17. Bejegyzés

+18!!!

Igazából a mai napom túl hosszú volt, és éppen ezért úgy döntöttem, hogy kettő részre fogom szedni az egészet. Így aztán előre írom a dátumot, és majd holnap folytatom, de egyszerűen nem fért bele abba az oldalszámba, amit terveztem.

Ma eleve úgy keltem, hogy tudtam, kettesben leszek egész nap Juhyeonnal. Soohyun és Seulgi leléceltek a családjaikhoz, Seunghwan pedig plusz felvételeket készít, így egyedül maradt a csajom. Ennek pedig felettébb örültem, mert az ilyen ritka alkalmakat ki kellett használnom. Hát, igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni, remélem, sikeresen. Így aztán reggeli után egyből vissza is siettem átöltözni.

- Ennek megint mi a baja? - hallottam Kibum morgását.

- Csajozik - esküszöm, tudtam, hogy Kim Jonghyun arcán egy milliókat érő mosoly ékeskedett, mint valami boldog mókusnak. Nagyon rendes volt tőle, hogy megvédett, kiállt mellettem, meg, hogy igyekezett megérteni engem is. Komolyan, ezt sosem fogom tudni meghálálni. Behajtottam magam mögött az ajtót, majd nekiálltam vetkőzni. Igazából nem tudtam, hogy mit fogok vele csinálni, de a biztonság kedvéért betettem egy doboz óvszert a táskámba, néhány síkosítót, meg a szokásos felszereléseimet. Emellett azt is beleszámítottam, hogy nagy valószínűséggel ott is alszom, így bepakoltam egy pólót is. A többi elhanyagolható volt. Elégedetten húztam be a hátizsákomat, majd kinyitottam a szekrényt. Szinte azonnal elbizonytalanodtam. Eszembe jutott, hogy Juhyeon egyáltalán nem volt olyan, mint egy átlagos lány, vagy, mint Taemin. Őt nem lehetett csak úgy megtömni, mint a többi embert. Egyszerűen túl kedves, visszahúzódó és cuki volt ahhoz, hogy ilyet tegyek vele. Nem tudom, miért, egyszerűen nem volt szívem ezt tenni. Így nem öltözhettem fel egy szimpla "hé, jöttem dugni" ruhába. Valami romantikusabb öltözetet kellett találnom. Nos, a legromantikusabb szerelésem egy öltöny volt, így felvettem azt. Úgy voltam vele, hogy házimoziba tökéletesen meg fog felelni, így aztán büszkén emeltem le a szerencsés nyertest. Elég visszafogott és szexi volt egyben, így bátran fel mertem ölteni a testemre. A fehérneműfiókomhoz sétálván kinyitottam azt, s kivettem egy újat, valamint valami normális zoknit. Általában cicás, kutyás, nyuszis, vagy szivecskés volt, amik nem túl férfiasak, így nem akartam magam kellemetlenül feltűntetni. Így jutottam aztán arra a döntésre, hogy a mélyen őrzött, és csak nagyon ritkán használatos fehér zoknijaimat kellett felhasználnom, ami számomra egy személyes traumával ért fel több okból is. Nagyon utáltam ezeket felvenni, mert túl egyszerűek és unalmasak voltak, ami nem igazán volt rám jellemző, ugyanis valami eszméletlen módon szerettem a mintákat, meg a szép motívumokat. A sima az túl unalmas volt, és kellett rá némi más szín is, még akkor is, ha csak valami eszméletlenül picike. És nem, az, ha leettem, nem számított mintának...

Taemin szórakozott mindig ezzel, és már felettébb zavart egy idő után. Ő jobban szerette az egyszerű pólókat, és már kezdtem úgy érezni, hogy igazából az évek során elnőisedtem, ő meg férfiasabb lett, és lassanként bele fog kényszeríteni az uke szerepébe. Igazából nem volt olyan rossz alul lenni, de a dominálás volt inkább az én műfajom. Ettől függetlenül nem zavart, hogy a Kölyök néha felül akart lenni, elvégre ő is férfi volt, és ugyanúgy megtette értem. Én miért ne tehettem volna meg érte?

Büszkén léptem ki a szobából, majd vonultam végig a dormon, hogy mindenki láthassa, randim lesz. Igazából nem azért volt, hogy másnak tetsszem, hanem inkább magamnak akartam bemesélni, hogy mennyire szuperül fogom magam érezni Juhyeonnal, a Kölyök meg majd el is lesz felejtve, mert én ezt megtehetem.

- Hallod, nem is tudtam, hogy luxusétterembe mentek - jegyezte meg hirtelen Jinki a tabletjén keresztül. Gondolom, Taemin már elmesélte, hogy a leaderünk nem tud beszélni a műtétje miatt. Polipja volt. Felvontam a szemöldököm, mivel valójában nem oda indultam.

- Nem is - ráztam meg a fejem.

- Pedig nagyon ki vagy nyalva - biccentett Jonghyun is. Esküszöm, kezdtem magam hihetetlenül kellemetlenül érezni amiatt, hogy egy egyszerű randira sem tudtam kiöltözni rendesen. A következő hangot Kibum adta ki egy hangos sóhajjal.

- Gyere, Rómeó, megtanítalak öltözni - mondta, majd behúzott a szobába. Szó nélkül mentem utána, mert tudtam, hogy mást is akart mondani.

Igazam lett. Amint beértünk a szobába, behajtotta az ajtót, majd rám nézett. Tekintete csalódottságot tükrözött, amit nem tudtam hova tenni. Értetlenül néztem a cicaszemeibe. Egyből felugrott a lelki szemeim előtt az, amikor sikerült őt is megfektetnem, ráadásul az iskolában. Most azonban már nem az a szöszke kisgyerek volt, hanem egy igazi férfi, aki szerintem gondolatban már hatszor megölt. Vagy tervezte.

- Mi az? - vontam fel a szemöldököm, de csak idegesen elpillantott. Mintha azt akarta volna velem éreztetni, hogy rosszat tettem.

- Taemin ma egész nap maga alatt volt. Meg tegnap is. Megint kezdesz visszaesni az érzéketlen kurva szerepébe - sóhajtotta. Értetlenül néztem rá.

- Sosem voltam kurva.

- Tudod, te az a fajta vagy, aki mindenkit megkaphat. Sportos, kedves, romantikus, bújós, magas, férfias. Ezt tudtad magadról, és ki is használtad. Aztán jött Taemin, aki hirtelen a világot jelentette neked. Mi lett ezzel a kapcsolattal? Hol van a tündi-bündi 2min? - kérdezte hirtelen, mire felsóhajtottam. Valahol igaza volt. A Kölyök nekem egy nagyon fontos személy volt, hiába próbáltam tagadni...

- Tudod, ez nem egy tündérmese, itt nincs "boldogan éltek, míg meg nem haltak". Taemin már a múlt - igaz, fájt kimondanom, de valahogy muszáj volt elmondanom neki, hogy már nem akartam visszaszerezni a Kölyköt, hanem az volt a célom, hogy tovább lépjek.

- Ezt nem fogom elhinni. Szereted őt, hiába tagadod, de ha ez nem is így van, akkor is lehetne annyi empátiád, hogy nem dörgölöd az orra alá a nőügyeidet, mert neki ez kellemetlen, ha hiszed, ha nem - most hirtelen olyan volt, mint egy anyatigris, aki nagyon is védte a kistigrisét, a Kölyköt. Azonban valahol igaza volt.

- Tudod, hogy ez nem csak Taeminről szól. Ő boldog, van egy szólóalbuma, ott van neki Jongin, minden tökéletes. Hadd legyen nekem is egy pici boldogságom. Ő ezekkel vág fel, én mivel? Nekem is kell valami. Nincs

jó hangom, nem táncolok olyan jól, konkrétan egy senkinek érzem magam, és még ezt az orrom alá is dörgöli - jelentettem ki határozottan, mire Key bólintott. Valahol biztosan megértette az én nézeteimet is.

- Nem azt mondom, hogy dobd Juhyeont. Ha boldog vagy vele, legyél. Azt azonban ne feledd, hogy Taemin nagyon szeret téged, de nem mer közeledni feléd, mert fél, hogy kidobod.

Felsóhajtottam.

- Tudom. De azt hiszem, hogy ideje túllépnem ezen a kapcsolaton - a szekrényhez fordultam, mintha attól vártam volna segítséget. Azonban semmit nem kaptam, még egy üres tekintetet sem. Inkább kinyitottam, hogy újra láthassam a ruhákat. Kibum csendben mellém lépdelt, tekintetével a választási lehetőségeket nézte, így beállt egy felettébb kínos csend. Igazából tudtam, hogy valahol igaza volt, ő is tudta, de igyekezett megérteni engem egy picit, ami azért jól esett.

- Szóval, mit is csináltok? - kérdezte egy kis idő után.

- Átmegyek hozzá filmezni, aztán meg ki tudja... - egy sejtelmes pillantást vetettem felé, de nem viszonozta, mi több, még el is fordította a fejét, majd kiemelt egy kék inget.

- Ezt vedd fel, meg a fekete farmerod. Egy átlagos tornacipővel tökéletesen fogsz kinézni - magyarázta, miközben kipakolta az említett cuccaimat, majd mindet a kezembe nyomta - öltözhetsz.

Némán bólintottam. Letettem a ruhákat a földre, majd nekiálltam vetkőzni. Gyorsan kiszenvedtem magam az öltönyből, amikor a szemem sarkából megláttam Kibumot. Úgy megijedtem, hogy majdnem eltaknyoltam a hirtelen jött ugrástól.

- Bassza meg! Te nem mentél ki? - kérdeztem rémülten, mivel egy cseppet sem mozdult a helyéről. Ez most komolyan végignézte a vetkőzésemet?!

- Nem - vont vállat, majd lehuppant mellém - férfiak vagyunk, nem fogok elájulni a kukackádtól. Főleg, ha nem is látom, mivel az alsónadrágot le sem veszed. Nincs igazam? - hangja kicsit gonosz volt, de rettentően szerettem, amikor így szórakozott.

- Igazad van, de ez nem kukacka, mert nagyobb, mint a tied - felhúztam a farmeremet és az ingemet, amit gombolni kezdtem. Kibum csendben bambult ki a fejéből, érdekes módon nem is figyelt rám, pedig azért elég sokat izmosodtam az utóbbi időben.

- Tudod, nagyon rosszul esik, hogy Taemint így átverem. Mindkettőtök oldalát megértem, de neked is meg kellene érteni az ő szemszögét. Nagyon szeret téged, és sajnálja, hogy úgy bánt veled - bambán nézte a falamat, arca rezzenéstelen volt. Tudtam, hogy elég kellemetlen szituációba hoztam, ugyanis már tudott arról, hogy szakítani akartam Taeminnel. Megkértem őt, hogy legyen vele, és mesélje el, hogy van az én kincsem. Azóta suttyomban néha megbeszéljük a dolgokat.

- Figyelj, ha tényleg így van, akkor elmondja. Akkor tényleg bocsánatot kér, és beszél hozzám rendesen. Az nekem is feltűnt, hogy keresi a társaságomat, de akkor sem esett jól, hogy folyamatosan megalázott - igyekeztem halálosan nyugodt lenni, de nem mindig sikerült, főleg, hogy a végén már majdnem elbőgtem magam. Pedig nem szoktam.

- Te is keresed az övét. Nem tudtok egymás nélkül lenni - vonta meg a vállát.

- Na, jó, amikor mellém tettétek, hogy dughassatok, akkor amúgy mit vártatok reggel? Mert Jonghyun azt mondta, hogy a te ötleted volt - gyorsan témát váltottam. Erre még nagyon kíváncsi voltam, ezután pedig már sietnem kellett.

- Azt hittem, hogy felkeltek, és lesznek olyan emlékeitek, amelyek miatt összejöttök. Hát, nem.

- Csodálatos ötlet - biccentettem - most azonban lépek.

- Várj! - még mielőtt megindultam volna, megragadta a csuklómat. Értetlenül néztem rá, főleg, hogy nem szokott ilyeneket tenni, de végül mindent megértettem. A zsebéből kiemelt két pici zacskót, amit a tenyerembe nyomott.

- Nem akarok a boldogságod útjába állni. Ha szereted Juhyeont, akkor szeresd, de ne feledd, hogy lehetőleg ne vesd el magjaidat a termőföldben - kacsintott, majd elengedett. Halványan elmosolyodtam, intettem neki egyet, és elbúcsúztam a többiektől is. Miközben felvettem a cipőmet, végignéztem a társaságon. Key addigra már kisétált a szobából, és Jonghyun mellett foglalt helyet. Nem nagyon foglalkozott mással, csak hozzábújt a pasijához, mint egy aranyos kiscica. Jonghyun átkarolta a derekát, úgy néztek tévét. Elmosolyodtam rajtuk, és akaratlanul is visszaemlékeztem azokra a percekre, amikor Taemin is így viselkedett velem. Tekintetem ezek után Onewra tévedt, aki papírmunkát intézett. Kicsit elveszve igyekezett rendet tartani a sok papír között, amiket gémkapcsokkal próbált összefűzni.

Előtte pedig Taemin ült bambán. Csak nézett ki a buksijából, mint valami zombi.

- Elmentem! - kiáltottam be, de már azelőtt leléptem, hogy visszaköszöntek volna. Valamiért nagyon beleégett a memóriámba a Kölyök bánatos ábrázata. Nem tudtam hirtelen mit csinálni, vagy mire gondolni. Csak az volt a fejemben, hogy mennyire rossz volt őt így látni.

Csendben siettem el a Red Velvet dormig, mikor pedig nem láttam embert, szökdécselni kezdtem unalmamban. A közeledéssel párhuzamban egyre bizonytalanabb lettem, és azon is gondolkoztam, hogy vajon Juhyeon mennyire szerethetett engem. Sajnos nem voltam túl biztos magamban. Azt tudtam, hogy kamaszként utált. Mindig előttem ült a suliban, és mindig kapucnis felsőt viselt. Nos, ezt használtam mindig szemetesnek. Egyébként már akkor volt valami megnyerő ebben a lányban, de akkor még nem figyeltem rá annyira. Most azonban már megismerhettem az igazi oldalát is, és mivel megbocsájtott nekem, esélyesnek éreztem, hogy mindent újra lehet vele kezdeni. Most pedig úgy éreztem, hogy szerelmes lettem belé.

- Elnézést, mennyi a rózsa? - torpantam meg egy öreg néni előtt, aki különféle virágokat árult.

- Nyolcszáz-tizenkettő Won szálanként - remegő, nénis hangon szólalt meg.

- Akkor kérek szépen tíz vöröset, és egy... az kék? - értetlenül bambultam a sötétszínű virágot. El sem akartam hinni, hogy az tényleg kék volt.

- Igen.

- Akkor azt tegye középre, kérem - biccentettem, majd elővettem a tárcámat, és a néni kezébe adtam a pénzt, amint nyújtotta felém a csokornyi rózsát. Nem igazán láttam eddig kék rózsát, de biztosan a tintától lett olyan, amit a gyökerébe öntöttek. Megköszöntem a szerzeményemet, aztán folytattam is az utamat. Most már meg sem álltam a Red Velvet dormig, ahol bátran kopogtam be. A szívem úgy kezdett verni, mintha ki akart volna ugrani a helyéről, a víz pedig szörnyen kivert. Főleg, amikor kinyílt az ajtó. Ajkaimba beleharaptam egy másodperc erejére, aztán felbukkant Juhyeon bájos feje, egy széles mosollyal az arcán.

- Szia - mosolyogva kiegyenesedett, és félre is állt az ajtóból, hogy bemehessek.

- Szia - mosolyogtam rá. Egy fehér pólót viselt, meg egy kék rövidnadrágot. Hát, még mindig nagyon ki voltam öltözve, főleg, hogy még mindig nagyon tombolt a nyár - Ezt neked hoztam.

Arca hirtelen felragyogott, amint átvette a felé nyújtott csokrot. Mosolyogva szagolta meg a virágokat.

- Nagyon finom az illata. Köszönöm. Gyere be, helyezd magad kényelembe, addig keresek neki egy vázát, rendben? - kérdezte. Gyorsan beléptem az előtérbe, hogy be tudja csukni az ajtót.

- Rendben - biccentettem mosolyogva. Levettem a cipőmet és a többi közé tettem. Besétáltam a konyhába, hogy kicsit bámulhassam őt, de végül csak megálltam az ajtóban. Mosolyogva pakolászott, majd betette a csokromat egy szép, nagy vázába, amit az asztal közepén helyezett el.

- Így jó lesz? - kérdezte felém fordulva. Akaratlanul is kiült az arcomra egy mosoly. Juhyeon hihetetlenül aranyos volt. Simán el tudtam volna képzelni ezt egy jövőbeli képként.

- Szerintem igen - biccentettem.

Még egy picit igazgatott rajta, majd mellém lépdelt.

- Amúgy milyen utad volt? - kérdezte hirtelen.

- Kellemes. Gyalog jöttem, így tudtam nézegetni - válaszoltam neki, közben benedvesítettem az ajkaimat. Juhyeon bólintott.

- Akkor jó. Éhes vagy? Mert akkor összedobok neked valamit. Igazából kikészítettem chipset, mogyorót meg vettem epres pocky-t, így tudunk nassolgatni, de ha még nem ettél, akkor inkább csinálok neked valamit. Ja, meg van ott víz, narancslé és szénsavas limonádé is. Ha viszont szeretnél kávét, akkor meg kell várnod, míg lefőzöm - sorolgatta, mire elmosolyodtam.

- Nekem ezek megfelelnek. Nos, milyen filmeket is szeretnénk nézni? - óvatosan megfogtam a kezeit, hogy kicsit lenyugtassam. Igazából ez volt az első direktebb dolog, amit tettem vele, de nagyon úgy éreztem, hogy nem ez lesz az utolsó.

- Komédiára gondoltam, de nem tudom, hogy milyen filmeket szeretsz. Mindenféle van - teljesen el volt vörösödve, amit meg kellett mosolyognom.

- Mindenfélét. Felőlem nézhetünk mesét is - kacsintottam, majd elindultam a nappali felé, közben el sem engedve az apró kezeit. Olyan picik voltak, mint Taeminéi, és ugyanolyan puhák is. Meglepően hasonlított Juhyeon meg Taemin néha egymásra. A nappaliba érve megfordultam, és elmosolyodtam.

- Piroska vagy! - kuncogtam, mire felnevetett. Ez egy SM-en belüli poén volt, mert egyszer Siwon szórakozott Taeyeonnal, aki eleve pirosban volt, és még el is vörösödött. Ekkor Siwon felnevetett, hogy olyan, mint Piroska, azonban ő szürke felsőt viselt, ezért ő lett a Farkas. Azóta, ha egy ember elpirul egy másik hatására, akkor azok lesznek Piroska és a Farkas.

- Te meg a Farkas - mosolyogva megveregette a mellkasomat, majd lehuppant a tévé elé, hogy kivegyen pár DVD-t. Letérdeltem mellé, és magába szívtam a finom, nőies illatát.

- Ehhez mit szólsz? - emeltem ki egy romantikus vígjátékot.

- Rendben - biccentett, majd visszatette a többit - akkor ezzel kezdünk - mosolyogva bekapcsolta a gépezetet, beállította a filmet, majd felültünk a kanapéra. Innentől kezdve csend telepedett közénk. Eszegettük a mogyorót chipsszel, és bambultuk a filmet. Megjegyzem, én felettébb élveztem, így nem is nagyon erőltettem további dolgokat. Egészen addig, amíg a két főhős el nem kezdte nyalni-falni egymást. Ismételten Juhyeon jutott az eszembe, meztelenül, mire automatikusan éledezni kezdett kedvenc Kisminho ezredesünk. Kezeimet Juhyeon combjára csúsztattam, aminek hatására elmosolyodott, arcát felém fordította. Ebben a másodpercben nem tudtam, hogy mi történt velem. Na ja, beindultam. Egyre közelebb hajoltam a lányhoz, majd szemeimet lehunyva ajkaimat az ajkaihoz érintettem. Juhyeon egy pillanatra megdermedt, de hamarosan visszacsókolt. Édes nyála volt, és hihetetlenül jól mozgott a nyelve. Egyre bátrabban kezdtem turkálni a szájában, egyre mélyebb és mélyebb csókokat váltottunk. Kezei a combomra kerültek, az enyémek pedig a bársonyos pofijára. Egyre szűkebb voltam ott lenn, és alig bírtam visszafogni magam. Ujjaim Juhyeon hosszú hajában kezdtek mocorogni. Olyan volt, mint az a lány akit mindig is szerettem volna magam mellé, mint egy feleséget. Felkaptam őt, és egyenesen a szobába vittem. A csókcsatánk egy másodpercre sem maradt abba, úgy gombolgatta ki az ingemet, hogy oda sem nézett, miközben én végigfektettem a könnyed testét az ágyon. Pólóját felhúzva valahogy kikapcsoltam a melltartót. Nem sokszor csináltam ilyet, azonban az is biztos volt, hogy több dolgot kaptam, mint Taemin lapos mellkasától. Ajkaim lassan lecsúsztak a szájáról, és csókokkal hintettem a nyakát. Juhyeon csak sóhajtozott, miközben igyekezett levenni rólam a farmert is.