1. Bejegyzés

Nem is tudom, hogy hol kezdjem.

Minden olyan érdekesen alakult.

Mintha az életem összes jó dolga ellenem fordult volna.

Ja, valamit elfelejtettem!

Kedves naplóm!

Még nagyon új nekem ez a dolog, úgyhogy kérlek, nézd el nekem. Amúgy sem foglak nagyon megszólítgatni. Már arra is gondoltam, hogy csak leírok mindent, aztán kész. Te nem vagy sem egy ember, sem egy állat, hogy beszéljek hozzád. Csak egy halott fadarab.

Ennek ellenére most mégis beszélgetek veled. Tényleg kezdek megőrülni, jól mondta a doki. Pedig teljesen azt hittem, hogy csak ő mondta, mert ez a munkája. Na, mindegy.

Igazából tényleg nem tudom, hogy hol kezdjek bele az egész történetbe. Talán meséljem el a szakítást? Mi van, ha nem is ott kezdődik, hanem még a debütálásunkkor? Vagy mi van, ha ez egészen az dinoszauruszokig vezethető vissza?

Na jó, szóval, ott kezdem, hogy ugyebár azt nem kell elmesélnem, hogy hogyan lettem SHINee tag. Hihetetlen, hogy pont olyan iskolába jelentkeztem, ahonnan a hírességek kerülnek ki. Műsorvezetők, modellek, színészek, táncosok, idolok, meg ilyenek. Innen már csak tovább kell gondolkozni, és amint megvan a banda, mindenki mehet, amerre lát. Általában kapunk egy hamis háttértörténetet, egy hamis tulajdonságlistával, amiknek megfelelően kell cselekednünk. Ha szerencséje van a szolgáltatónak, akkor az illető hamar beleolvad a kitalált karakterbe, és átváltozik azzá. Ha nincs, akkor az pech, bár igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni, hogy picit hasonlítsunk a karaktereinkre. Nos, a vállalat tisztában van azzal, hogy ki kivel milyen kapcsolatban áll, ezért ahhoz híven rakosgatja a fanserviceket, meg azt a párost szuggeráltatja inkább. Magánéletünk persze semmi, vagy legalábbis nem sok, egyedül a dormokban pihenhetünk, kivéve, amikor egy-két őrült fan beoson. Nos, erre is van egy bombabiztos tervünk, ugyanis minden ajtó-ablak meg ilyenek be vannak érzékelve, így tulajdonképpen ébren vagyunk, és helyeket cserélünk, mire ők bejutnak. Sokan hiszik, hogy mi magunk takarítunk, főzünk, mosogatunk, és ruhákat mosunk.

Na, nem!

Vannak takarítónők, akik takarítanak és mosnak ránk, ott a mosogatógép, és a speciális szakácsok csinálnak nekünk változatos étrendeket, reggelit, ebédet és vacsorát, amely éppen annyi, hogy ne haljunk éhen. Nem sok időnk van a sok munka miatt, például a koreográfiák, a ránk kötelezett felesleges plusz dolgok, hogy többet szerepelhessünk a tévében, és a papírmunkát már meg sem említem.

A dalszövegeink komolyan vannak lektorálva, nem sokat hagynak meg eredetiben, majd rákenik, hogy Jonghyun írta, Minho meg a rappszöveget. Ebből maximum két szó az övéké ténylegesen. Na, most nekem közbejött még pluszba a szólóalbumom, amit megjegyzem, hogy nem is én akartam, hanem a vállalat, de ezt majd később leírom.

Szóval, ott tartottam, hogy az SM nagyon is tudta, hogy Minho és én, valamint Jongkey járunk, sőt, Minho és Sulli kapcsolatáról is tudott, éppen ezért született meg a To The Beautiful You is. Nem véletlenül válogatták be őket.

Ja, én meg Naeun?

A fele megrendezett volt. Tényleg volt egy-két pillanatunk, de sokkal jobban éreztem magam akkor, amikor a fiúk átjöttek hozzánk. Az valahogy megnyugtatott, főleg Minho jelenléte, aki mindig utalt finoman a lánynak, de az nem is foglalkozott vele. Volt, hogy direkt húzta Minho agyát, amiknek nagyon brutális böjtjét kellett elviselnem a forgatások után. Sajnos volt olyan is, hogy Minho kipaterolt az ágyunkból, vagy ő költözött át a hivatalos alvóhelyemre. Oké, ezek csak kisebb hullámvölgyek voltak, egészen addig, amíg be nem jelentettem a szólóalbumomat. Láttam a szemében a csalódottságot. Meg sem várta, hogy mindent elmeséljek. Csak annyit mondtam, hogy lesz ez az album, Minho meg bement morogva a szobába, és aztán hozzám se szólt. A hab a tortán azonban az volt, amikor Kimet kértem meg, hogy legyen a társam az egyik számnál. Na, akkor Minho véglegesen kiakadt, ordibált, csapkodott, sőt, pofon is vágott. Még sosem bánt velem így, de már tudom, hogy csak féltékeny volt. Jongint sosem kedvelte különösképp, és nagyon zavarta a jó kapcsolatunk. Ráadásul most minden összejött az egész bandának. Ugyebár itt volt a We Got Married, a műsor, amiben APink Naeunnel voltam házastársi kapcsolatban. Persze, nem igazából, de én nyíltan ki is jelentettem, hogy nem tudok mit kezdeni egy fiatalabb lánnyal. Neki pedig azt mondtam, hogy boldog kapcsolatban élek. Ami pedig igaz is volt akkor. Minho gyakran eljött a forgatásokra, megvárt a kocsiban, vagy az ajtóban, sőt, néha még szerepelt is benne. Mondjuk nem nézett meg soha egyetlen részt sem, és Naeunnal egyáltalán nem is beszélt, csak ha muszáj volt. A műsorokban pedig folyton jelezte, hogy én hozzá tartoztam mindig is.

- Oppa! – Naeun boldogan rohant felém a forgatás után. Felvont szemöldökkel fordultam felé.

- Valami baj van? – kérdeztem döbbenten. A lány mosolyogva nyomta a kezembe a telefonomat. Nos, tényleg mindig mindent elhagytam, és ez most sem volt kivétel. Kicsit elszégyelltem magam, ugyanis már sikeresen bemutatkoztam előtte is. Ez volt az első olyan forgatásunk, ahol már fekete volt a hajam, ezt pedig azonnal meg is dicsérte, amikor meglátott. Kedves volt tőle, nem tagadom.

- Csak a telefonod- kuncogott. Jó, elismerem, hogy aranyos volt, és szerettem is őt, mint egy kis hugit. De ennyi, nem több.

- Ez kínos – húztam el a számat – amúgy köszi.

- Igazán nincs mit. Mondd, lenne kedved eljönni valahova? – félénken elpillantott, az arca pedig elvörösödött. Aranyos volt, hogy belém szeretett, de nekem rosszul esett, hogy én nem tudtam ezt viszonozni.

- Nincs – Minho váratlanul felbukkant mellettem, mire összerezzentem.

- Ne ijesztgess – mordultam rá, de nem hatott. Minho gyilkos tekintettel nézte a feleségemet.

- Nem téged kérdeztelek – dühöngött Naeun. Az első találkozás óta nem kedvelték egymást, ugyanis Minho folyton elcsábított engem, hogy ne a lánnyal foglalkozzam. Mindig kettesben voltunk, kihagyva a csajt a dolgokból. Ő pedig féltékeny lett. Sokszor panaszkodott a staffnak, meg mindenkinek, ezért már-már én voltam a Sátán a műsorban. Pedig az első forgatási szünetben kijelentettem, hogy nem fogok vele rendesen kavarni, mert mást szeretek. Azt nem tudom, hogy ő ebből mennyit fogott fel, de biztosan nem sokat.

- De válaszoltam helyette is. Taemin-ah nem ér rád. Értsd meg, hogy ez egy műsor, és amikor nem forgattok, akkor kopj le róla –Minho szemei szinte lángokat szórtak, ami elég ijesztő volt, ezt meg kellett hagyni. Azt hiszem, hogy eléggé féltékeny volt Naeunre, holott semmi oka nem volt rá. Az évek során eléggé megváltozott, és bár régebben sosem érdekelte, hogy kivel voltam, most már azért is leszidott, ha kettesben maradtam Onewval. Ezt sajnos valahol megértettem, hiszen én is idősödtem, meg ő is, és biztosan félt, hogy elveszíthet.

- Mert? Te vagy a pasija? – kérdezett vissza a lány gyanakodva, mire fülig elvörösödtem.

- Minho hyungnak igaza van. Ne haragudj, de tényleg mást szeretek, és nem akarok veled randizni. Viszont mi megyünk, mert dolgunk van. Bocsi, szia – a fejemmel intettem a páromnak, aki szintén elköszönt, majd kisietett a stúdióból, mögöttem haladva. Szó nélkül bevágódott az anyósülésre, ezért én egyedül kényszerültem hátra. A sofőr ugyanis szintén a kocsiban ült. Régebben állandóan hátul ültünk, de Naeun miatt mindig nagyon haragudott rám, és ilyenkor rám se tojt. Már megszoktam.

Nos, így zajlott Minho hivatalos lekoptatása. Mármint, hogy ő koptatott le valakit, nem ő lett lekoptatva…

Mindig megpróbálok más formákkal írni, mikor visszaemlékezem dolgokra, ok?

Mert lesz, ne aggódj.

Key pedig szintén jelentkezett a műsorba, de Arisa Yagi, japán modell sikeresen felfogta, hogy ő és Jonghyun egy párt alkottak. Az esküvőre Jonghyun meghívatta saját magát, meg elcibáltak engem is, hogy kispárna lehessek egy szomorkodó dinoszaurusznak. De csak azért, mert Minho és Onew tűzzel-vassal ellenkeztek a megjelenésükkel kapcsolatban. Onew azt mondta, hogy nem akarja beleártani magát ezekbe a műsorokba, oldjuk meg magunk, és ehhez híven cselekedett. Nagyon ritkán jött el WGM forgatásra, ha egyáltalán ott volt…

Minho pedig azzal magyarázta ki magát, hogy neki nem valóak az esküvők, mert azokon sír. Ez aranyos volt, bár megjegyzem, amikor én meghívtam, akkor nagyon bepipult, és másfél órán át ordibáltunk egymással. Szegényt nagyon érzékenyen érintette a dolog. Aztán, mikor már megint meg akarták hosszabbítani a Taeun műsoridőt, akkor tiltakozásba léptem, hogy megmenthessem a kapcsolatunkat. Naeun persze boldogan írta alá, és éppen ezért nekem sírva kellett könyörögnöm a menedzseremnek, hogy kiléphessek ebből a vacakságból. Igen, ezt kérte cserébe a szadista.

Igazából szerettem őt, de voltak gonosz húzásai…

Nos, ezek után jött a kapcsolatunk újabb döfése, a szólóalbum.

Ugyebár az SM behívatott, elmondta a tervét, és aláíratták a szerződést. Részletezem, hogy mi történt, mikor hazaértem.

Az ajtó kinyílt, én pedig beléptem rajta. Fáradt voltam, éhes és Minho ölelésére vágytam a leginkább. Hiába keltem reggel a karjaiban, majd ettem az ölében és csókcsatát vívtam vele az indulásom előtt, az elmúlt négy óra iszonyatos volt nélküle. Kicsit féltem a reakcióktól, de végül vettem egy nagy levegőt.

- Sziasztok –köszöntem félénken, mire egy azonosítatlan repülő tárgy landolt a nyakamban.

- Taemin-ah – Minho agyonölelgetett – annyira hiányoztál, Kölyök.

Igen, a Kölyközés megmaradt…

- Te is nekem, hyung – mosolyogva megveregettem a vállát, majd mikor felém emelte a fejét, megcsókoltam. Imádtam ezt a pasit.

- Taeminnie! – rohant ki Key is, Jonghyun, meg Onew kíséretében. Nagyon aggódhattak értem, mert még sosem volt olyan, hogy az egyikünket csak így behívták volna, nálam meg különösen rezgett a léc annak ellenére, hogy mennyit szerepelgettem, kicsit féltünk…

- Mi volt, életem? Bántottak? Ugye, maradsz a csapatban? Mondj valamit – Minho aggódva engedett el, és a többiek mellé állt. Négy pár bociszem nézett rám.

- Nyugi, nem rúgtak ki - nevettem fel, mire az egész csapat megkönnyebbülten sóhajtott. Annak ellenére, hogy négyfős csapatnak indult, hihetetlenül ragaszkodtak hozzám, amit nem is csodálok. Tulajdonképpen én juttattam el a SHINee-t oda, ahol most van. Esetleg Jonghyun is besegített, de a többiek csak kiegészítő elemek voltak a kettőnk ragyogásához. Mármint, jó bandát alkottunk, mert szerettük egymást, de egyértelmű volt a dolog. Onew jó hanggal volt megáldva, de csak háttérmuzsikus volt, Key mondjuk vitte a tempót, mert mindenhez értett egy kicsit. Minho pedig inkább az arcával tarolt, amíg fel nem nőttem rendesen. Most egyre kevesebb részt kapott a dalokban, meg úgy alapból, ellenben nagyon jól vitte a külsős tevékenységeket.

- Akkor? - kérdezte fürkészően Key. Vettem egy nagy levegőt.

- Felkértek, hogy debütáljak szólóban - hadartam el egy szuszra. A reakciók változóak voltak.

Onew elmosolyodott. Mivel gratulálni nem tudott, csak vigyorgott. Szegénynek nemrég volt torokműtétje, és még mindig nem beszélhetett.

Jonghyun értelmetlenül pislogott. Neki még új volt ez a dolog, biztos fel kellett dolgoznia.

Key meglepődött, vigyorgott de kicsit aggódott is.

Egyedül Minho állt rezzenéstelen arccal, egyedül a mosolya változott egy picit. Már nem volt olyan boldog, mint percekkel ezelőtt. Ez erőltetett vigyor volt.

- Akkor most kilépsz a bandából? - Jonghyun törte meg a csendet.

- Nem. Maradok. Olyan leszek, mint Cl, Henry, vagy a Bigbang tagjai. Maradok a csapatban, de lesz saját albumom is - magyaráztam. A csapat nagyjából megnyugodott.

- És mikor kezdesz? - kérdezte Key.

- Holnap megkapom a dalokat - ment a válasz. Mindenki megdöbbent.

- Hallod, ez gyors volt. Youngmin nagyon megtervezhette a szólódat - csodálkozott Jonghyun - gratulálok, Kölyök - mosolyogva megveregette a vállam. Visszamosolyogtam rá, aztán Key megölelt.

- Nagyon sok sikert a szólóalbumodhoz, nagyfiú - magához szorított, úgy, mint mindig is. Ő volt a csapat mamája, de főleg az enyém. Mikor elengedett, és Jonghyun után ment a konyhába, már csak Jinki állt ott. A telefonját elővéve írt nekem valamit, amit türelemmel meg is vártam. Minho két okból szokott eltűnni szótlanul. Vagy hirtelen elkenődik, és egyedül akar lenni, vagy elfutott pisilni. Állítása szerint nem kell mindenkit zaklatni a magán dolgaival, ezért soha nem is jelentette be, ha használni akarta a vécét.

"Gratulálok, Minnie. Sok sikert az albumodhoz. Ölelééééés!" - mikor látta, hogy a szöveg végére értem, megölelt, én pedig viszonoztam. Nagyon örültem, hogy támogatnak, és mellettem állnak.

- Köszi, hyung - mosolyogva elhajoltam tőle. A mosdó felé pillantottam, ahonnan még mindig nem jött egy mozdulat sem.

"Sztem a szobátokban van" - írta Jinki. Meglepetten pislogtam rá. Akkor bedepizett? Miért?

- Mert? Mit tettem? - kérdeztem. Onew újra nekiállt írni. Már biztos nagyon elege lehetett abból, hogy nem szólalhatott meg. Őszintén? Nekünk is...

"Most mondott le egy doramát, h veled lehessen egy kivsit kettesben" - jött a magyarázat.A Kicsit szót meg elírta. Kicsit elszomorodtam. Ha Minho valamit nagyon szeretett, akkor az a színészkedés volt, most pedig itt kell rohadnia egy csomó időt, mert én elkezdtem a szólómra gyúrni...

- Beszélek vele - jelentettem ki határozottan. Jinki bólintott, sok sikert kívánt, majd az utamra engedett. Már eleve kezdett kihűlni ez a kapcsolat, és bár bennem megvolt a tűz, Minho részéről ez nem volt teljesem igaz szerintem.

- Szia - köszönt, mikor meglátott. Épp fekvőtámaszozott. A felsője a földön hevert, a kialakuló izmai pedig csodásan ragyogtak rajta.

- Szia. Hyung, minden rendben? - aggódva huppantam le mellé a földre. Nem hagyta abba az edzést, de láttam az arcán a fájdalmat.

- Mondhatni. Gratulálok, életem. Ez egy nagy lépés neked - felém fordult, arcán egy hazug mosoly jelent meg. Ha nem ismertem volna, akkor elhittem volna, hogy igaziból büszke volt rám. De ismertem, és tudtam, hogy hazudott.

- Köszi. Szeretlek - adtam egy puszit a szájára, hogy letöröljem arcáról ezt az izét. Tudtam, hogy haragudott, ő meg tudta, hogy ezt tudtam.

- Remélem, nagy sikere lesz az albumodnak. Lesz duett is benne? - kérdezte hirtelen.

- Még nem tudom. Lehet - elmosolyodtam. Ha lesz benne duett, akkor Minho lesz a párom. Ez biztos. Ennyivel tartozom neki mindenért. Ellenben ő nem válaszolt.

Kínos csend telepedett közénk. Minho fekvőzött, én ültem mellette. Régebben ez nem minősült kellemetlennek, de most kifejezetten az volt. Mikor befejezte a fekvőket, szó nélkül bedőlt az ágyba.

Innen kezdve végleg megváltozott a kapcsolatunk. Minho alig szólt hozzám, alig közeledett felém, általában nekem kellett kedveskednem neki. Legújabb ürügye volt a szólóalbumom, és ezt egy teljes hétig elviseltem. A szerkesztőség ekkor kijelentette, hogy nem lehetek bandataggal az albumomon. Így jött a B terv, azaz Kim. Igen, tudom, hogy a Kai-t szereti, de én Kimnek ismertem meg, és nekem már az is maradt. Az egyetlen probléma már csak az volt, hogy Minho alapjáraton fújt rám, és ennél rosszabbul már nem is érezhettem volna magam miatta. Bár ő nem tudott a dologról, biztosan örült volna annak, hogy együtt énekelünk kettesben. Ez azonban nem jöhetett össze. Kai persze boldogan elfogadta a felkérésemet, és hamarosan meg is kapta a szöveget. Május vége volt, pontosan most engedték ki Onewt a kórházból… két hete nagyjából. Bár elvileg júliusban volt a műtét, ezt csak a közönségnek mondtuk. Május közepén műtötték.

Aznap szándékosan kerültem a páromat, csak az alapkommunikációt hajtottuk végre. Meg persze a szokásos puszi-csók kombináció, és egyéb ilyenek. Ez sikeresen másnap délig ment. Minho éppen a nappaliban ült, Jonghyun rádiózott, Key elment a vállalatba papírokat aláírni, Onew meg aludt. Azt hittem, hogy elérkezett az a csodálatos pillanat, amikor bevallhattam neki, hogy kivel fogok duettezni.

Vettem egy mély levegőt, és elindultam a nappali felé. Nem is tudom, hogy mitől féltem. Elvileg Minho még szeretett, én meg imádtam őt… ugyanúgy, mint régebben.

- Szia – köszöntem neki, és leültem mellé a kanapéra. Fel sem pillantott.

- Szia, Kölyök. Mizu? – na, most rám nézett, arcán egy halovány mosoly jelent meg.

- Majd mesélek. Mit tanulgatsz ilyen lelkesen? – kíváncsian belepillantottam a papírjába, mire megcsapta orromat a tökéletes Minho-illat.

- A Music Core következő szövegét. Aztán meg átnézek pár SHINee-dalt. Na, most te válaszolj az én kérdésemre – letette a másik oldalára a papírt, hogy minden figyelmét rám szentelhesse. Cukorborsó.

- Nos, az van, hogy a szólómon lesz egy duett, és úgy néz ki, hogy Kim lesz a partnerem –meséltem csillogó szemekkel. Minho arcáról azonban rögtön lerohand a mosoly.

- Hát ez csodálatos – válaszolt unottan, és vissza is tért az olvasáshoz. Bunkó…

- Ez gonosz volt… azt hittem, jobban lelkesedsz érte – sóhajtottam kissé csalódottan. Igenis rosszul esett, hogy ennyire nem foglalkozott az albumommal.

- Bocs, de tudod, hogy ennek a szólóalbumozásnak ellene vagyok. Azt meg főleg nem szeretem, hogy amióta bejelentetted, hogy erre készülsz, csak erről tudsz beszélni, és igazán megérthetnéd, hogy engem ez nem érdekel – magyarázta a papírjait olvasgatva. Engem sem érdekelt a Music Core, mégis mindig belehallgattam.

- Csak féltékeny vagy, amiért az SM kiemeli a tehetségeket, de ez minden bandával így van. A tehetségesek kifejlődnek, a többiek meg másban csillogtatják meg a tehetségüket, és így alkotnak egy csapatot – magyaráztam neki őszintén a nézeteimet, amik tulajdonképpen igazak is voltak.

- Mindent mondhatsz rám, de azt nem, hogy féltékeny vagyok, mert az nem igaz – fel sem pillantott, csak olvasott tovább.

- Zavar, hogy csak azért vettek fel, mert te lehettél a banda arca. Csak amióta felnőtt vagyok, már ez sem jön össze – forgattam unottan a szemeimet. Éreztem, hogy Minho megfeszült – azért ellenzed ezt az egész albumot, mert rá kellett döbbenned, hogy te vagy a banda legfeleslegesebb tagja.

- Mondd, ez neked miért jó? – a hangja kezdett ingerültté válni, ami kissé megrémisztett.

- Csak az igazat mondom, hyung. De azért szeretlek – egy puszit nyomtam az arcára, mert tényleg szerettem őt – viszont meg kell értened a Kimes dolgot.

- Mégis hogyan érteném meg?! – felemelte a hangját, a papírjait meg lecsapta maga mellé – Utálatos vagy! Azt hiszed, hogy te olyan nagy ember vagy?! Egy kis pöcs voltál, és ha én nem vagyok, akkor sehol nem tartanál! Ez a hála, Lee Taemin? Ez?! Hol van az az aranyos kisfiú, aki voltál?! Hol? Mert te nem vagy az! Tudod, mi vagy? Egy öntelt, beképzelt undorító féreg! Az előbb romboltad le az egész életem!

- Nyugi, nem akartalak megbántani, csak az igazat mondtam – igyekeztem nyugodt maradni, de Minho már szinte vörös volt a dühtől.

- A nénikédet! Aki nem olyan, mint te, az már egy senki szerinted! Magasról tojsz az egész világra, mert ott a pénzed, és ez elvakított! Miért nem tudod felfogni, hogy nem ér-de-kel a hü-lye szó-ló-al-bu-mod! Nem érdekel Érted?! – ordibált. Megszeppenve ültem mellette – és tudod mit? Menj csak Kimhez! De haza se gyere onnan! Mit képzelsz te? Egyre többet vagy vele kettesben, és senki nem tudja, hogy mit csináltok! Most viszont elárultad magad! Ha neked csak Jongin jó, akkor menj hozzá feleségül, rólam meg kopj le! Nem érdekelnek az idiótaságaid! Csak hagyj békén – rávert egyet a nappali bútorra, de akkorát, hogy beleremegtem.

- Azért ennyire nem kellene felfújni a dolgot – kicsit összehúztam magam, és átöleltem a lábaimat. Megijesztett Minho viselkedése –csak az igazat mondtam.

- Persze! Ha szerinted ez az igazság, akkor mit keresel még mindig itt? Menj, lógj a tehetségekkel! – vicsorgott. Kezdett előjönni az a régi Minho, aki az iskola menője volt, és mindenkit bántalmazott.

- Hyung, ennyire nem kellene féltékenynek lenned Kaira. Az egészet miatta túlzod el. Szerencsétlen nem tehet semmiről – felálltam, hogy a legjobb barátom védelmére keljek, de hiba volt. Minho megőrült!

- Mi van? Véded a kis kedvenced? Ő a szeretőd, Taemin-ah? – vigyorodott el erőltetetten.

- Tudod, meg is érdemelnéd, hogy a szeretőm legyen Jongin. A We Got Married óta le se tojsz – morogtam magam elé. Csak ő meghallotta. A szemei elkerekedtek.

- Szóval a szeretőd – itt kínlódva felnevetett – nagyon rendes vagy, hogy tájékoztatsz. Sosem hittem volna, hogy egy ilyen kis kurva leszel.

- Mi? – döbbentem meg, ekkor azonban egy hatalmas pofon csattant az arcomon. A hirtelen jött ütéstől elvágódtam. Hihetetlen ereje volt neki. Egyből az égő arcomhoz kaptam. Kezdtem félni Minhotól. Még sosem csinált ilyet azelőtt.

- Na, nem tetszik, hogy valamiben jobb vagyok nálad? – vigyorgott gonoszul.

Az volt az összes szerencsém, hogy Jinki felébredt a hatalmas üvöltözésre, és kijött a szobájából. Minhot elküldte lenyugodni, ő maga pedig felsegített engem a földről. Nem félek bevallani, hogy sírtam. Tudtam, hogy ez csak egy kisebb vita volt, azonban nagyon megijedtem a páromtól.