóltam érte. Legalább egy kicsit megnyugodott.

- Köszönöm.

- Semmiség - fél szemmel rá pillantottam. Pirospozsgás arca boldogan égett. Na ja, még mindig túl aranyos volt szerintem.

Gyorsan leparkoltam az egyetememmel szemben lévő kis kifőzde előtt. Itt mindig hatalmas adagot adtak, azért is hoztam magammal mindig Taemint, mert rajtam kívül csak ő evett sokat. Azóta ez a törzshelyünkké vált. Csak egyszer hoztam el Juhyeont, de neki túl nagy volt az adag, amit megértettem, de ebből a szempontból Taemin jobb volt.

Miután kikértük az adagjainkat, leültünk a szokásos helyünkre, egy eldugott asztalhoz, amit mi is véletlenül fedeztünk fel.

- Remélem, majd kijózanodsz a levestől - sóhajtottam. Igazából nem tudtam, hogy ez hogyan működött, én mindig alvásig ittam, engem ugyanis az alkohol álmosított.

- Gondolom - láttam rajta, hogy kellemetlenül érezte magát. Nos, én is. Viszonylag gyorsan megkaptuk az ebédünket, és falatozni kezdtünk.

- Köszi a meghívást - mosolygott rám a pici Kölyök teli szájjal. Imádtam őt, amikor ilyen disznó módon evett.

- Nincs mit - mosolyogtam rá vissza halványan, aztán csend telepedett közénk. Nem igazán tudtam neki mit mondani, meg ő sem nekem. Normális esetben mindig itt

enyelegtünk, de most nem. Csak ültünk egymással szemben, mint két szerencsétlen, és néha rá néztem, majd ő rám, mint egy udvarlási szinten levő párocska.

- Hyung, maszatos a képed - rázott fel a hangja. Régebben, ha maszatos volt, automatikusan kinevetett, letörölte, majd megcsókolt, mint azokban a romantikus filmekben, amelyek már nem tudnak mit kitalálni a főhősök összehozására.

- Hol? - kérdeztem, majd felvettem a szalvétámat. Egy darabig elgondolkozott, hogy mit is csináljon, aztán felcsillantak a szemei.

- A tükröd leszek - jelentette ki lelkesen. Így aztán mutogatni kezdett, én meg utánozni őt. Még egyszer felköszöntöttem őt a debütálása alkalmából, aztán folytattuk az evést. Hamarosan pedig az SM-nél kötöttünk ki. Én a lányokhoz siettem, Taemin pedig a dolgára. Mindegyik nagyon örült nekem, amiért nagyon hálás voltam.

Este pedig hazasétáltam, mert nem akartam terhelni a Kölyköt azzal, hogy engem cipeljen.

Choi Minho,

2014. 08. 15.