Sziasztok!
Nos, elérkezett a történetem vége. Remélem, tetszett, és szereztem nektek egy kevéske izgalmat vele ^^ Légyszi, írjatok némi vélemény, kritikát, valamit, hogy kapjak egy kis visszajelzést ^^
Lexyy
Mikor reggel felébredtem, Taemin
szuszogott mellettem békésen. Pontosan úgy, mint régen. Elmosolyodtam, és
megsimogattam a puha haját. Megfogadtam, hogy vissza fogom őt szerezni, és
szerintem volt rá esélyem. Elvégre részegen is engem akart, szóval biztosan
kedvel még, vagy valami…
Egy darabig csak gyönyörködtem
benne. Olyan természetes volt, hogy az én takarómat húzta magára, és szinte
magába szívta az illatomat.
Rádöbbentem arra, hogy eddig azért
nem vettem észre ezeket az apró jeleket, mert nem akartam. Egyszerűen
igyekeztem figyelmen kívül hagyni mindent, és Juhyeonra koncentrálni. De most
már feltűnt, hogy régebben is mennyi minden jelezte azt, hogy együtt kell
lennem a Kölyökkel. Azzal az illetővel, aki valószínűleg tényleg az életem
szerelme volt.
Felsóhajtottam, majd kimásztam az
ágyból. Ma hosszú nap állt előttem, ugyanis áthívtam a volt majdnem csajomat
filmezni. Most lehet, hogy nem jártunk, de ettől függetlenül még jól érezhettük
magunkat, mint két barát. Meg az is lehet, hogy nem csak Juhyeon jön át, hanem
hoz magával egy pár Red Velvet tagot. Ezzel is azt fogjuk szimbolizálni, hogy
csak barátok vagyunk.
Így aztán úgy éreztem, hogy ideje
volt már felkelni. Vettem egy mély levegőt, és kikecmeregtem az ágyból. Olyan
furcsa volt, hogy ilyen testtel meleg lettem, de talán a kettő igazolta
egymást. Hiszen lehet, hogy heteroként nem jelentkeztem volna egy virágfiú
bandába. Mondjuk, nem is én jelentkeztem, hanem elkísértem Jonghyunt, ott meg
mondták, hogy produkáljak valamit, mert jól nézek ki. Nos, így lettem rapper.
Még a mai napig emlékszem arra, amikor Jonghyun, Key meg Onew bekerült egy
bandába valami Zico művésznevű emberrel. Olyan viták lettek, amelyeket Lee
Sooman a mai napig emlegetett.
Ezekre visszagondolva persze
nagyokat mosolygom, de ez régen közel sem volt így. Akkor nagyon aggódtam
mindenért.
- Jó reggelt – intettem a reggeliző
SHINee tagoknak, akik vigyorogva integettek vissza. Nagyon imádtam ezeket az
embereket, de komolyan.
- Szia! A szendvicsed ott van a
konyhaasztalon. Az, amelyik mellett lévő papírra rá van írva a neved –
magyarázta Jonghyun, miközben fejével a két kikészített étel felé biccentett.
Némán bólintottam, majd elvettem az adagomat. A szokásos helyemen foglaltam
helyet, és eszegetni kezdtem. Most csak azon járt az agyam, hogy vajon mi lesz
majd Taeminnel, ha felébred. Mert egy az, hogy totálisan részeg volt, a
többiről meg inkább nem is beszélek.
- Milyen volt a Music Core? –
kérdezte Kibum. Szúrós tekintetét éreztem magamon, így azonnal felpillantottam.
Tudtam, hogy Taemin miatt aggódott. Talán azért, mert az a kis vacak rengeteget
dolgozott, így megérdemelte a győzelmet. Valamint azt is, hogy végigszurkoljam
az egész műsort. Szerintem, ha nem tettem volna, Key most éppen kinyírt volna
engem.
- Hosszú. De Taemin nyert, és
kicsit berúgott. Iszonyatos volt hazahozni, főleg, hogy Jongin is jött velünk –
mondtam, majd beleharaptam a szendvicsembe. Már elég régen ettem ilyet, főleg,
hogy én általában szívesebben fogyasztom az olyan ételeket, amelyek melegek.
Mármint… egy reggeli levesnek jobban örülnék, mint egy szendvicsnek, bár
megjegyzem, ez még mindig jobb annál, mint amikor kaptunk egy pohár turmixot.
Na, akkor kiborultam, és rendeltem pizzát. Általában megértem, hogy ennyi ételt
kapunk, mert ők a dietetikusok, akik ezért dolgoztak ennyit, hogy mi jól
étkezzünk, de kérlek! Egy turmixszal nem lehet jóllakni!
- Juj, gratulálunk neki – Jonghyun
tapsolni kezdett. Olyan volt, mint egy büszke édesapa, akinek a gyermeke valami
nagy sikert ért el. Hát, valahol ez így is volt. Key annyit gondoskodott a
Kölyökről, amikor megalakult a banda, mintha a második anyja lett volna. Rólam
is megpróbált, de én azért annyira nem hagytam magamat. Jinki elővette a
mobilját, és pötyögni kezdett rajta. Gondolom, ő is hozzá akart szólni a beszélgetéshez
egy hatalmas gratulációval, így csendben várakoztunk, hogy lefirkálja azt, amit
akart. Nagyon rossz volt, hogy nem beszélhetett, vagy legalábbis nem olyan
sokat, mint szokott. Már ki tudott mondani pár szót, de azt is elég elhaló
hangon.
- Ma jön át Juhyeon, ugye? –
fordította felém a mobilt. Nem igazán értettem, hogy ez hogyan jött ide, de
természetesen készségesen válaszoltam az én kedvenc leaderemnek.
- Igen, de valószínűleg nem
egyedül, hanem hoz át más tagokat is, nehogy valaki félreértse.
Már mindnyájan tudtak a
visszaszerzési projektemről. Igazából már mindenki tudott róla, csak Taemin
nem.
- Mi lenne, ha mi is maradnánk? –
ismét a képembe nyomta a gépet. Nos, ez az ötlet remek volt, mert én nagyon
szerettem társaságban lenni, és talán némi segítséget is kaphatok majd tőlük,
hogy hogyan is kezdjek neki az udvarlásnak.
- Jó kis buli – nevettem fel, mire
a banda minden tagja elmosolyodott. Ezek szerint ma szabadnaposak voltak. A
három fiú egymásra mosolygott. Értem én, ezek itt konzultálták meg, hogy amint
felbukkanok, meghívatják magukat a filmnézős délutánomra. Nagyon kis cselesek
voltak.
- Akkor nagyon szívesen meghívjuk
magunkat – Kibum büszkén elmosolyodott, majd felállt, és a mosogatóba tette a
tányérját. Őszintén bevallom, hogy így még izgatottabban vártam az egész
filmezést, mint eddig. Talán azért, mert végre a barátaim is ott voltak. Nagyon
hiányoztak a közös SHINee pillanatok. Mostanában mindenki túl elfoglalt volt.
Ettől persze nem ment tönkre a banda hangulata, ugyanúgy szerettük egymást,
mint eddig.
- Nagyon tudok nektek néha örülni –
sóhajtottam. Ismét beleharaptam a szendvicsbe, és közben a két legidősebbet
bámultam. Meg kellett hagyni, hogy imádtam őket, Jinki pedig egyenesen a
példaképem volt. Valamiért mindig különös vonzalmat éreztem a leaderek iránt.
Jó, nem úgy, hogy szerelmi szinten, de valamiért nekem mindegyik olyan volt,
mint egy istenség, hiszen kétszer annyit dolgoznak, mint a csapat többi tagja.
Jinki pedig most különösen nagyot ugrott a listámon, mert még betegen is
megállta a helyét a csapatban.
- Tudjuk – biccentett Jonghyun
mosolyogva. Innentől kezdve pedig csend telepedett a konyhára. Jonghyun és én
ettünk, Kibum kiment, Jinki pedig bambult ki a fejéből. Mindenki fáradt volt,
és unott, és együtt vártuk Junhyeont, meg a lányokat, akiket hoz magával.
Taemin még gondolom, aludt. Nem is
csodáltam, szegényem elég fáradt lehetett, meg azért a pia is biztosan hatott.
Mondjuk, most nem is bántam, hogy nem volt itt. Ennek talán az volt az oka,
hogy most kellett összeszednem minden bátorságomat.
- Majd segítetek Taeminnel? –
kérdeztem hirtelen félénken. A fiúk mosolyogva bólintottak, és itt újra
megszakadt a beszélgetés. Hamarosan végeztem a szendvicsemmel, így a tányért be
is tettem a mosogatógépbe. Igazából kezdett hiányozni az a tipikus, meghitt
hangulat, amely mindig belengte a dormot. Valamiért, amióta Taeminnel
szakítottunk, azóta nincs ilyen kellemes hangulat a bandatagok között, csak
vagyunk, és egyik kínos csendből cseppenünk át a másikba. Persze, az is lehet, hogy
ezt csak képzeltem, és eddig is ugyanilyen volt az egész, csak a rózsaszín köd
lebegett a szemeim előtt. Mindenesetre akkoriban nem éreztem a kellemetlen,
kínos csendet. Egyszerűen túl tökéletes volt minden. Oké, sokat kellett
dolgoznunk, de az volt a legkevesebb.
Csendben kisétáltam a konyhából, és
felöltöztem. Szemem sarkából láttam Taemint szuszogni az ágyamban, immáron azon
a térfélen, ahol én aludtam. Nem is tudom, talán az illatom miatt csúszott át
arra az oldalra. Mindenesetre nagyon aranyos volt. Talán ilyenkor szerettem őt
a legjobban. Amikor aludt. Olyankor ártatlan volt, pontosan annyira, mint
régen. Bájos, nyugodt arcocskája békésen pihent, és az öntudatán kívül látszott
rajtam, hogy hozzám vonzódott. Talán a tegnapi sokkomat ezzel igyekeztem
nyugtázni, és így mutatta meg, hogy még volt esély a kapcsolatunk
újraélesztésére.
Magamra öltöttem egy rövidnadrágot,
meg egy pólót, azzal elkészültem. Óvatosan hajtottam be a szekrényajtót, nehogy
felébresszem a Kölyköt. Régebben mindig nyafogott, de amióta SM tag, azóta
sokat komolyodott, legnagyobb bánatomra. Mondjuk, én is változtam. Én voltam a
suli egyik legmenőbb gyereke, most meg virágfiú szerepébe bújva mutatkozom.
Hihetetlen változás volt. Csendben odasétáltam Taemin mellé, hogy hallgassam a
szuszogását, és asszisztálhassak minden egyes lélegzetvételénél. Annyira
szerelmes voltam belé, hogy azt nem tudom szavakkal leírni. Csak abban voltam
biztos, hogy vissza akartam őt szerezni. Ezt a kincset, aki az enyém.
- Nagyon szeretlek - suttogtam.
Kezeim maguktól vándoroltak a bársonyos arcocskájára, így megsimogattam őt.
Lassan áttévedtem a hajára, amibe boldogan túrtam bele. Ugyanúgy aludt, mint
mielőtt leültem mellé. Talán majd ma...
Mélyet sóhajtottam. Az volt a baj,
hogy a Kölyök már nem volt a Kölyök. Felnőtt, és sok dologban másként
gondolkozott, mint azelőtt. Már nem kellett neki minden apró részletet
elmagyarázni, de szerencsére a feledékenysége és szétszortsága megmaradt. Talán
ezek voltak azok a kapaszkodók, amelyek azt bizonygatták, hogy igenis szüksége
volt rám. Nagyon szerettem őt. Túlságosan is. Csak azt nem tudtam, hogy miért.
Egyszerűen nem találtam rá magyarázatot. Akármikor ránéztem, nem tudtam
megmondani, hogy miért szerettem őt. Csak szerettem. Túlságosan is. Magamnál
akartam őt tartani. Emlékszem, mikor debütkor lejöttünk a színpadról, Taemin
anyja jött elém. Azt mondta, hogy vigyázzak a fiára, mert tudja, hogy a
Taeminnel való kapcsolatom meglehetősen jó.
Hát, vigyáztam rá. Itt volt. Épen
és egészségesen. Úgy éreztem, hogy azt a kis babát már soha nem kapom vissza,
de nem is kell. Nekem Taemin a szerelmem, és ez az új is van olyan izgató, mint
a régi. Úgy döntöttem, hogy össze akarok vele jönni, legyen bármi az ára.
Csengettek.
Kezeimet automatikusan magam mellé
helyeztem, és kisiettem. Az ajtót természetesen gondosan becsuktam magam
mögött.
- Sziasztok! - üdvözöltem az
ajtóban ácsorgó öt lányt. Key segített nekik elpakolni, Jonghyun meg Onew a
tévét kapcsolgatták át.
- Hali - köszöntek vissza. Juhyeon
volt itt, Wendy, Luna, Amber meg Sooyoung, azaz Krystal.
- Gyertek be - invitáltam őket, Key
pedig beszaladt a konyhába nassolnivalókért, meg üdítőkért.
- Hol a maknae? - pillantott rám
Irene.
- Alszik. Kicsit berúgott a tegnapi
nyerés miatt - válaszolt helyettem Jonghyun - Üljetek le.
Mindenki helyet foglalt valahol. Én
a kanapé bal oldalán ültem, mellettem Irene, mellette Seunghwan. Sooyoung a
földön akart ülni Amberrel és Lunával, Jongkey elfoglalta a kétfős kanapét,
Onew pedig a fotelba került. Azzal elkezdődött a film. Közös megegyezés alapján
komédiát néztünk, és nagyon jól szórakoztunk. Úgy éreztem, hogy most már
majdnem teljes volt a csapat.
Természetesen Taemin hiányzott
innen, hogy velünk együtt nézhesse ő is a filmet, ami összességébe véve nagyon
jó volt. A dietetikusok meg fognak minket ölni, az fix, ennek az volt az oka,
hogy telezabáltuk magunkat az olyan egészséges dolgokkal, mint a chips, a kóla,
a sós mogyoró, a pattogatott kukorica és a gumicukor. Az biztos, hogy emiatt
fogunk kapni a fejünkre, de nem érdekelt. Most jól éreztük magunkat, és ez volt
a legfontosabb. Aztán hallottam az ajtó nyílását. Taeminnie biztos felkelt, és
valószínűleg éhes volt, meg keresett is minket. Szerintem csak én hallottam,
mert a többiek mind bambulták tovább a filmet. Egy pillanatra elöntött a
bizonytalanság. Nem voltam biztos abban, hogy Taemin még akarta-e ezt az
egészet. Elvégre pont akkor hagytam őt el, amikor nem kellett volna. Most már
bántam. Nagyon bántam, de már nem tudtam visszacsinálni. Taemin biztosan
haragudott rám emiatt. Nem, mintha hibáztatnám, én is utáltam magam. Mosolyogva
néztem rá a majdnem csajomra. Bíztam abban, hogy nem tévedett, és Taemin
tényleg szeretett engem. Tudtam, hogy most kellett lennie a nagy vallomásnak,
de valamiért nem ment. Talán féltem. Igen, ez lehetett a legmegfelelőbb szó.
Rettegtem Taemintől, és attól, hogy elutasít. Hogy utálni fog. Igazából,
örültem, hogy sokan voltak itt, így legalább abban biztos lehettem, hogy nem
fog nagyon balhézni. Legalábbis nagyon reménykedtem benne. Taemin azért elég
kiszámíthatatlan volt néha. Nem mindig tudtam, hogy miket művel tudatosan, vagy
öntudatlanul. Szerintem ő sem. Ez persze attól függ, hogy aktuálisan kivel
beszélt. Voltak olyan szavai, amelyek ösztönösen jöttek az illető kilététől
függően.
- Sziasztok - köszönt be a kedvenc
kisbabánk. Mosolyogva fordult oda mindenki.
- Szia - intettünk neki mosolyogva.
Egy darabig értetlenül nézett körbe. Biztos sok volt neki ez az ember.
- Nem fáj a fejed? - Key aggódva
nézte a pici babánkat, aki gyengén bólintott.
- De. Ezért is jöttem be. Kaphatok
egy fejfájás csillapítót? - látszott az arcán, hogy nagyon fájt neki, így
megragadva a lehetőséget felpattantam, és azonnal mellé siettem. Segíteni
akartam neki, mert ő volt a mindenem, és az volt a dolgom, hogy a mindenemmel
foglalkozzam.
- Gyere, kiszolgállak - gyengéden
megsimogattam a hátát. Olyan pici volt ő, és törékeny, mint egy kisbaba.
Ösztönösen meg akartam ölelni, hátha azzal segítenék neki, de nem mertem így
cselekedni. Csak finoman magamhoz húztam, és besétáltam vele a konyhába. Minden
léptem egyre apróbb volt, pontosan azzal párhuzamban, ahogy Taeminnie
lépkedett. Nagyon lassan, de beértünk. A gyógyszeres fiókból kiemeltem a
fájdalom csillapítót. Kinyomtam belőle egy pirulát, majd öntöttem egy pohár
vizet.
- Tessék, Kölyök - finoman a kezébe
nyomtam a két dolgot.
- Köszönöm - hálás szemekkel nézett
rám, miközben bevette a gyógyszert. Elmosolyodtam.
- Nincs mit. Jobbulj - finoman
megsimogattam a puha arcocskáját. Halványan visszamosolygott. Barna szemeiben
csillogott a fájdalom, de igyekezett hősiesen viselkedni.
- Menj nyugodtan vissza filmezni -
sóhajtott fáradtan. Azonban látszott rajta, hogy mást mondott, mint amit
szeretett volna valójában.
- Maradok, nehogy bajod legyen, jó?
- mosolyogva felálltam, és leültem a mellette levő székre. Nagyon szerettem őt,
és rossz volt így látni. Persze, tudtam, hogy csak másnapos volt, de akkor sem
örültem annak, hogy ennyire nyomott volt.
- Hyung? - tekintetét rám szegezte.
Automatikusan odapillantottam. Bájos arcocskáján el volt mosódva a tegnapi
smink, ráadásul elég szerencsétlenül. Szerintem annak a párnának új huzatot
kell majd vennem. Nagyon nagy áldozatokat hoztam Taemin szerelméért. Túl
nagyokat.
- Mondjad - a fáradt szemeibe
néztem, hogy lássa, minden figyelmemet neki szenteltem.
- Tegnap nagyon gáz voltam? -
kérdezte. Hangja remegett. Biztosan attól félt, hogy leszidom őt olyan dolgok
miatt, amikre nem emlékezett. Vagy esetleg csinált valami olyat, amit nem
kellett volna. Tudtam, hogy ezt most nem baltázhattam el, így elmosolyodtam. Minden
olyat el kellett neki mondanom, amivel közelebb kerülhet hozzám.
- Nem voltál vészes. Bár, amikor
már csak ketten ültünk a kocsiban, akkor fogtad magad, és belehuppantál az
ölembe. Alig tudtalak kilökni onnan, hogy ne szenvedjünk balesetet. Azon kívül
viszonylag rendben voltál - magyaráztam neki. Elkerekedett szemekkel nézett
engem. Hát, erre biztosan nem számított. Arról mondjuk nem tehetett, hogy
"játszadozni" akart velem, így egyáltalán nem haragudtam a buksijára.
- Én... sajnálom
- zavartan lesütötte a szemeit.
Elég kellemetlen dolgot csinált, azt elismertem, de nem tudtam rá haragudni.
Talán azért, mert szerettem őt. Eddig azt hittem, hogy ő is szeretett engem, de
kiderült, hogy nem. Legalábbis Kim ezt mondta.
- Izé... te meg Jongin... - kezdtem
bele. Meg akartam győződni arról, hogy mi is volt közöttük.
- Legjobb barátok vagyunk. Nem
több, csak téged idegesít vele. Azt hiszi, hogy így könnyebb lesz túllépnem
rajtad - válaszolta. Még nem tette magát túl rajtam? Ez azért meglepett.
Valamiért úgy éreztem, hogy fellángolt az a pici remény, így boldogan
nyugtáztam magamban a tényeket - És Juhyeon meg te?
Felsóhajtottam. Azzal tisztában
voltam, hogy olyat nem mondhattam, hogy Baechu is 2min shipper volt, így mást
kellett kitalálnom.
- Izé... nem jött össze. Nem is
illünk annyira egymáshoz, mint azt az elején hittem. Tudod, ő inkább benn
szeret lenni, én meg kinn. Elütünk egymástól.
- Értem. Akkor... most itt vagyunk
mind a ketten pár nélkül - keservesen felnevetett.
- Jó, ennek megvan az oka - mondtam
mosolyogva. Taemin rám pillantott. Szerintem kezdett hatni a
fájdalomcsillapító, mert most már ragyogott az arca, ami jó jelnek számított.
- Mert egy féltékeny paraszt vagy -
arcán megjelent egy kis mosoly, amit automatikusan jelnek vettem, bár megdöbbentett
ez a kijelentése.
- Igazán? - felálltam, és mellé
lépkedtem. Igyekeztem a lehető legbiztosabban lépkedni, hogy érezze a
hatalmamat. Arcomon egy gonosz vigyor jelent meg - te pedig egy öntelt pöcs - leguggoltam
elé, hogy a szemeibe nézhessek.
- Sosem találkozhattam a
barátaimmal, mert féltékeny voltál.
- Mindig megkaptam, hogy
tehetségtelen vagyok.
- Nagyon ritkán hagytad, hogy én
domináljak, pedig ugyanolyan férfi vagyok, mint te.
- Soha nem akartad velem tölteni a
szabadnapjainkat, amikor nem hagyhattuk el a dormot. Inkább telefonáltál
Kimmel.
- Mindig másokkal lógsz, és ez
nekem nagyon fájt, mert nagyon jól nézel ki, és én nem adhatom meg neked
ugyanazt, mint egy nő. És mivel te vagy nálunk a pasisabb, ezért téged
tartottalak annak, aki megun engem.
- Amikor Naeun azt mondta, hogy
kedvel, te meg visszaválaszoltad, hogy te is kedveled őt, akkor darabokra
hullott a szívem.
- Nagyon hangosan horkolsz. Néha
aludni sem tudok.
- A repülőgépen olyan hangosan
bömbölteted a fülesedben a zenét, hogy én süketülök meg helyetted.
Ekkor valamilyen oknál fogva
megéreztem Taemin puha ajkait. Fel sem tűnt, hogy mind a ketten közeledtünk
egymáshoz. Nyelvét finoman a számba tolta, én pedig utat engedtem neki. Nem
volt szükségünk szavakra, bocsánatkérésekre, sírásra, vallomásra és hisztire.
Semmire nem volt szükségünk, csak egymásra. Mi nagyon jól tudtuk mind a ketten,
hogy mindig is összetartoztunk.
- Szeretlek, Kölyök - nyögtem két
csók között. Kezeimmel átkaroltam a nyakát, majd ujjaimmal nekiálltam a hajában
turkálni.
- Én is szeretlek, hyung -
suttogta.
2014.08.30.
Choi Minho
VÉGE
Sya nagyon szeretem a történeteidet és nagyon örülök hogy irsz velük mert nagyon hiânyzik a 2mines story én nagyon örülök hogy irsz velük mert hatalmas nagy kedvenceim 💕
VálaszTörlésSzia, örülök, hogy te is 2min shipper vagy. Sajnos valamiért ebben az országban ők nem olyan népszerűek, de az a célom, hogy minél több legyen belőlük is ^^
TörlésNagyon örülök, hogy tetszett ^^ A komiért pedig hálás vagyok
Nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem !!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nem lehet vége.... követelem a 3. évadot is, lázadást fogok szítani XDXDXD Ahhhh..... nagyon imádtam az egészet, és roppantul fog hiányozni az egész. Bár nem vagyok Taemin fan, azért szerettem ezt a ficit, és mindig jókat lehetett nevetni, meg mérgelődni is rajta. Olyan jók voltak a szereplők, meg az egész történet, hogy waaaaaa.......3. évad!!!!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy egy ilyen jó ficit olvashattam, és TUDOM, hogy lesz még hasonlóan jó :P Imádtam ezt a befejező részt is, főleg a végét, amikor egymáshoz vágták a rosszdolgaikat, cukik voltak nagyon. Imádtaaaaam.........3.ÉVAD !!!!!!XDD
<3 <3 <3
de de de de de de de de de de de de de de!!!!!
TörlésSajnos befejeződött a történet, és happy enddel, úgyhogy békesség van. Igazából nekem is fog hiányozni az írogatás, mert még ezt a depresszív hangulatot is igyekeztem kicsit feljebb dobni, és néha egészen elégedett voltam egy-két résszel.
Tudom, hogy nem szereted Taemint, de szerencsére volt Minho is, bár a történetet hivatalosan csak Taemin szemszögből terveztem. Csak Minho életét is meg akartam mutatni, és mivel naplósan oldottam meg, így ez maradt megoldásképp.
Őszinte leszek, terveztem egy harmadik évadot, ami inkább Onew központú lenne, de mellette maradna a Jongkey-2min. Azonban kedvem sem nagyon van hozzá, meg ez mégiscsak egy 2min történet, harmadik részt meg már nem tudnék kitalálni ehhez XD
Mindenesetre nagyon örülök, hogy tetszett, és tényleg, nagyon köszönöm, hogy a nehézségeid ellenére mindig igyekeztél valamit odafirkálni, hogy jobban érezzem magam, és kapjak visszajelzést ^^
Nagyon örülök, hogy tetszett, és én köszönöm, hogy írhattam ^^
Szia!^^
VálaszTörlésElőször is, ne haragudj a kimaradásomért, de úgy éreztem, nem tudok mit írni, ezért olvastam folyamatosan a történetet, hogy a végéhez már tényleg tudjak írni:)
Nagyon nagyon boldog voltam a végkifejlet miatt!*-*
A többiek pedig eszméletlen rendesek voltak, pláne Juhyeon. Azért be kell vallani, kevesen tennék meg ezt, amit ő. Kimet végülis bírtam, hiába egy tuskó, bár szerintem sokat nyom a latban, hogy az EXO biasom ő xD
A SHINee pedig még mindig összetartó és a tagok minden helyzetben ott vannak egymásnak, ahogy mindig^^
számomra nagy élmény volt végigolvasni mindkét évadot, mert hát ami jó az jó:"D
A karakterek jelleme szerintem nem változott az első évad óta olyan áttörően, mégis lehetett érezni, mennyit fejlődtek érzelmileg^^
Aigo, nem tudom megfogalmazni rendesen:0 szóval úgy értem, változtak, de megvolt a jellemük régi hangulata, ami nekem nagyon tetszett:)
Remélem, olvashatok még tőled, köszönöm, hogy olvashattam mindkét évadot!^^
Hwaiting!*3*
Szia ^^
TörlésSemmi probléma, nem kötelező kommenteket írni, bár azt hittem, hogy elriasztottalak valamivel XD
Igazából a karakterfejlődésre igyekeztem egy kicsit több hangsúlyt fektetni, éppen ezért próbáltam néha visszatekinteni a CdF-ben már megalkotott jellemzésekhez.
Éppen ezért maradt Kim a maga módján paraszt, vagy például ezért volt az, hogy Key kicsit kétszínű lett. A SHINee-t igyekeztem nagyon összetartóvá írni (nem mintha élőben nem ilyenek lennének)
Juhyeon-t pedig nem is terveztem bele, de így nagyobb lett a hatás.
Nagyon köszönöm ezt az összegző komit, és azt, hogy olvastad a történetet ^^
Egyelőre nem tervezek új történetet, de még ki tudja ;)