4. Bejegyzés

Szevasz!

Mizu?

Hogy vagy?

Miért kezdek már megint meghibbanni?

Egy könyvhöz beszélek. Mintha a barátom lenne...

Tényleg nem stimmel velem valami...

Te erről mit gondolsz?

Szerinted is meghibbantam? Ugye nem?

De. Most is egy feldarabolt fától kérdezgetek.

Na jó, hiányzik Minho. Testileg meg lelkileg is. Szeretem azt a csacsit, és még mindig hiányzik. Minhot akarom!!!!

Lehet, hogy egy tehetségtelen, hasznavehetetlen, makacs, ingerlékeny, erőszakos és féltékeny agyatlan, de szerettem őt. Azaz: szeretem.

Kicsi vacak...

A mai napom? Nem volt semmi extra, köszi a kérdést. Tényleg...

Csak az is szenvedés, hogy mindennap látom, ott vagyok mellette, sőt, néha fogdosnom is kell a koncerteken. Bár most annyira nem. Most rendesek, és nem igazán mennek a ship dolgokra.

Hogy mi van a csapattal? Nos, ez vicces kérdés, pont ezt akartam mondani neked. Pontosabban leírni.

Jonghyun meg Key összevesztek. Tegnap este. Miattunk. Pontosabban Minho volt a hibás, de természetesen Jonghyunnal egyetemben rám kenték az egészet a mocskok. Még jó, hogy Key azért szeretett engem, és kiállt mellettem. Nem is tudom, hogy mihez kezdtem volna, ha ő nincs. De komolyan. Viszont most ők sem állnak szóba egymással. Nagyon szép munka, Choi Minho! Gratulálok neked, te önző, gonosz, hazug, önsajnáltató, mégis tökéletes teremtmény!

Utállak!

Na jó, nem tudom őt utálni. Azt mondják, hogy az első szerelem az mindig első szerelem marad, nem? Abba az emberbe akkor is szerelmesek vagyunk, ha már van valakink. Mert ő volt az első. Mert oké, volt csajom Minho előtt, de az nem volt szerelem. Tizenegy évesen nem lehettem szerelmes… az csak kamaszkori fellángolás volt. Ez minden.

Minho viszont más volt, őt tényleg szerettem. Szerelem volt első látásra a részemről, és mint kiderült, az övéről is. Jó sokáig csak környékeztük egymást, de mindegy, azt hiszem, ezt most nem mesélem el.

Sajnos Minho nem változott sokat középiskola óta. Megmaradt ugyanolyan erőszakos, mint volt. Pedig olyan szelídnek tűnt mostanság.

Tényleg számíthattam volna arra, hogy egyszer bekattan. Most.

Azt hiszem, inkább elmesélek neked valami mást. Mit szólnál ahhoz, hogy miért vesztünk össze tegnap? Aztán, ha olyan a helyzet, akkor mesélek valami régebbi történetet is. Mert van egypár, amit le kell írnom neked. Például, amikor elájultam, vagy amikor ő került kórházba, mikor lázas voltam, mikor titokban elmentünk kajálni egyetem után, esetleg, mikor kimentünk éjszakai piknikre, de voltak még hasonló dolgok is.

Na, majd sorjában mindet.

Egyébként éppen vacsoráztunk. Cézársalátát egészséges Cézár öntettel. Bocs a termékmegjelenítésért, de muszáj volt. Csendben ettünk, a menedzser meg mellettünk ült, és nézett minket. Magánélet…

Az egyetlen jó dolog a folyton kiváló minőségű étel volt. Tényleg sokan dolgoztak azon hogy mi jó étvággyal együk ezeket az unalmas, ízetlen ételeket. Az új rendszer szerint ültünk. Minho az egyik asztalfő volt, menedzser hyung a másik. A rapper jobbján ült Jinki, mellette én, velem szemben Key, a leaderrel szemben meg Jonghyun. A botrány akkor kezdődött, amikor Minho elkezdett ingerelni.

- Taemin-ah, ideadnád a sót? – pillantott fel az étkezésből. Vettem gondolatban egy nagy levegőt, és a szemébe néztem.

- Minek az neked? – kérdeztem a lehető legnagyobb higgadtsággal. Büszke voltam magamra, amiért meg tudtam tenni ezt.

- Most lehet, hogy hülyén fogsz rám nézni, de meg szeretném sózni az ételt – felvette a bunkó-stílust, és eléggé jól ment neki, ezt meg kellett hagyni.

- Na ne szórakozz – forgattam a szemeimet, és a sóért nyúltam, de természetesen még nem adtam neki oda.

- Miért, szerinted mit tennék vele? Cukrozzam meg a salátámat a sóval? – kicsit ingerültebb lett, de csak normális körülmények között. az egészet egy kínos, erőltetett nevetéssel akarta leplezni.

- Iszonyatosan gyermetegen viselkedsz – fújtattam.

- Ne legyél már ilyen öntelt pöcs, hogy még a sót sem tudod nekem odaadni! Mi van? Ennyire megzavarta az agyhelyedet az, hogy Youngmin papa éppen melyik oldalról nyalja ki a picsádat?

- Nem vagyok öntelt, te vagy féltékeny! A nap huszonnégy órájában engem cseszeget még mindig, mert nem bírod felfogni, hogy tehetségtelen vagy – vágtam vissza egyből, és nagyon reméltem, hogy erre nincsen valami agyament ellenérve.

- Fiúk – a menedzser halkan felpillantott, de aztán evett is tovább. Természetesen nem adtam oda a sót. Nem is kellett az Minhonak.

- Jaj, add már oda neki! – Jonghyun felállt, elkapta a sószórót, és a haverjának passzolta. Chhh, nyálgép – Azt hittem, ennél több eszed van.

- Ne csesztesd Taemint! – háborgott Kibum is. Nos, ő tényleg mindig a védelmemre kelt, és ez nagyon rendes dolog volt tőle.

- Nem támadom, de Minho-yah teljesen normálisan kérte el a sót. Nem kell flegmának, meg bunkónak lenni csak azért, mert kidobott. Inkább nézz magadba, hogy vajon miért tette. El vagy telve magadtól, ez minden - Jonghyun okoskodott. Az a Kim Jonghyun, aki a fekete pólóját bedobja a fehér mosásba, mivel a minta fehér rajta. Az akarja nekem megmondani a frankót?

- Most sincs igazad, Kim Jonghyun! Végre lehet egy hülye szólóalbuma, végre valamit ő is csinálhat, mert eddig el volt nyomva, de most megmutathatja magát. Miért ne örülhetne ennek? Ennyire önző vagy, hogy mivel nem neked lett albumod, ezért most ellene fordulsz? Azt hittem, hogy te jószívű vagy! - már majdnem sírt a végén. Nagyon megsajnáltam Keyt, de igaza volt. Jonghyun meg Minho ott csesztettek, ahol tudtak. Hogy miért? Mert féltékenyek voltak. Pedig Jonghyunban ott volt a lehetőség.

- Nekem semmi bajom nem lenne a szólóalbumával, ha nem lenne ettől így elszállva! Csak most a hülyéje azt hiszi, hogy övé a világ, és senkinek nem lehet hozzászólnia, csak akit Taemin hercegkisasszony hajlandó meghallgatni. És te nem ilyen voltál, Kölyök. Nagyon nem. Te mindig önbizalomhiányos voltál, és ha valamilyen lehetőséged volt, akkor azt úgy csináltad, hogy gyakorlatnak vetted. Sosem ismerted el a tehetséged, és ez túl hirtelen jött nekem. Elítélsz mindenkit - mindentudóan a szemembe nézett. Igen, a Kai-jal való beszélgetést ezer százalék, hogy kihallgatta. Utolsó paraszt.

- Ilyen vagyok, szokjatok meg - vontam unottan vállat, és ettem tovább.

- Hagyd már békén Taemint! - rivallt a párjára Kibum, de kivételesen Jonghyun nem húzta össze a fülét-farkát.

- Én békén hagyom, de akkor ti is kopjatok le Minhoról. Úgy beszéltek róla, mint egy utolsó kutyáról!

- Az is. El akarja nyomni Taemint - vont vállat Key. Ez volt az első olyan mondata, amiben ezer százalékban nekem adott igazat. Meg is döbbentem, mert mindig mérlegelt, és igyekezett igazat adni mindkét félnek.

- Nem akarná elnyomni, de Taemin az agyára megy ezzel az önimádatával! - emelte meg a hangját Jonghyun. Ez is a ritka pillanatok egyike volt. Onew ekkor unta meg a dolgot, a zsebeiben kezdett túrkálni, gpndolom, a sípját keresvén. A menedzser meg csak akkor szólt ránk, ha testileg is fenyegetni kezdtük a másikat. Állítása szerint szükségünk volt kiereszteni a gőzt, így hagyta, hadd veszekedjünk.

- Csak örül a kurva albumnak! - Key már nagyon ijesztő volt, pontosan, mint egy igazi házisárkány. Engem nagyon megijesztett, de Jonghyun tartotta a szemkontaktust. Ijesztő volt. Key-vel még senki nem mert így szembeszállni. Na jó, a főnökeink, meg Jinki igen, de ennyi.

- Örüljön! Senkit nem érdekel, de ne fikázzon senkit azért, mert ő nem Lee Taemin, az SM Entertainment házi kedvence! A pasiját, meg főleg ne bántsa! Milyen undorító dolog már ez?!

- Kim Jonghyun, te egy akkora tuskó vagy, hogy ha beváglak a kazánba, egész télen trópus lesz egy kétemeletes házban! – kiáltotta dühödten a díva. Oké, én már kezdtem félni…

- Te meg egy akkora boszorkány vagy, hogy…

- KUSS! – egy mély hang rázta meg a termet, mire Jongkey azonnal befogta. Hatásos volt, ez tény. Hogy kinek volt ehhez mersze? Természetesen Minhonak. Ijedten kaptuk felé a fejeünket – Komolyan nem lehet megenni egy adag Cézár-salátát anélkül, hogy ne kezdenénk el kötekedni egymással? Ez rohadtul unalmas, és nem kell feleslegesen feszültséget csinálni! Díjaznám, ha mindenki lenyugodna, és ha nem tud senki a másikhoz rendesen szólni, akkor meg inkább fogja be a pofáját – darálta idegesen. Tény, Minho közelében nem lehetett veszekedni, mert utálta, pontosan úgy, mint a sírást. A negatív érzelmek ugyanis rontották a pozitív auráját. Ami nem volt neki, de mindegy.

- Mi van, már minket is terrorizálsz? – Key kíváncsian húzta fel a szemöldökét, és ezzel beelt a pohár Minhonál. Egyszerűen felállt az asztaltól, és bement a szobájába. Igen, most ő alszik egyedül, mert ragaszkodott, hogy hadd cserélhessen helyet Onew-val. Mindannyian csendben néztünk utána. Oké, azért sajnáltam…

- Mondd, ezt most neked kurvára kellett? – mordult fel Jonghyun a párja felé kapva a fejét.

- Nem hagyom, hogy ő nyerje meg a csatát – Key összefonta maga előtt a karjait. Kezdett bűntudatom lenni, és ösztönösen húztam magam össze, mikor Jonghyun szóra nyitotta a száját.

Ekkor azonban valami más történt. Jinki megkocogtatta a poharát egy kanállal. Szerencsétlen Jonghyun egyszer sem mondhatta végig az idegtépő monológját. Mindannyian a leaderre figyeltünk. Sóhajtott egy nagyot, aztán Jonghyunra mutatott, majd Minho helyére. Ezek után a két kezét összetette, arra ráhelyezte a fejét, és becsukta a szemeit.

Fordítás: Jonghyun és Minho ma együtt alszanak.

Jonghyun felállt, és elment.

Jinki rám és ommára mutatott. Úgy csinált, mintha bezipzárazta volna a száját, aztán meg eldobná a kulcsot.

Oké, vettük az adást, a lényeg az hogy pofa be Minho és Jonghyun közelében. Onew hihetetlen volt. Túl hihetetlen. Nem is tudott beszélni, és így is meg tudta tartani a rendet közöttünk.

- Jól van, fiúk, látom, Jinki-yah tudja kezelni a helyzetet. Akkor én megyek is haza, ha nem bánjátok – a menedzser felállt, és bepakolt a mosogatógépbe. Beköszönt a fiúknak, aztán tőlünk is elbúcsúzott. Hamarosan pedig öten maradtunk. Csend lett. Key bepakolt mindent a mosogatógépbe, eltette Minho maradékát, persze, névvel ellátva, aztán ment zuhanyozni. Onew még papírokat nézett át, Jongho felszívódott, én meg ültem a konyhában, és néztem magam elé. Egészen addig, amíg meg nem jött Jonghyun.

- Taemin-ah? Nem baj, ha kipaterolunk a szobából, és Key mellett kell aludnod? – kérdezte. Egyből elöntött a pulykaméreg. Komolyan úgy kell ugrálnom, ahogy Minho fütyül nekem? Meg a fenéket! Ő megy el, és kész!

- De – jelentettem ki határozottam. Jonghyun felsóhajtott.

- Nézd, valakinek így is, úgy is el kell hagynia a szobáját, és ő már majdnem alszik…

- Nem érdekel, ő megy a szobából, én maradok, és jön Key-hyung hozzám – csak azért is kötöttem az ebet a karóhoz. Nagyon rafkósak voltak, de én sem hagytam magam. Pontosabban nem hagytam volna, de Onew háromszor rácsapott az asztalra. Jonghyunra pillantott, és biccentett.

Fordítás: Én lettem kipaterolva.

- Köszi, hyung – azzal Jonghyun felszívódott. Dühösen fordultam Onew felé.

- Miért? – kérdeztem. Felsóhajtott, elővette a telefonját, és pötyögni kezdett rajta. Addig csendben vártam. Kellemetlen volt ez a helyzet, meg szerencsétlent zseniálisan felidegesítettük, holott most gyógyulnia kellene, de mindegy.

„Ne légy gonosz. Teljesen mindegy, hogy hol alszol”- mutatta felém a képernyőt. Felsóhajtottam. Onew csak békét akart, és azt hiszem, hogy hallgatnom kellett rá. Nem mintha sok választási lehetőségem lett volna.

Szóval, így kerültem egy szobába Kibummal. Persze, a mai napon kibékültek, bár nem teljesen. Ez csak azért van, hogy Jinki ne idegeskedjen miattunk. Ettől függetlenül megegyeztek abban, hogy Minho meg Jonghyun egy szobában alszanak majd.  Key természetesen marad velem. Talán tényleg így lesz a legjobb.

Képzeld, még van egy kis időm, amíg Key zuhanyzik, úgyhogy tudok neked írni még valami történetet, ha esetleg érdekel.

Gondolom, egyértelmű, hogy nem áll szándékomban felfedni a kilétedet, és az, hogy titokban írlak. Bocsi.

Uh, mit szeretnél hallani? Azaz olvasni?

Azaz… miért is beszélek én hozzád? Minek kérem ki egyáltalán a véleményed? Majd ha le akarok írni valamit, leírom.

Valamit láttam a szemem sarkából megmozdulni. Azonnal megrezzentem. Tekintetemmel az árnyékot kezdtem kutatni, amikor szembetaláltam magam egy szörnnyel!

Igen, azzal!

Ez egy gigászi szöcske!!!

Nos, mondom, hogy mi történt az elmúlt fél órában, mivel téged elpakoltalak.

Szóval, megláttam egy szöcskét. Ugyebár köztudott tény, hogy rühellem a bogarakat, meg mindent, aminek négynél több lába van. Általában, mikor rovart látok, sikítani kezdek.

Ez most sem volt másképp.

„Férfias” sikoltásom megrázta az egész dormot.

Egyből összehúztam magam az ágyon, nehogy megtámadjon. Ekkor pedig nyílt az ajtó. Négy hímnemű élőlény esett be a szobába. Minho pizsamában ékezett meg elsőként, a nyakába egy dinoszaurusz zuhant, arra egy Jinki, végül meg Key jelent meg köntösben.

- Mi történt? – kérdezte Jonghyun azonnal. Szerencsére Minho rutinosabb volt, már ismert eléggé ahhoz, hogy rájöjjön, miért is sikítottam. Egyből felkapott egy keményfedelű könyvet, és tekintetével a rémet kereste. Amint megtalálta, óvatosan közelített felé, aztán a falhoz nyomta. Szinte hallottam fröcsögni a bogár vérét. Vagy rovar. Vagy nem tudom. Kivett egy zsebkendőt, levette a falról a szörnyeteget, majd kisétált. Mindenki döbbenten állt. Általában ők már aludtak, amikor hajnalban sikoltozva keltegettem mindig Minhot, hogy csapja le a rovarokat.

Ezek után visszajött, leszedte a koszt a falról egy újabb zsebkendő segítségével.

- Meghaltál? – unottan nézett rám, miután végzett, sőt, inkább lealázóan, amiért én féltem a rovaroktól. Nem mintha tehettem volna erről, de kicsit elszégyelltem magam. Mindig olyan sokat segített rajtam, és most is neki kellett megmentenie ettől az izétől.

- Nem – ráztam meg a fejem. Minho bólintott.

- Akkor jó éjszakát, és legközelebb ne visítozz. Elhiheted, hogy neki sem kellesz – a beszólás után kisétált a szobámból. A többiek is lassan visszatértek a saját dolgaik folytatásához. Szóval én is elővettelek téged.

Na jó.

Az a szöcske megőrjített.

Ennyire nem lehetek hibbant, hogy egy fadarabbal beszélgetek!

Hamarosan felbukkant Key.

Egyből becsúsztattalak a párnám alá, nehogy észrevegyen téged.

- Tudod, ha vissza akarod szerezni Minhot, akkor vegyél hat szöcskét, és meg lesz oldva – nevetett fel. Ez gonosz volt tőle. Nagyon gonosz.

- Vicces vagy…- sóhajtottam fel reménytelenül – talán nekünk tényleg csak ennyi lett megírva.

- Lehet. Mindenesetre biztos vagyok abban, hogy meg fogod találni az igaz szerelmed. Mindenki megtalálja – bebújt az ágyába, és magára húzta a takarót.

- Neked már sikerült.

- Lehet, de nem biztos. Ki tudja, mit hoz nekünk még a sors. Lehet, hogy a végén macskás-néni leszek. Nem lehet tudni – kacagott fel kicsit keservesen. Elmosolyodtam rajta.

- Nem hiszem – ráztam meg a fejem. Key biccentett.

- Remélem is. Na, álmodj szépeket – lekapcsolta a saját villanyát, és a sötétség felé fordult.

Azt hiszem, megyek én is aludni, holnap munka van.

Jó éjt.

3. Bejegyzés

Szia, Napló!

Igazából halványlila gőzöm sincs arról, hogy ma mit fogok beléd írni, mert olyan szinten nem történt semmi, hogy az elképzelhetetlen. Semmi, ismétlem semmi! Minho kerül, köszön, és ezzel mindent letud, nem hagyja, hogy odamenjek hozzá, hogy beszélgessünk, meg semmit. Jonghyun teljes mértékben mellette áll, Key meg mellettem, úgyhogy mostanában ők sem beszélnek sokat. Onew meg alapjáraton néma, úgyhogy megvan a csapat. Már tényleg nem ragyogunk, és ez elkeserítő. Kainak is feltűnt.

Pont ma találkoztam vele, mert éppen az SM Entertainment falain belül bóklásztam papírokat aláírni. Unottan mentem be az épületbe. Valamiért elment a kedvem az egész szólóalbumozástól. Ha ez nem jött volna képbe, akkor sokkal jobb lett volna minden. Talán még járnánk Minhoval. Itt elkeseredtem. Minden a boldog kapcsolatunkra emlékeztetett. Úgy tényleg minden…

Ahogy elsétáltam a büfé előtt, eszembe jutott, hogy mennyi kaját vett nekem titokban, majd a mellette levő kávéházban eltöltött pillanatok, ahogy sütit ettünk, és általában több került az arcunkra, mint a szánkba, mert mindig elkentük egymáson.

- Egy csokis muffin-t kérek – sóhajtottam, és mikor megkaptam a süteményemet, fizettem. Odalépegettem az egyik asztalhoz, fáradt, unott és depressziós voltam. A csoki csokival pedig rontott a helyzeten, holott boldogsághormonokat tartalmaz. Már ez is Minhora emlékeztetett. Ő nagyon imádta mindig is a csokit, meg a csokis dolgokat. Egyszer megevett hat gombóc csoki fagyit. Oké, én is sokat eszem, meg ettem mindig is, de a hat gombóc fagyi kiakasztott. Főleg, hogy az eset télen történt. Ja, újabban csoki fagyit sem fogok enni. Csak némán bámultam a kaját, és szerintem már a második falatot fél órája rágtam. Így is időmilliomos voltam, mert csak délutánra kellett volna beérnem, de minek maradtam volna otthon, abban a hangulatgyilkos övezetben? Mindenki olyan bunkó volt mostanában…

- Mi a baj, Macicica? – Sulli mosolyogva ült az asztalhoz. Gondolom, nem kell bemutatni Choi Minho középiskolai csaját, akit mindenki „Vörös Ördögnek” hívott, esetleg „Mrs. Choi Minhonak”, nem is beszélve a pletykáról, miszerint ők már házasok voltak, és Jinri neve nem is Choi Jinri, igazából, hanem valami teljesen más. Egyébként járt Onew-val is egy ideig, de mikor beindult a SHINee, akkor ez az egész abbamaradt. Jinki és Sulli békésen elváltak (inkább szakítottak, mert nem voltak házasok) , de továbbra is megmaradt a jó viszony, főleg az F(x) debütálása után.   

- Te mindig feltűnsz a semmiből, ha valakinek kell valami – szomorúan rámosolyogtam, mire megpaskolta a vállam. Ez Jinri-nyelven annyit jelentett, hogy tudja.

- Pontosan – kacsintott, de arcáról azonnal lelohadt a mosoly – Taemin oppa, mi bántja a lelked?

Nem akartam panaszkodni. Oké, tudtam, hogy Sulli megért, de most mondjam el az igazat? Igen, azt hiszem, hogy az lenne a legjobb. Sulli rendes lány volt, megértette a dolgokat, így tényleg az igazság mellett döntöttem.

- Szóval… lesz egy szólóalbumom – kezdtem bele, mire Sulli szemei felcsillantak. Nos, ő legalább tudta értékelni a tehetségem.

- Jajj, hadd gratuláljak – vigyorgott, de ismét elkomorodott. Túl hamar, Sulli! Ismersz engem! – Tovább. Gondolom, nem emiatt vagy elkeseredve.

- Ja, hát, tényleg nem… igazából, Minho dobott – nyögtem ki elkeseredetten. Hirtelen az a muffin sem kellett. Sulli szemei elkerekedtek.

- Mert? – kérdezte döbbenten.

- Mert féltékeny volt arra, hogy Kaival leszek az albumon, és nem vele. Azt hiszi, megcsaltam, úgyhogy szakítottunk – itt könnyezni kezdtem. Olyan volt, mint egy rémálom, és fel akartam kelni azonnal. Minho nélkül már nem is voltam az, aki.

- Hú, sosem hittem volna, hogy pont Jongin miatt szakítotok. Jó, azt mindig is tudtam, hogy nem kedvelik egymást Minhoval, de akkor is… - Sulli teljesen elképedve nézett a szemeimbe. Biztos segített volna nekünk, de nem tudott, ugyanis nyári szabadságra ment, vagy mire. A lényeg az volt, hogy fontolgatta azt, hogy kilép az F(x)-ből, és gondolkozási időt kért. A vállalat pedig szívesen dolgoztatta tovább a lányokat. Állítása szerint az F(x) csak azért kellett, hogy legyen a SHINee-nak egy testvérbandája, pontosan úgy, mint a Super Juniornak meg az EXO-nak az SNSD. Nos, nekünk meg a TVXQ-nak ott volt az F(x), de Kim Youngmin meg is mondta, hogy ez a banda meg fog szűnni, amint lehet. Nos, úgy néz ki, hogy össze is hozták ezt az alkalmat, ugyanis újabban egyre többször látok itt négy Rookie-t.

A Rookie-k, azok a tanoncok, ugyanis a Tehetségek Iskolája sajnos megszűnt. Most már tényleg meghallgatások vannak, meg külön gyakornoki órák. Elég pocsék lett, nem? Nos, a lényeg a lényeg, hogy szerintem itt alakulóban van egy banda. Jelen pillanatban négy lányt látok folyamatosan ide-oda szaladgálni, ráadásul az egyik különösen ismerős volt nekem. Le mertem volna fogadni, hogy ismertem valahonnan. Mindegy, annyira azért nem érdekelt, csak ismerős volt az arca.

- Igazából én se, de ez a szakítás már nagyon benne volt a pakliban. Naeun idejében robbant ki az első komolyabb nézeteltérésünk. Valamiért féltékeny volt, aztán ez fokozódott – magyaráztam. Sulli bólintott.

- Figyelj, szívesen segítenék, de nem hiszem, hogy tudok. Ez a kettőtök harca, nektek kell megvívnotok. De biztos vagyok benne, hogy ha együtt kell lennetek, akkor együtt is lesztek. Ha nem, akkor meg találtok mást – magyarázta lelkesen, de én felsóhajtottam. Nem ő volt az én helyzetemben – Figyelj, tudom, hogy pofázni könnyű, de szerinted én ezeken nem mentem át? Ugyanúgy voltam már szerelmes… Minho pedig biztosan szeret téged, csak most ez a kapcsolatotok hullámvölgye. Ne aggódj, még van esélyetek.

Halványan elmosolyodtam.

- Lehet, hogy igazad van. Köszönöm. Kicsit jobb – sóhajtottam fel a végén. Nem volt jobb, de nem akartam Sullit megbántani.

- Esetleg szervezhetnél Minhonak valami helyes kis randiszerűséget. Biztosan örülne neki. Vagy nem is tudom… de szerintem még nincsen minden veszve. Szeret téged, nem fog egyik napról a másikra megutálni – tovább folytatta a gondolatmenetét, amit érdeklődve hallgattam. Valóban igaza volt, talán még nem hűlt ki teljesen ez a kapcsolat. A baj csak az volt, hogy nem egyik napról a másikra utáltuk meg egymást, hanem lényegesen több idő telt el, és a tűz pedig fokozatosan hűlt ki. Már csak a parázs maradt, amivel újra lángra lehet talán lobbantani azt a régi tüzet. Hiányzott Minho közelsége. Hiányzott az ökörködése, a mozdulatai, a sok kedves szava.

- Majd még meglátom, de köszönöm a segítséget, lehet, hogy megpróbálok minden tőlem telhetőt – mondtam. Ezek után Sulli felpattant, mellém jött, és megölelt.

- Sok sikert nektek, aztán nehogy csalódjak bennetek, kicsi galambjaim – gyengéden magához szorított, ami nagyon jól esett nekem. Ha már Sulli is a kapcsolatom megmentéséért szurkol, akkor biztos van valami a dologban.

- Köszönjük, te meg pihenj jól – megveregettem a vállát, mire elengedett. Megköszönte aztán lelécelt.  Csend lett. Megint. Ismételten kettesben maradtam a sütivel, amely csak nézett rám, mintha Minho lett volna. Szinte bűntudatom volt már az egész miatt. A We Got Married, a szólóalbum, sőt, a The Heirs is felkavarták az életünket. A The Heirs egy műsor volt, aminek a kabaréváltozatába kértek fel engem. Az elején jó mókának ígérkezett, egészen addig, amíg nem Naeun volt a kijelölt partnerem. Amint őt megkaptam, rögtön abbahagytam az egészet.

- Szóval, ez így nem lesz jó – a rendező dühösen masszírozta az orrnyergét. Egyből elengedtem a lányt, aki kicsit megkönnyebbült. Valamiért nem voltam az esete… különös…

- Valami baj van? – kérdezte izéke… elfelejtettem a nevét, így csak Izéke marad, pedig szegény híresség ugyanúgy, mint mi.

- Egyszerűen nem illetek össze. Már megbocsáss, de ez pocsék így. A nézők nem fognak titeket cukiknak gondolni. Jöjjön hát a B-terv. A lány Naeun lesz – jelentette ki kicsit ingerülten, mire azonnal fel is bukkant a fruska. Oké, cuki csajszi volt, nem azért mondtam, de eléggé rám kattant újabban. Folyton hívott, üzengetett, sőt, egyszer már Keyt is felhívta, hogy adja át az üzenetét. Mindig találkozni akart, és sajnos nem igazán sikerült neki megértenie, hogy mást szerettem.

- Ki van csukva – jelentettem ki határozottan. A menedzser azonnal felkapta a fejét, és felém jött. Tudta, hogy allergiás lettem a csajra a We Got Married alatt.

- A közönség imádott titeket.

- Igen, de én nem szerettem, és nem fogok jó pofizni. Párkapcsolatban élek – morogtam, de persze ezzel senkit nem hatottam meg.

- Tíz perc szünet – sóhajtott a rendező, és ki is ment. Naeun persze egyből odajött hozzám balhét csapni. Teljesen logikus…

- Ez mi volt? – kérdezte dühösen.

- Nem akarok veled dolgozni, már így is omlik össze miattad az életem. Végre békét akarok, hogy a párom ne legyen féltékeny, mert szeretem őt, és ő is szeret engem. Szóval kopj le, kérlek – magyaráztam, de így is sokat kellett dolgoznom azért, hogy ne verjem agyon. Már kezdett hanyatlani a kapcsolatom, de még nem volt olyan borzalmas.

- Nem értelek, a műsorban olyan romantikus voltál. Meg amúgy is, a médiai források szerint még sosem volt barátnőd, max a debütálás előtt – Naeun szúrósan nézett a szemeimbe, ami kicsit irritált. Láttam azt, hogy mennyire kétségbe volt esve, meg azt, hogy ez mennyire fájt neki. Valószínűleg szerelmes volt belém. Na, ez már érthető…

- A műsorban színészkedtem, a párom meg titok. A rajongóknak nem kell tudniuk róla – tökéletes visszavágás level Taemin. Tényleg. Naeun kicsit elkeseredett, ami miatt megsajnáltam őt.

- Legalább csinos? – kérdezte szomorúan.

- Az. Mármint… nem mondhatni, hogy nagy mellei vannak, meg hosszú haja, de szerintem elképesztően néz ki.

- Tehát pontosan különbözik az ideálodtól, tekintve hogy a nagy mellű, nagy szemű, hosszú hajú, vékony fehér lányokat szereted – fürkészően a szemembe nézett. Vajon miért mondtam ezt? Mert Koreában nem igazán volt ilyen lány. Természetesen nem ilyen volt az ideálom, Minho meg amúgy is tökéletes volt mellek meg hosszú haj nélkül.

- Nem sok választja el egy fehérbőrű, nagy szemű, nagymellű, hosszú hajú lánytól. Csak rövid a haja, kicsik a mellei, és ázsiai – azt már nem mondtam hozzá, hogy fiú is – ráadásul nagyon szeretem.

Naeun szúrósan nézett a szemeimbe.

- Csak kitaláltad őt, mert félsz egy kapcsolattól – morogta. Esküszöm, hogy az igazat mondtam! Az illető pontosan olyan volt, mint amilyennek leírtam. A menedzserre néztem, hogy segítsen, aki szerencsére vette is a jelzést, és egyből mellettem termett.

- Naeun-sshi, Taemin-ah valóban kapcsolatban él, kérem, értse meg, hogy ő így boldog – a hangja higgadt volt, és kedves. Ezzel Naeun pedig felfogta, hogy nem őt szerettem, hanem valaki mást, aki történetesen Minho volt. Nagyon hálás voltam a menedzsernek a mentésért.

Ahogy erre visszagondoltam, megint elszorult a szívem. Naeun egy csinos lány volt, de mégis elküldtem őt Minho miatt. Mert szerettem azt a lükét. Minho túl tökéletes volt nekem, és még Emma Watson-ra se cserélném le. Hiába volt az a pofon, szerettem őt. Teljes szívemből, és sajnáltam azt, amit tettem. Talán tényleg bocsánatot kellett volna kérnem tőle. Talán tényleg én voltam a hibás az egészben, még akkor is, ha Onew meg Key is az én pártomat fogták. Minho még sosem viselkedett így, és talán túl messzire mentem. Ő eleve ellenezte ezt a szólóalbumot, de nekem erőltetnem kellett. Miért bántottam ennyire azt az embert, akinek a jövőmet köszönhettem? Miért kínoztam őt, és miért nem érttettem a szóból? Ő elmondta, hogy nem érdekli a dolog, de dicsérte a tehetségemet, mindig büszke volt a hangomra, még akkor is, amikor mutáltam. Minho mindig kitartott mellettem, mindig segített, amikor csak tudott, ha rossz kedvem volt, felvidított. Vele volt az első komolyabb csókom, az első együttlétem, és ő volt az elsődleges önbizalom építőm. Ha nem lett volna, akkor én sem itt tartanék, csak ábrándoznék, hogy milyen jó lenne énekesnek lenni. Meg őt felvették a vállalatba, már megkapta az együttest, járt hangképzésre, emellett rengeteget sportolt, sőt, elit táncklubba is ment. Ő tett valamit azért, hogy idol lehessen. Az új főnök utálja őt, mert átlagos a hangja, ezért ha bele roskad is, de mindent tökéletesre csiszol magán. Addig edzett, amíg nem lett izmos, addig gyakorolt el minden drámát, amíg nem azonosult a karakterével, addig tanulja a tánclépéseket, amíg nem tökéletes. Volt, hogy hajnali háromkor esett haza, mert addig táncolt, de olyan is volt már, hogy éjszaka bennmaradt, és a sok próba után elaludt a földön. Mindig küzdött az elismerésért, mindig gyakorolt, hogy ne legyen ő a nélkülözhető tag, mindig mindent elvállalt, hogy megkedveljék őt, de emellett mindenkinek a támasza, ha valaki kedvtelen, máris felvidítja, vagy megpróbálja, ráadásul mindenkivel jóban van. A takarítókat is névről ismeri, valamelyiket tegezi is, a karbantartókkal együtt szokott kártyázni, sőt, egyszer adogatta a szerszámokat, és az olajt, a végén meg retkesen esett be a táncterembe, egy perc késéssel. Erre a tánctanár leszidta, hogy ilyen nem létezhet, hogy késik. Ez az ember egy angyal volt, vagy bármi, de nem ember. És én őt neveztem szívtelen, tehetségtelen, utolsó senkinek. És tűrte. Nem zavarta, egészen addig, amíg szóba nem került Jongin. Az egyetlen ember, aki komoly ellenfélnek minősült a számára.

- Miért ülsz itt úgy, mint egy bánatos bálna fos? – egy ismerős hang csapta meg a fülem, mire azonnal felpillantottam. Az emlegetett szamár volt az, Kai, azaz Kim.

- Csak… hiányzik – motyogtam magam elé. Most erre mit mondhattam volna? – Rosszul érzem magam miatta. Nem érdemelte meg azt, amit tettem vele.

- Nem értelek, hyung – Jongin leült velem szembe – albumod lesz, szólóban debütálsz. Egy istenverte tehetség vagy. Egy kiválasztott. Minho meg féltékeny, amiért ő nem te. Nem lehet mindenkinek olyan hangja, mint neked. Helyes vagy, tehetséges és ismert. Megérdemled azt az albumot. Egyértelmű, hogy izgatott voltál, de ő az utadban volt. Meg akart akadályozni. Nem akarta, hogy kiemelkedj, mert azzal csak azt bizonyítod, hogy jobb vagy nála. Ő meg féltékeny, mert nem Lee Taemin. Jól néz ki, aztán ennyi. Te meg tehetséges is vagy emellett, szerinted nem féltékeny? Ha visszamondod az albumot, akkor lehet, hogy vele leszel, de elszúrod az életed lehetőségét. Ezt akarod? Még van esély visszalépni, a rajongók semmit nem sejtenek. Lesz Minhod, de bukik a karriered. Bukik a tehetséged, mert most van esélyed szárnyra kapni. Ugyanolyan SHINee tag maradsz, csak te egzotikusabb vagy – igazán meggyőzően beszélt, és igaza volt. Tényleg nem véletlenül választhattak ki, hiszen én is megdolgoztam a sikerért, csak én másképp. Miért ne élvezhetném ennek a böjtjét? Minho színészkedik és műsorvezető, Jonghyun dalszöveget ír és rádiózik, Key színpadon színészkedik, Onew meg mindenben akar szerepelni. Akkor miért én legyek a nyomi, aki semmiben nem emelkedik ki?

- Lehet, hogy igazad van – bizonytalanul meredtem rá, és nem tudtam dönteni. Lehet, hogy igaza volt, de én ezt nem egészen így éreztem. A SHINee minden tagja megérdemelt volna egy szólóalbumot ennyi erővel. Még Minho is.

- Szerinted miért kap egyre kevesebb részt a dalokban? Mert tehetségtelen. Mert énekelni nem tud, Key meg jobban rappel nála.

Teljesen logikus volt, és hittem neki.  

Tényleg okkal választhattak ki engem, nem pedig tomboláztak… gondolom…

- Ettől függetlenül szerelmes vagyok belé, csak… csak valahogy nem megy… miután szakítottunk, egyszerűen nem tudok a közelében lenni, és nem azért, mert eltaszít, hanem mert nem megy. Egyszerűen bűntudatom van, még akkor is, ha az igazat mondtam. Talán a kegyes hazugsággal többre mentem volna…

- Hülye vagy, hyung! Mindig az igazat kell mondani, ha nem teszed, akkor később amúgy is kiderül, akkor meg rosszabb lesz, nem?  - egy kedves mosolyt küldött felém, így kicsit bátrabban álltam a dolognak. Talán igaza volt. Talán tényleg így kellett lennie. Meg amúgy is, ha Minho szeret, akkor megbocsájt. Az albumom meg biztos tetszeni fog neki, bár még messze van.

- De – bizonytalanul pislogtam rá. Igazából féltem a reakciótól, meg úgy umblokk mindentől. Féltem elmondani Kimnek, hogy én szeretem a páromat, mindennek ellenére is. Pontosabban: a VOLT páromat.

- Na, ez a beszéd! – kacsintott, a tekintete pedig a muffinomra tévedt – azt még megeszed?

- Nem – ráztam meg a fejem. Elment az étvágyam a csokitól.

- Megkaphatom? – reményteli szemekkel nézett rám. Igen, Jongin is imádta a csokis muffin-t, nem is értem, hogy miért nem lettek legjobb barátok Minhoval. Mind a kettő csokit eszik csokival.

- Már ettem belőle – figyelmeztettem, de szerintem egészen észrevehető volt – de ha nem zavar a nyálam, akkor a tied lehet.

- Már megszoktam – nevetett fel. Még mielőtt ez félre értenéd, csak szólok, hogy Kim az én szemétprésem. Akármit meghagyok, ő azt megeszi, ezért mondta. Nem csókolóztam vele soha, és nem is fogok!

De természetesen a sors ördöge azonnal felbukkant, Kim Jonghyun néven. A csapattársam csendben leült mellénk. Fasza, hallotta az utolsó két szót.

- Szia – köszönt Jongin meglepetten.

- Szevasztok. Nem baj, ha csatlakozom? - ártatlan szemekkel nézett hol rám, hol Kimre. Most remekül behúzott a csőbe, mert ha elzavarom, akkor még a végén félreérti a helyzetet, elmondja Minhonak, az meg csak jobban megutál. Már amennyiben ez lehetséges volt. Szerintem már így is kellően utált.

- Dehogy – mosolyodott el Kim. Biztos felismerte a helyzetet, és ő is rájött arra, hogy Jonghyun tulajdonképpen itt kémkedett Minho számára.

- Mi a téma? – kérdezte kíváncsian, nem mintha nem hallotta volna az egészet. Gyorsan belekortyolt a kávéjába, és várta a magyarázatot. Megint sakk helyzet. Ha elmondjuk neki az igazat, rosszul jövünk ki, ha hazudunk, akkor is.

- Tulajdonképpen a SHINee jelenlegi helyzete. Mostanában olyan kedvtelenek vagytok, nem ragyogtok úgy, mint rég – Kai egyből vette a lapot, és azonnal le is zárta ezt a kérdést, hogy Jonghyun ne tudjon kötekedni.

- Ja, ez igaz. Kicsit romban a magánéletünk – vont vállat unottan. Kicsit…

- Addig jó, amíg nem mentek szét, ezt jobb, ha tőlem tudod – kacsintott a legifjabb, ezek után teljes egészében lenyelte a fél muffin-t. Volt szája, nem mondom.

- Ja, tudom, de szerencsére a SHINee egy elég összetartó csapat, és mindent átvészelünk. Elvégre mind ismertük egymást a debütálás előtt is – magyarázta a fővokalista, bár eléggé meg volt lepődve Kai zabálási-képességein.

- Tudom – válaszolta teli szájjal – amúgy minek köszönhetjük a látogatásod? Tudtommal nem nagyon kedvelsz engem, és amikor csak lehet, kerülsz.

- Sajnálatos módon ez így is van. Csak kávézgatni jöttem, de mivel már megittam, megyek is tovább – azzal Jonghyun felállt, és elment. Mindig ezt csinálta. A legcikisebb helyzetekben bukkant fel, leszedte az információkat, aztán arrébb állt. Ez egy kegyetlen dolog volt tőle, de talán most megérdemeltük.

- Amúgy tényleg megromlott a bandátok hangulata. Most szinte szikrázott a levegő közted meg Jonghyun között, és nem a szerelemtől – sóhajtott fel Kai. Kicsit elkeseredve bólintottam.

- Ez már csak így megy a bandákban. Ha két ember összeveszik, akkor tönkremegy az egész csapat. Nálunk már voltak kisebb csetepaték, de azokat Onew le tudta rendezni. Itt viszont nem tud segíteni. Hogy is tudna? Akkor nem kellene szenvednem…

- Nem szenvedsz! Életed lehetősége áll előtted. És ha a lehetőség kopogtat az ajtón, akkor nem Minho seggébe kell bújni, hanem kiállni, és üdvözölni őt, nem? – Jongin határozott volt, ezzel pedig engem is határozottá tett. Nagyon örültem, hogy ő volt nekem, de komolyan. Nélküle romba dőlne az életem… ennél is jobban…

Szóval, így sikerült ez a mai nap, majd megint írok beléd, ha olyan lesz. Na jó, ez még mindig furcsa, de remélem, megérted. Gondolom, azt már meg sem kell jegyeznem, hogy egyáltalán nem szólunk egymáshoz Minhoval, csak ha muszáj. Furcsa még nekem ez az elvált állapot, de talán egyszer megszokom. Most viszont megyek aludni, mert hajnali negyed három. Majd még beszélünk. Szia!