7. Bejegyzés

A táncteremben a tanárom lelkendezve köszöntött, és már neki is láttunk a bemelegítésnek. A háttértáncosok ezzel rég végeztek, így csak ketten csináltuk a tipikus mozdulatokat, amik többek között hajlongásokból álltak. Egyszerűen nem tudtam nem Minhora gondolni, aki ilyenkor mindig mögém állt, hogy lássa a szerelő-dekoltázsomat. Mostanában bezzeg nem. Sőt, konkrétan le sem tojta a fejem.

- Állj - a menedzser felállt a székről, így a zene elhalkult, és mindenki rá figyelt.

- Valami baj van? - kérdeztem. Choi Jin kedvenc szórakozása az volt, hogy leállított gyakorlásokat, kiszaladt ennivalóért, majd visszajött "röhögni". Néha, a hitelesség kedvéért popcorn-t hozott.

- Igen. Nem koncentrálsz. Taemin, a munkahelyeden vagy, és dolgozol. Tessék elfelejteni a magánéleted. Én sem beszélek neked a feleségemről, te se nyavalyogj, rendben? Na, csukd be a szemed - a végén felsóhajtott. Behunytam a szemeimet.

- Megvagyok - mondtam.

- Most képzelj el egy mezőt, szivárvánnyal, csokitóval, meg nyuszikkal. Ez vagy te.

Hát, ezzel nem teljesen értettem egyet, de megtettem. Elképzeltem a csokitavat, a zöld mezőt, meg minden ilyet.

- Megvan.

- Remek. Most jön a problémáid okozója. Ott ül a fűben.

Odaképzeltem Minhot, aki rám mosolyog, és integet nekem.

- Ott ül - válaszoltam neki.

- Remek, most fogd az AK-47-esed, ami az öveden csüng, és lődd péppé.

Kipattantak a szemeim.

- Ki van csukva - jelentettem ki határozottan. Nem fogom lelőni Minhot, az lehetetlennek minősült.

- Lődd le, mert nem figyelsz - fújtatott elégedetlenül a menedzser. Csak a fejem ráztam.

- Nem. Akkor rosszabb lenne - magatehetetlenül suttogtam. Ha lelőném Minhot, akkor ő meghalna. Ha pedig Minho meghal, akkor lelkileg én is.

- Akkor koncentrálj, vagy lelövetem veled - igyekezett megzsarolni, de nem tudom, hogy ez mennyire sikerült neki. Nem tudná velem lelövetni Minhot. Nem hagynám.

- Nem kell. Figyelni fogok, elnézést - ekkor meghajoltam, hogy hitelesítsem magam. A menedzser bólintott, aztán visszaült a helyére. A zene újra felzendült, és táncolni kezdtem. Egyre jobban ment már a gyakorlások miatt, és tényleg büszke voltam magamra, amiért viszonylag hamar betanultam a táncokat. Jó, nem ment még profi szinten, meg az oktató nélkül sem, de azért igyekeztem. Tényleg hatott rám Choi Jin zsarolása, mert jobban igyekeztem a tánccal, hogy ne kelljen lelőni a szerelmemet.

Mert szerelmes voltam még belé. Amúgy is ő szakított velem, nem én vele.

Mindegy, ez részletkérdés volt.

A lényeg annyi, hogy nagyon jól éreztem magam ezen a próbán. A háttértáncosok remek vicceket meséltek a szünetekben, így szinte kipihenve indultam haza. Mondanom sem kell, hogy hamarosan Youngmin is eljön megnézni engem, meg a táncomat. Mindig ezt csinálta. Ellenőrzött mindent, hogy szalonképes-e, vagy sem. Emellett tudni kellett róla azt is, hogy mindenbe imádott belekötni. Számára nem volt olyan, hogy hibátlan, tökéletes vagy jó. Számára elfogadható meg nem is olyan pocsék, mint gondoltam létezett.

Nehéz egy olyan főnökkel együtt dolgozni, aki soha semmivel nem volt megelégedve. Egyébként Minhot gyakran a sírba vitte a megjegyzéseivel. Tényleg nem értettem, hogy hogyan bírta a drága.

A próba végén hazamentem. Igazából sokkal higgadtabban és kipihentebben éreztem magam, mint reggel. Már nem is volt olyan rossz az, hogy ez volt az eljegyzésünk egyik évfordulója.

- Szia - amint beléptem, azonnal belefutottam Minhoba. Gratulálok, Taemin, így kell ezt.

- Szia - halványan elmosolyodott, amitől kicsit megijedtem. Ó, jaj, mit tehetett ez, amíg nem voltam itthon?! - milyen napod volt?

- Hosszú, de élveztem. Tele vagyok energiával. Legalábbis úgy érzem. Neked?

- Egész jó. Nagyjából semmi nem történt - vállat vont, mire biccentettem.

- Többiek?

- Onew orvosnál, Key vásárol, Jonghyun a nővérénél van.

Biccentettem.

- Oké - kicsit kellemetlenül éreztem magam kettesben vele, de inkább nem szóltam semmit.

- Izé... boldog évfordulót - halványan rám mosolygott, én meg viszonoztam. Azért rendes volt tőle, hogy emlékezett rá, még akkor is, ha semmi haszna nem volt már.

- Neked is - ezek után levettem a papucsomat. Most hirtelenjében hiányzott az, hogy járjunk. Szóra nyitotta a száját, de végül inkább hallgatott. Némán kibandukolt a konyhába. Szóval én a nappaliba mentem. Lehuppantam a tévé elé, és nézni kezdtem valamit. Igazából lehet, hogy tanulnom kellett volna, de olyan szinten nem volt most kedvem az egyetemhez, hogy azt nem lehetett elképzelni. Nyugalmat akartam a mai napra. És majdnem sikerült is. Csak egy bizonyos zavaró tényező megakadályozott ebben. Minho. Pontosan, ő. Immáron több mint egy hónapja külön voltunk, és őszintén nem lepődnék meg, ha ez az egy hónap igazából három lenne.

- Kérdezhetek valamit?

Összerezzentem. Minho nagyon váratlanul termett mellettem, amit nem is értettem teljesen, hogy hogyan és miért tette.

- Már megtetted - megvontam a vállam. Vajon milyen bunkóságot rejtegetett a mai napra?

- Nagyon vicces. Akkor kérdezek egy másikat is - unottan felsóhajtott - neked nem hiányzik?

- Mármint mi? - értetlenül pillantottam rá. Minho arca egyből elvörösödött, ráadásul a tekintetem is kerülte.

- Nagyon kínos... - zavartan megvakarta a tarkóját, ezek után halkan kimondta azt a két szót: - a szex.

Oké, megrémültem a kérdéstől, és nem is tudtam mire vélni. Visszapillantottam a tévére.

- Kicsit - őszinte voltam vele... valamennyire... igazából nagyon hiányzott.

- Ja, Jonginnel kidugod magad? - kicsit gunyoros volt a hanglejtése.

- Ha azért jöttél, hogy bunkóskodj, akkor mehetsz is.

Minho leült mellém. Már tudtam, hogy mire is ment ki a játék, és bár utálom bevallani, neked elmondom, hogy valahol titkon reméltem, hogy az lesz, amire gondoltam. Még akkor is ha ez elég lehetetlennek tűnt.

- Ez most hülyén fog hangozni, de... lenne kedved...? Érted... semmi csók, meg ilyenek... - össze-visszadadogott. Oké, meglepett a dolog. Nem igazán hittem volna, hogy tényleg ezt megkérdezi. Egyszerűen hihetetlenül hangzott tőle. Először azt is hittem, hogy csak azt hallottam, amit akartam, és nem is azt, amit mondott. Esetleg lehet, hogy ő másról beszélt, és szex helyett kekszet mondott, csak nem hallottam rendesen.

- Mi? - kérdeztem döbbenten, miután felé fordultam.

- Semmi, felejtsd el - elpillantott. Egyszer megverem ezt a pasit.

- Azt mondtad, hogy lefeküdnél velem?

- Azt - hirtelenjében inkább mégsem állt fel a kanapéról.

- Miért nem kéred meg az egyik csajt? - értetlenkedtem. Nos, az SM egy speciális szervezet volt. Míg a YG nem engedte, hogy különböző nemek között létesüljön nemi kapcsolat, így nem áll fenn a nem kellő "fattyú" felbukkanása, és a munkatársaknak több munkát ad inkább, hogy elfelejtsék ezen szükségleteiket, az SM speciális nőket alkalmaz erre a célra. Magyarán: személyre szabott kurva. Nagy ötlet, nem tagadom, de kicsit furcsának tartom, hogy erre van kiadása. Mondjuk, bevétele is, mert a csajokhoz beenged idegen, milliomos fickókat is, ami nem kevés pénzt hoz az üzletnek. Általában, ha valakivel komoly a kapcsolatunk, és eljutunk arra a szintre, akkor azt kérvényezni kell a vállalattól, hogy lefeküdhessünk. És be kell vallani, mind Sooman, mind Youngmin jobban szereti az azonos nemű párokat. Ott legalább száz százalékos a védelem a gyerek ellen. Jogos.

- Mert veled szoktam meg, és miért ne csinálhatnánk? Neked is kell, nekem is. Ez csak... izé... szimbiózis...

- Az mi? - ráncoltam a homlokom. Valahonnan ismerős volt, de nem tudom, honnan. Na, lehet, hogy valami alapfogalmat nem tudtam? Miért érzem úgy, hogy most ki fog röhögni?

- Fuh, na várj - kicsit elgondolkozott. Kifogtam rajta? De akkor minek használ olyan szavakat, amiket nem is ismer? - például nagyon sok élőlény él szimbiózisban. Mondjuk, van egy fa, meg egy... mondjuk egy jószívű kertész. A kertész gondozza a fát, vigyáz rá, nem hagyja, hogy elkapjon valami betegséget. Cserébe a fa ad neki valamit, mondjuk egy almát. Szóval, a fa egészséges marad, a kertész meg tud enni almát. Érted? - néha mozdulatokkal bizonygatta az állításait. Ez egy elég egyszerű példa volt, azt hiszem.

- Tehát mindkét fél nyer - összegeztem. Minho biccentett.

- Örülök, hogy megértetted - csapta össze mosolyogva a tenyereit. Nagyon rendes volt, hogy elmagyarázta, de ez kivételes alkalomnak minősült.

- Köszi, hogy elmagyaráztad.

- Nincs mit, bár elég nehéz volt annyira lebutítanom, hogy te is értsd.

Elkerekedtek a szemeim. A kurva anyádat, Minho!

- Menj a... - és folytattam volna a dühkitörésem, de a szavamba vágott.

- Na, akkor dugunk, vagy sem? - pillantott rám. Felsóhajtottam. Ezt így még sosem hallottam tőle. Ő mindig olyan finom volt, lágy, és kedves. Bezzeg most...

Azonban igaza volt. Dugni akartam. Vele. Ha meg neki én kellettem, akkor azonnal rá is bólintottam a kérdésére.

- Évfordulós ajándék? - halványan rámosolyogtam. Még én sem hittem el, hogy Minho meg én azt fogjuk csinálni. Szóval, érted, AZT.

- Legyen évfordulós ajándék - biccentett. Arcán megjelent egy halvány mosoly, ami még mindig nagyon jól állt neki. Túl jól. Még mindig olvadtam a látványától, mert őrülten szerelmes voltam ebbe a pasiba itt előttem. Csendben felálltunk a helyünkről. A volt szobánkba vonultunk, ahol most Jonghyun aludt helyettem. Mikor beléptem, kicsit idegennek éreztem ott magam. Az ágyunk szét volt tolva, a régi, 2min-es képeink le voltak cserélve SHINee-sra, ami nem baj, csak olyan hiányérzetem lett. A cuccaim meg Jonghyun cuccaira lettek lecserélve, de ennyi. Sőt, szerintem a viták sem voltak olyan orbitálisan nagyok, mint velem, mert Jonghyun rendet tudott tartani maga körül, míg velem folyton zsörtölődött Minho. Olyan volt, mint egy tipikus házisárkány.

- Na, meglepődtél? - elégedetten becsúszott mögöttem. Őszintén? Kicsit igen. Azt hittem, hogy több dolgot is meghagy rólam, vagy valami. De nem tette.

- Nos, kicsit igen - biccentettem őszintén. Minho büszkén elmosolyodott, ezzel tovább fájdította a szívem.

- Tudod, meglepett, hogy igent mondtál - vallotta be őszintén. Felsóhajtottam.

- Engem az ajánlatod lepett meg, bár még mindig nem értem, hogy ez hogyan jött - lehuppantam arra az ágyra, amelyen egyel kevesebb Jongkey párna volt, és elterültem rajta. Egyből magával ragadott Minho tökéletes illata.

- Hát... már szar volt kiverni - vonta meg a vállát. Kicsit mellbe vágott ezzel a mondattal. Ez egy amolyan "ha ló nincs, jó a szamár is" megoldás volt, bár a "ha nem tudom húzni egyedül, akkor jó a szamár is" mondás jobban illene ide.

- Nagyon rendes gyerek vagy. Kell az előjáték is, vagy csak az akció? – az elején még a szemeimet forgattam, de aztán tényleg érdekelni kezdett a dolog. Még sosem csináltam szerelem nélkül, és érdekelt.

- Mindegy. Nekem elég játék nélkül is, ez rajtad áll. Ha gondolod, nekem elég lesz csak kitágítanom téged - megvonta a vállát, aztán levetkőzött. Követtem a példáját, de nem tudtam levenni a tekintetem a tökéletesen kidolgozott felső testéről. Jó, még azért volt mit szépíteni rajta, de így is hagyott némi kívánni valót maga után.

- Akkor ne legyen előjáték - vontam vállat.

- Ok, milyen póz? - immáron teljesen levetkőzve felmászott az ágyra. Olyan izmos combjai voltak, hogy majdnem bekönnyeztem a látványtól. Minho tökéletes volt. Még soha semmi nem váltott ki belőlem ekkora rajongást, mint akkor és ott a teste.

- Kutya - válaszoltam egyszerűen. Igazság szerint ezt utáltam a legjobban, mert ezt nem találtam olyan érzékinek. Most azonban ez a kielégítés céljából volt, így nem akartam látni ezt a tökéletességet magam előtt. Még a végén elcsábulok.

- Ahogy gondolod. Akkor térdelj fel - sóhajtotta. Azt hiszem, ő is utálta. Nagyon is, de most tényleg ez volt az egyetlen megoldás. Levettem a maradék ruhámat, aztán négykézlábra álltam. Minho mögém térdelt. Gyorsan lenyomott egy dobszólót a fenekemen. Oké, néha csinálta, és néha jót is nevettünk rajta.

- Fogytál - jelentette ki, aztán felállt, és elővette a síkosítót az óvszerrel együtt. Éheztem rá. Egyszerűen már vártam, hogy bennem legyen. Ekkor behelyezte az egyik ujját. Azt még meg sem éreztem, ellenben a második ujja már kicsit zavart. Azért rettenetesen megváltoztatta a fenekemet a szex hiánya, valamint a tömérdek gyakorlás. Pedig nem is maradt ki olyan hosszú idő, de mégis olyan kellemetlen volt az a két ujj bennem...

Ollózni kezdett. Biztos ő is érezte a szűkösségemet. Tudod, mi volt a ciki? Az, hogy már merev voltam. Ennyire kellett nekem Minho... és nem lehet az enyém, mert nem szeret.

Betette a harmadik ujját is, aminek hatására kicsit felnyögtem. Pedig Minho fegyvere ennél sokkal nagyobb volt, azaz, nem is fegyvere. Huh, mi is volt a neve?

Ja, igen!

Szóval, KisMinho ezredes igazán nagy volt.

Zseniális név, nem? Hihetetlen, hogy még mindig így hívta, ki tudja, mióta. Mindegy, Ezredes úr elég nagy falat volt. Most három ujjal ollózott, aminél már kénytelen voltam sóhajtozni. Nagyon fájt, amit egyszerűen nem értek.

- Megvagy? - kérdezte hirtelen. A hangja kicsit komoly volt, nagyon rákoncentrált a dologra.

- Meg - lihegve biccentettem.

- Akkor betehetem? - ez kicsit bizonytalanabb volt. Mintha nem is akarta volna igazán, vagy nem tudom.

- Be - ment a válasz. Minho kivette az ujjait. Vettem egy mély levegőt. Oké, hogy most éppen szexeltünk, de ez más volt. Most annyira nem élveztem. Egyszerűen hiányzott ebből valami. Az érzelem, a kölcsönös szerelem.

Ezredes sisakja ekkorra már a fenekemben volt, ami eléggé fájdalmas volt, de tűrtem.

- Várjak? - kérdezte. Kezével lágyan végigsimított a fenekemen.

- Nem kell, csinálhatod.

Úgy is tett. Finoman tolni kezdte belém a katonácskáját, ő pedig elég fájdalmas lény volt nekem. Túlságosan is. Felsóhajtottam, kezeim megremegtek. Iszonyatosan fájt. Egyszerűen olyan volt, mint egy fúró, amely lassanként hasítja végig a még fel nem szabdalt területeket. Fájt, ahogy az a nagy valami utat tört rajtam, ahogy minden egyes másodpercben több helyen ért ez a pocsék érzés. Eddig nem volt ezzel bajom. Minho mindig elterelte a figyelmemet lágy csókjaival, most azonban nem tette. Tudod, hogy ez alkalommal mit kaptam? Tudod mit? Simogatást! Azzal nagyjából még a semminél is kevesebbre mentem. A hülye simogatásával!

Egy pillanatra megállt, biztos látta a remegésem.

Csendben vártam. Kezeimet kicsit meglazítottam, az alkaromra feküdtem. Megkönnyebbültem.

Már nem is remegtem annyira.

Minho ekkorra már teljesen benn volt. Amíg mocorogtam, addig lassan bejutott, addig is mással voltam elfoglalva. Már mozgott bennem. Még kereste azt a bizonyos pontot, ahol egyszerűen annyira fájt, hogy azt lehetett élvezni. Kicsit rámozgattam a csípőmmel, közben lihegtem. Kezdtem elfáradni. Minho is lihegett. Mozgása azonban egyre gyorsult.

- Ott! - kiáltottam fel hirtelen. Minho automatikusan arra célzott. Az a tonnányi jó érzés nyögéseket, sikításokat váltott ki belőlem. Minho nagyon jó volt az ágyban, azt meg különösen imádtam, amikor durváskodtunk. Nem tudom szavakba foglalni, hogy milyen jó volt egy ilyen alkalom. De annak már vége volt. Most simogatást kaptam.

Beleremegtem Minho mozdulataiba, főleg most. Csak nyögtem, és nyögtem, és nagyon jól éreztem magam. Minho rámarkolt a merevedésemre, és húzogatni kezdte. Nagyokat lélegeztem, és akkor megtörtént a vége. Minho elfolyt. Kezével még picit babrált az én fegyveremmel, ami hamarosan szintén fehér trutyit engedett ki magából.

Én valahogy nem tudtam elnevezni a szerszámom, nekem az elég abszurdumnak tűnt, de Minho elég ötletes volt e téren.

Még egy picit lökött rajtam, hogy teljesen kiürüljön, aztán kibújt belőlem. Szinte ezzel egyhuzamban úgy terültem szét, mint az olajtó, mellettem pedig ő ugyanezt tette.

- Kösz - lihegte.

- Nincs... mit - felé fordítottam a fejem. Ez egy érdekes kis kiruccanás volt. Minho még egy darabig lihegett, aztán kisétált, magára hagyva engem.

Nos, Napló úr, avagy hölgy, ígyen telt a mai napom. Nem is volt olyan rossz, és meglepetésként ért Minho közeledése. 
Jaj, most utólag szólok, hogy ez 18+-os!!! (kihúzom kék szövegkiemelővel =^-^=)
Este megkérdezték, hogy hogyan bírtuk egymás mellett. Én csak elmosolyodtam, Minho meg azt mondta, hogy egész jól, még beszélgettünk is. Mindenki boldog volt, és én nem tudok mit mondani. Egyfelől tudom, hogy csak kihasznált, míg másfelől kicsit olyan volt, mintha vissza akart volna engem kapni. Szóval, nem tudom. Tudod, ehhez a bejegyzéshez direkt nem is írtam címet. Mit írhattam volna? Hiszen ez ugyanannak a napnak volt a folytatása, amit a legutóbb írtam. Nos, most leteszlek, ha nem haragszol, és alszom, mert Kibum hamarosan bejön, és nem akarom, hogy kiderülj.

Szurkolj a későbbiekre! Megint kezdek megbolondulni...

Na, jó éjszakát!