14. Bejegyzés

Ma sajgó fejjel ébredtem fel, ráadásul nem is otthon. Egy teljesen másik dormban találtam magam egy rózsaszín ágyon. Semmire nem emlékeztem. Nem tudtam, hogy mit is kerestem ott, azt meg főleg nem, hogy hogyan is kerülhettem ide. Azonban a szoba felettébb otthonos volt. Volt mindenféle SM Entertainment banda poszterével.

Egy darabig csak néztem, amint a hófehér függönyön besütött a nap, majd kimásztam az ágyból. Azonnal éreztem, hogy a gyomrom szó szerint felfordult, egyszerűen jött ki a kaja. Felkaptam a vödröt, amely mellettem pihent, és beleokádtam. Miután végeztem, megkönnyebbülten huppantam vissza az ágyra.

Két lehetőség volt.

Ismertem az illetőt, akinek a szobájába tévedtem, és majd hazaenged egy kiadós reggeli után.

Vagy nem.

Bevallom, az elsőnek sokkal jobban tudtam volna örülni, több szempontból is. Mindenekelőtt, ismertem magam annyira, hogy tudjam, részegen simán megteszek bármit. Így simán lehet, hogy kisétáltam, és most rosszabb esetben egy sasaeng szobájában vagyok. Jobb esetben egy sima SHAWOL volt a tettes. A ruháim rajtam voltak, ami külön örömet okozott nekem, hiszen ez azt jelentette, hogy valószínűleg nem feküdtem le az illetővel. Ez pedig megkönnyebbülésként érte kicsiny lelkemet. Vettem egy mély levegőt, és felálltam. Még mindig imbolyogtam egy kicsit, de már viszonylag megvoltam. Tudtam, hogy most fennállt a lehetőség arra, hogy futnom kell, talán egyenesen a dormig, holott azt sem tudtam, hogy hol voltam. Csendben lenyomtam a kilincset, majd kiléptem az ajtón. Sehol nem volt senki, egy árva jelét sem láttam az életnek. Csupán néhány bútor tarkította a hófehér falakat. Egyszerű, de mutatós épület volt, ami különösen tetszett. Egyébként szerettem a csicsás dolgokat, de Taemin rászoktatott a minimalista művészetre, így újabban az ilyesmi dolgokat értékeltem elsősorban. Felsóhajtottam. Igyekeztem átosonni a nappalin, nehogy valaki meghallja, de nem hiszem, hogy sikerült. A konyhából ugyanis pusmogást hallottam. Izmaim a másodperc töredéke alatt feszültek meg, majd óvatosabb léptekkel haladtam abba az irányba. A bejárati ajtó azonnal feltűnt, amely máris nagy segítség volt. Lassan elindultam a hangok irányába, amelyek valahogy egyre ismerősebben csengtek, bár nem tudtam, hogy kik lehettek a tulajdonosok. A konyha bejáratánál megálltam, és alig láthatóan bekukucskáltam.

Esküszöm, olyan volt, mintha a Mennyországban lettem volna.

Kwon Yuri egy lenge ruhácskában ácsorgott a rövid pizsamában lévő Bae Juhyeon mellett. Hát, én rögvest azt hittem, hogy kifolyt a nyálam. Csak egyvalami hiányzott onnan. Azaz, egyvalaki. Taemin. Meztelenül, esetleg valami rövid alsónadrágban. Vagy fecskében.

Már a puszta gondolattól is éreztem KisMinho ezredes éledését.

Fasza.

Jó, azt sosem titkoltam, hogy még mindig nagyon felizgultam rá. A testem az ő testét kívánta a legjobban. Meg akartam érinteni a puha bőrét, magamba akartam szívni a férfias illatát, bele akartam túrni selymes hajába. Hiányzott, mikor lágyan szólította a nevem, mikor leült mellém, és elaludt a mellkasomon. Hiányzott az, hogy érezzem a szeretetét.

- Nem értem, hogy egy ilyen intelligens ember hogyan járhat egy ilyen... butával? - Yuri belekortyolt a teájába. Nem tudtam, hogy kiről beszéltek. Először azt hittem, hogy Baekhyun és Taeyeon lehetett a téma, hiszen ők már egy ideje jártak, ráadásul nyílvánosan. Nagyon szuper, hogy én meg akkortájt szakítottam Taeminnel. Na ja, az időzítésem mindig a helyén volt.

- Nem buta, inkább gyerek. Nem engedték őt kitörni ebből a pozícióból. Amúgy szerintem meg inkább az a fura, hogy betegesen ragaszkodik egy álomvilághoz, melyet ő formált - Juhyeon megfordult, és letette az asztalra a mai kaját egy kicsit meggrillezve. Esküszöm, kicsordult a nyálam.

- És te?

- Hát, ebbe még nem gondoltam bele. Úgy vagyok ezzel, hogy majd észreveszem a dolgokat, és az alapján fogok dönteni, ha olyan a helyzet. Mindenesetre ezer százalék, hogy szerelmesek egymásba. Még a vak is látja.

- Amúgy Minho tegnap tényleg folyton azt nyögte, hogy Taemin? - az idősebbik lány belekortyolt a teába. Ismét.

- Azt. Ilyen az ember részegen. Őszinte - vont vállat Irene is, majd leült.

- Te mit hallgatózol? - Amber kérdésétől úgy megijedtem, hogy ugrottam egy gigászit. A szívbajt hozta rám ez a lány. Azonban biztos meghallották a zajongásom, így meg sem próbáltam leplezni magam. Ambernek intettem, hogy el ne szólja magát, majd bementem a konyhába.

- Sziasztok - köszöntem egy lelkesedő mosollyal, és lehuppantam a legközelebbi székre. Amber mellém ült, így már csak egy helyet hagytunk a négy lánynak, akik még az igazak álmát alhatták.

- Sziasztok - a jelenlegi majdnem csajom és a volt jelenlegi csajom egyszerre üdvözöltek. Nagyon reméltem, hogy nem fogtak gyanút, vagy nem olyan jó színészek, hogy én ezt ne vegyem észre. Juhyeon a kezembe nyomott egy adagnyi reggelit, Yuri pedig Amberébe. Arcuk meglepően rezzenéstelen volt, ami engem is meglepett. Biztosan tudták, hogy kihallgattam őket. Mondjuk, nem sokat hallottam, csak annyit, hogy Taemin nevét mondogattam folyton.

Egyébként ezért nem éreztem bűntudatot. Elvégre talán ő mindig közel fog állni hozzám, meg még mindig elég frissnek éreztem ezt a szakítást. Ettől függetlenül már vége volt, vagyis 2min hivatalosan is megszűnt.

- Minho-sshi? Nem eszel? - gondolataimból Yuri rázott fel. Aggódó tekintetével találkoztam csupán, ami kissé megijesztett. Már biztos szólongattak egy ideje.

- De, csak... honnan van? - szemem ekkor tévedt a kecskesajtos valamire, ami elég gusztusosan nézett ki, de nem tudtam volna megmondani, hogy mi a tüdő lehetett ez.

- Itt jártak először a az ételhordók, így tudtam szólni, hogy itt vagytok - magyarázta Juhyeon. Olyan volt, mint egy gondoskodó édesanya, persze, jó értelemben. Nem úgy, mint Key.

- Reggelt - a trió ásítozva csoszogott ki, mind iszonyatosnak tűnő fejfájással. Ekkor jutott az eszembe, hogy nekem is hasogatott. Valahogy el is feledkeztem erről a lányok közelében. Szerencsére a drága anyuka felállt, s mindenkinek adott egy-egy fájdalomcsillapítót. Igaz, nem hatott egyből, de jobb volt, mint a semmi. A szemem sarkából csak azt vettem észre, hogy Sooyoung leült a felszabadult helyre, ölébe azonnal behuppant Seulgi. Seunghwan pedig az üres széken foglalt helyet. Ekkorra már Taeyeon is kiért, aki Yuri combjaira telepedett. Na jó, ehhez a csapathoz hozzá tudnék szokni. Mondjuk egy rappcsapat. Mert ott volt Amber, Yuri, Irene, Joy meg én. Seulgi és Seunghwan is tudott valamennyire rappelni, sőt, Taeyeon is. Nem mellesleg egyedül lettem volna pasi, ami külön szuper dolog volt.

- Most akkor én hova üljek? - mire Irene odajutott, hogy leüljön, nem maradt szegényemnek semmi hely. A hirtelen ötlettől vezérelve azonnal jeleztem is, hogy találtam neki lehetőséget:

- Gyere az ölembe - megpaskoltam a combjaimat a hitelesítés érdekében. Juhyeon elvörösödött, ahogy észrevettem, nem is akart, sőt, nem is tudott mit szólni ehhez. Tiltakozni biztos nem akart, de tény, mi tény, elég merész ajánlat volt a részemről.

- Húúúú - jöttek a csodálatos hangok, amiken elmosolyodtam. Eddig nem nagyon engedtem senkit az ölembe, az a hely Lee Taemin számára volt fenntartva, de most, hogy ő nincs, megnyílt a lehetőség Irene előtt. Azonban ő egy felettébb visszahúzódó teremtés volt, kizártnak gondoltam, hogy majd magától helyet foglal a számára kijelölt helyen, így, jó idegenvezető lévén, karjaimat a dereka köré fontam. Egy pillanatra megrettent. Ártatlan angyalka volt, így megértetten a kezdetleges bizonytalanságát. Azonban ez elég segítség volt, arra, hogy felbátorodjak, és magamhoz húzzam őt. Mikor puha feneke a combommal találkozott, megéreztem Kisminho ezredes éledését. Tény, mi tény, elég rég katonáskodhatott szegény, ugyanis, mióta megtömtem a Kölyköt, nem nagyon használtam őt. Megjegyzem, nekem is az eszembe jutott az a bizonyos szolgáltatás, amit Elnök úr gyakran vett igénybe, de valahogy nekem nem ment szerelem nélkül ez a szex dolog. Mielőtt megismertem volna a Kölyköt, mindig ment. Azóta csak az ő arcát láttam mindenhol. Mostanra ez picit tisztult, de valahogy nem érzem magam jól, ha nem szeretem az illetőt. Legalább egy icipicit. Na ja, Taemint is szerettem, mikor legutóbb csináltuk, de akkor is bűntudatot éreztem utána. Nem gondoltam fairnek ezt a dolgot. Kicsit olyan volt, mintha kihasználtam volna, pedig ezt nem igazán akartam. Taemin olyan volt nekem, mint egy kistestvér. Ösztönösen akartam őt védeni, nehogy valami paraszt bántsa őt. Mikor Seunghyun átjött hozzánk, minden porcikám remegett. Nem akartam, hogy a Kölyöknek bántódása essen, de azért én sem akartam halott lenni. Ettől függetlenül, ha az az állat betévedt volna, biztos megvédtem volna a kicsit, akár a saját testi épségem árán is. Kötelességemnek éreztem, meg...

Valahol ezt így találtam jónak. Nem tudnék soha többet tükörbe nézni, ha hagytam volna, hogy bántsák őt. Egyszer viccből megjegyezte, hogy teljesen úgy érezte magát; mintha a testőre lennék. Bármilyen meglepő, nekem ez tetszett. Én is így éreztem magam, és ez így volt helyes. Elvégre én voltam a férfiasabb kiállású, izmosabb egyed, nem ő. Azonban ez az időszak lezárult, és lehet, hogy sokkal jobban jártam, mint hittem volna. Eleve, Juhyeon feneke sokkal puhább volt, mint Taemin csontjai. Legalább nem fájt, hogy rajtam ült, ami egy jó pont volt. Taemin mindig attól félt, hogy majd egyszer családot akarok, és elhagyom emiatt. Juhyeon legalább nem fog ezen nyávogni, mert szerintem nem az a fajta, akit annyira érdekelné a család. Meg vele valahogy nem tudtam elképzelni egy jövőképet. Tehát nekem az abszurdumnak tűnt egyelőre, hogy hazajövök a munkából, elém szalad a két fiam, meg az egy lányom, Juhyeon pedig a konyhában főzicskél.

Tehát ez egyszerűen nem stimmelt.

Taemin esetében viszont már párszor eljátszottam a gondolattal. Őt valahogy el tudtam képzelni tökéletes feleségnek, még akkor is, ha az étele ehetetlen volt. Legvégsőbb esetben minden nap rendeltünk volna valami finomat. A gyerekeket meg örökbe fogadtuk volna, ami lehet, hogy nem ugyanaz, de akkor is egy kicsi élet. Vagy béranyát bérelnénk fel.

Rengeteg megoldás lett volna a jövőre nézve.

- Finom ez a grillezett izé - jelentettem ki, mikor már magamhoz tértem a gondolatmenetemből.

- Köszönöm. Nyersen olyan ízetlennek tűnt, így picit megmelegítettem. Tudom, hogy nem olyan, mint egy igazi grillsütő, de igyekeztem - Juhyeon elmosolyodott, ami megdobogtatta a szívem.

- Mi a mai terv? - kérdezte hirtelen Seulgi.

- Ma be kell mennünk próbálni, ott szétválik a banda. A Red Velvet megy a tánctanárhoz, a többiek meg a dolgukra - a leader már kezdett beletanulni a szerepébe. Mindig is tiszteltem az ilyen vezetőket. Nekem sosem ment volna az ilyen beszéd, a sok határidő betartása, minden megmagyarázása, a felkészületlen kérdésre való spontán válasz. Valahogy sosem hinném, hogy nekem ez menne, bár Seulgi egyszer mondta, hogy amikor először látta a bandát, akkor azt hitte, hogy én vagyok a leader. Megjegyzem, én meg azt hittem, hogy Juhyeon fiatalabb nálam.

- Komolyan így lepattintotok minket? - nevetett fel Amber. Jogos volt a kérdés, ezt én magam sem értettem. Pedig még meg is engedtem, hogy Irene az ölembe ülhessen.

- Minho oppa, ha akarsz, te maradhatsz. Elvégre te vagy a hatodik tagunk - nevetett fel Seunghwan. Igaza volt, sőt, többet voltam velük, mint Yeri, mert szegényt nem engedték mindig el próbákra. Néha egyébként engem is beállítottak táncolni, aminek felettébb nem örültem.

- Ma is Yerim lesz? - nevetett fel Joy. Nos, én úgy voltam ezzel, hogy ha már egyszer Yerim vagyok, akkor hatásosan leszek ő. Ezen

a csapat nagy része jókat nevetett. Kivéve persze Irenet, de egy idő után ő is feloldódott.

- Miért ne lehetnék Yerim? Nagyon profin utánzom - nevettem fel ezeket visszaidézvén.

- Igen, jöjjön! - a másik három azonnal rákezdett a nyafogásra, aminek Irene nem tudott ellenállni. Felsóhajtott. Képzelem, mennyire elege lehetett már belőlük. Mint Onewnak belőlünk néhanapján...

- Szeretnél Yerim lenni? - aztán következett az a csodás sóhaj, illetve egy bágyadt mosoly, ami a megadást jelképezte. Kicsit megfordult az ölemben, hogy jól láthassa az arcom. Elmosolyodtam.

- Ha nem zavarok, akkor szívesen leszek a maknae. Mindig is az akartam lenni, csak Tae-t felvetettük a bandába.

- Kamaszkori szerelem, mi? - nevetett fel Sooyoung. Bólintottam. Végül is az egész SM Entertainment azt bizonygatta Lee Soomannak, hogy Taemin elég jó, hogy idol lehessen. Aztán csak sikerült. Bólintottam.

- Unnie-zzalak titeket, vagy mindenki marad? - vontam fel a szemöldököm.

- Unnie-zz - Joy tapsolni kezdett nevetve, így a többiek is hasonlóan cselekedtek. Ez egy felettébb vicces dolog volt, és ilyenkor mindig megállapítottam, hogy én egyszerűen imádtam a lányok társaságában lenni. Valamiért mind nagyon rendesek voltak, a fiúproblémák megoldása pedig szintén az én feladatomnak bizonyult, hiszen pasiként kicsit jobban értettem az ilyen dolgokhoz. Szerintem legalábbis biztosan...

- Rendben, unnie-nim - vigyorogtam rájuk. Felnevettek.

Aztán még elbeszélgettünk egy kicsit. Nem sokat, ugyanis azért sietniük kellett. Gyorsan felszedtük a sátorfánkat, majd rohantunk is át az épületbe. Igyekeztem tökéletes Yerim lenni, így gyakran zavartam el Irenet kakaóért, amin nagyon jót röhögtem, főleg, mikor már tizenharmadjára szaladt ki a teremből. Azonban a lányok is nevettek valamin. Azon, hogy a nap végére magamba döntöttem vagy két liter csokoládés folyadékot. Ennek következtében persze úgy pörögtem, mint a megátalkodott villám.

Így aztán nagyon jól elszórakoztunk. Mindannyian jókat nevettünk, beszélgettünk, meg persze táncoltunk. Már jobban tudtam a koreográfiát, mint Yerim, ami kicsit ciki volt, de hát na...

Egyébként egyszer hallottam Taemin hangját is, ezért különösen nem akartam elhagyni a termet. Nem azért, mert utálom, hanem mert olyan nyomott képet tud vágni, hogy megsajnálom. Meg elveszi az én kedvemet is. Egyértelműen láttam rajta a depresszió jeleit, de nem mertem odamenni. Mégis mit mondhattam volna?

Egész idáig azért voltam vele köcsög, mert túl akartam lenni rajta. Most, hogy ez sikerült, kénytelen vagyok belátni, hogy a Kölyök nekem akkor is az egyik legfontosabb ember az életemben. Még akkor is az lenne, ha megölt volna hatszáz embert. Azt hiszem, ebbe már beletörődtem.

Ezekkel a gondolatokkal mentem haza. Tudtam, hogy már késő volt, a csapat ugyanis este tízkor már aludt, ha tehette. Nos, én negyed tizenegyre estem haza. Levettem a cipőmet. Az volt a tervem, hogy lezuhanyzom, és alszom, azonban amint a fürdő felé vettem az irányt, a nappaliból áramló tévé fénye megijesztett. Csendben odaosontam. Taemin ült a kanapén, lábait átölelve, közben megsemmisülten bámulta a készüléket. Csillogó arca a sírásról tanúskodott. Egyszerűen megsajnáltam.

- Hé - halkan megszólítottam, mire összerezzent. Tekintetét rám szegezte. Üres volt és elveszett.

- Szia - kicsit úgy viselkedett, mintha most csaltam volna meg. Felsóhajtottam, és odamentem. Leültem mellé a kanapén, mire azonnal megcsapta orromat a finom illata.

- Miért nem alszol?

Vállat vont. Tekintetét újra a képernyőre szegezte. Nem mondott semmit egy darabig, csupán bambult.

- Jól megtömted? - kérdezte hirtelen. Egy darabig értetlenül pislogtam rá. Nem igazán értettem, hogy miről beszélt nekem.

- Parancsolsz?

- Azt kérdeztem, hogy jót kufircoltál-e a csajoddal - sóhajtotta. Összeráncoltam a szemöldököm.

- Nem. Nem feküdtem le vele. Mellesleg nem is járunk. Tény, hogy a csajoknál aludtam, de ruhában, és nem érintkeztem velük - nem tudom, miért mondtam el ezeket neki. Valamiért azonban úgy éreztem, hogy muszáj. Meg akartam nyugtatni, hogy nem voltam mással. Mert ha nem érdekelné, akkor nem kérdezte volna. Normális esetben bunkóztam volna vele, de most nem akartam. Így is nagyon maga alatt volt.

- Képzelem...

- Neked mi a bajod? - kérdeztem. Azt sejtettem, hogy hazudni fog, mert ismertem már ennyire.

- Csak az album. Nem lehet, hogy ez túl nagy falat lesz a rajongóknak? Szóval, érted. Mi öten vagyunk valakik... - az ujjaival játszott. Egy darabig csak csendben ültem. Régen hallottam őt ilyen rendesnek. Most nem alázott meg, nem kritizált, nem nyavalygott.

- Szerintem sikeres lesz. Majd promotálom a kedvedért - halványan elmosolyodtam. Visszamosolygott.

- Bocs, hogy egy paraszt vagyok - suttogta erőtlenül. Szívem szerint megsimogattam volna, de nem mertem.

- Már megszoktam - vontam vállat. Halkan felnevetett.

- Van kedved filmezni? - azonnal keresgélni kezdett a felvett dolgok között. Bólintottam.

- Van.

Így aztán nekiállt alaposabban kutakodni, addig én gyorsan lezuhanyoztam, meg felvettem egy alsónadrágot. Mire kimentem, Franci már pattogtatott kukoricát evett, meg hozott kólát is. Elmosolyodtam. Visszaültem a helyemre, és nekiláttunk a filmezésnek. A végére Taemin elaludt. Rámosolyogtam. Felemeltem a kanapéról. Pillekönnyű teste, valamint finom illata egyből megbabonázott. Bevittem a szobájába, letettem az ágyra. Halványan elmosolyodtam, amikor motyogni kezdett álmában.

- Egész nap ilyen volt - suttogott Key. Tekintetem ráemeltem.

- Tudom, az album miatt.

- Ezt te se hiszed el, ugye? - szinte éreztem, hogy forgatta a szemeit. Felsóhajtottam.

- De az is közrejátszik.

- Igen, meg az, hogy rohadtul féltékeny a barátnődre. Fogadd már el, hogy még mindig szeret. Nem azért vagyok a kémed, hogy bunkóskodj vele. Tudod, hogy utálok kétszínű lenni...

- Megyek aludni. Jó éjt, hyung - még kimentem a konyhába, megírtam a naplóbejegyzést, aztán mentem aludni.

Choi Minho

2014. 08.04.